1. kötet Tőkepénzek könyve 1821
2. kötet Tőkepénzek jegyzőkönyve 1821–1825
3. kötet Bevételek és kiadások 1823–1831

Egybekötve Vác Város Árvaszékének 1871–1879. évi levelezések könyvével.
Lásd: V.94-b állag 414. kötet 1–23. folio

A török fennhatóság alól Vác 1686-ban szabadult fel végleg, ekkorra épületállománya teljesen romokban hevert, állandó lakossága nem volt, földjei parlagon. Az újjáépítő munkát azonnal megkezdték, de hadi események (Rákóczi szabadságharc), valamint természeti katasztrófák évtizedekig hátráltatták azt. Az 1731-es tűzvészt követően - melyben az akkor 229 belvárosi házból 198 leégett - kezdődtek meg a nagy püspöki építkezések. A XVIII. század második felére, az 1770-es évekre alakult ki a zömmel középkori alapokra épített barokk város.
A város újranépesülése részben a püspökök szervezett telepítő munkájának, részben spontán beköltözéseknek köszönhető. Az újjáépítést és a gazdaság talpra állítását célul kitűző püspök-földesurak különböző kedvezményekkel - ingyenes házhely, építőanyag, adókedvezmények - igyekeztek idecsalogatni a kizárólag katolikus telepeseket. A betelepülők zöme - a visszatelepülő magyarok mellett - német nyelvterületről érkezett, de csehek, morvák, szlovákok, szerbek, horvátok, sőt franciák és olaszok is jöttek. Ez a heterogén eredetű lakosság a XVIII. század végére vált öntudatos váci polgárrá. Fejlődésnek indult a mezőgazdaság - különösen a szőlőtermesztés - és a kézművesipar is.
A korra jellemző vallási békétlenség a városszerkezet alakulására is hatással volt. A török idők alatt protestáns hitre áttért lakosságot igyekeztek visszatéríteni a katolikus vallásra. A püspöki székvárosban 1712-ben Kollonich püspök megtiltotta a nem katolikusok szabad vallásgyakorlását. A reformátusok ezért a várostól északra fekvő területre költöztek, ahol Kisvác néven jobbágyfalut alapítottak, ami külön élt és működött 1769-ig.
Sajátos újabb kettősség a korabeli város felosztása a Püspökség és a Káptalan birtokjoga szerint. Megegyezés alapján a Káptalan - mint önálló testület - Vác földesúri jövedelmeinek 1/8 részét kapta volna, de perre került sor, mivel a püspöki uradalom nem fizette ezeket a jövedelmeket. A per a város tényleges felosztásával fejeződött be, a Káptalan az elmaradt összeg fejében megkapta a város és határa 1/8-ad részét. Ettől kezdve Káptalan-Vác külön közigazgatási egységet alkotott, külön tanáccsal, pecséttel, önálló céhszervezetekkel. Vác ikerváros lett, s a két mezőváros - Káptalan-Vác és Püspök-Vác - csak a közös ügyeket tárgyalva alkotott közös bizottságot.

Vác város rendőrkapitányának iratai hiányosan maradtak ránk: csak az 1913. és 1916. évi büntetőügyi, és az 1915–1919. évi (az 1919. évből csak néhány ügyirat) közigazgatási ügyiratok, illetve négy iktatókönyv található meg a levéltárban. A büntetőügyi iratok jellemző irattípusai a kiadott, illetve más rendőrkapitányságoktól érkezett körözvények, illetve a helyi kihágási ügyek. A közigazgatási iratok közt igen sok az első világháborús internált személyekkel kapcsolatos ügy (internáltak foglalkoztatása, szökött internáltak körözése, hazatérés engedélyezése stb.). Ezen kívül jellemzőek a cselédigazolványkiadási ügyek, lakossági panaszok kivizsgálása és országos vásárok hirdetményei.

A Kodak Ltd. közép- és kelet-európai piacát ellátó váci fotópapír-üzemet 1913-ban kezdték el építeni, azonban az építkezés az I. világháború miatt éveken át szünetelt. A gyárat végül 1922. március 19-én adták át. Első vezetői William Levis Henderson gazdasági igazgató, Ranzenberger János műszaki igazgató és Fred Lutty fotópapír-gyártási igazgató voltak. 1939-ben az angol vezetőség eltávozott, a gyár irányítását dr. Polster Alfréd műszaki igazgató és dr. Polják János kereskedelmi igazgató vette át.
A gyár berendezését 1944 novemberében a németek elszállították. Az üzem területét 1944. december 5-én bombatámadás érte. A Kodak Ltd. 1946-ban megkezdte a gyár felszámolását: az üzemet – a megkerült és visszaszállított berendezésekkel együtt – 1947. július 23-án eladta a Magyar Általános Hitelbanknak. A bank megalapította a Forte Fotokémiai Ipar Rt-t, amely folytatta a termelést a gyárban.

Az iratanyag jelentős részét az 1945. és 1946. évi iktatott iratok teszik ki. A kutatást megnehezíti, hogy az iratokhoz tartozó segédkönyvek nem maradtak fenn, illetve hogy gyakran több, különböző tárgyú irat azonos iktatószámot kapott. Ez a jelenség az 1945. évben még esetleges volt, így az azonos számra iktatott iratokat egymás mellé helyeztük. Az 1946. évi iratokban azonban két sorozatot lehetett elkülöníteni: a közigazgatási és peres, valamint az árvaszéki ügyek sorozatait, melyeket elválasztottunk egymástól. Az iktatott iratokon kívül néhány szám nélküli irat, valamint az Egyesített városi (Speyer) kölcsönnel kapcsolatos, külön kezelt iratcsomó található az állagban.

A város testületi képviseleti szerve a képviselő-testület volt. Tagjainak felét választották, másik felét pedig a virilisek, vagyis a legtöbb adót fizetők alkották. A választott tagok mandátuma kezdetben hat, majd három évre szólt, a virilisek névjegyzékét évente állították össze. A képviselő-testület általában évente négy rendes közgyűlést, valamint szükség szerint rendkívüli üléseket tartott. A képviselőtestületet döntései előkészítésében, illetve tevékenységében bizottságai segítették. Egyes bizottságok csupán egy, mások három évre kaptak megbízást a képviselő-testülettől.
A közgyűlések jegyzőkönyvei az 1918. év kivételével megmaradtak, így a város történetének kiváló forrásai. A határozatok között éppúgy szerepelnek a költségvetések, középítkezések és a gyárak letelepedésével kapcsolatos ügyek, mint a város lakóinak illetőségi ügyei.