532 találat látható

Iratleírás
Városi Levéltár és Kutatóintézet, Székesfehérvár
Nyomtatási előnézet Hierarchy Megtekintés:

2 eredmények digitális objektummal/tartalommal Digitális objektummal rendelkező találatok

Székesfehérvár város Tanácsának iratai

Székesfehérvár 1688. május l9-én szabadult fel a török megszállás alól, de a város 15 évig nem nyerte vissza szabad királyi városi rangját, hanem az udvari kamarától függő kamarai adminisztráció igazgatása alá került. Első bírája nem választott, hanem kinevezett tisztviselő volt. 1692-től kétévenként történt a magisztrátus megújítása – ugyanazt a személyt nemegyszer, néhány éven belül újra bíróvá választották – arra azonban, hogy ugyanaz a bíró 6-8 évig egyfolytában helyén maradjon, csak 1754 után tudunk példákat. A szenátorok száma 1692-től általában 12, hat a magyarok, hat a németek részéről.
A töröktől visszafoglalt városba 1689–90-ben indult meg a németek nagyobb arányú beköltözése.
Az osztrák tartományokból, valamint különböző német területekről – Bajor, Hessen-Nassau, Lotharingia, Szilézia – érkeztek betelepülők. A betelepítés/betelepülés elsősorban a 17. sz. végétől az 1820-as évekig volt nagyobb mértékű, a 18. század második felében már kevésbé jelentős.
Székesfehérváron a német polgárság asszimilációja a 18. század vége óta folyamatosan zajlott. Fényes Elek 1830-ban még kétezer főre becsülte a fehérvári német lakosság lélekszámát. Ez a város összlakosságának kb. 10%-a volt akkor. Az asszimilációs folyamat a 19. sz. közepére befejeződött. Ezt gyorsította, hogy a betelepülő németek római katolikusok voltak. Az 1703. évi privilégium-levéllel kapta vissza Székesfehérvár régi kiváltságait, ettől kezdve az egész polgárság részt vett a bíró és a tanács megválasztásában, majd ezt a szerepet 1726 után a választott község vette át. A városi kormányzatnak, mint önkormányzati szervnek szabályalkotási, igazgatási és jogszolgáltatási jogköre volt a város területén. Ezt elsősorban testületi szervei útján gyakorolta.
Legfontosabb, mindhárom feladatkört ellátó testülete a belső tanács, a magisztrátus volt, élén a bíróval. A külső tanács – élén a szószólóval – szintén 12 tanácsosból állt, a belső tanács tanácsadó szerveként működött, és elsősorban a városi kormányzat szabályalkotó tevékenységében vett részt, de szerepe volt az adó kivetésében és behajtásában, a kamarási számadások felülvizsgálatában, egyes gazdasági ágak felügyeletében és a tanácsi utasítások végrehajtásában. A tanács sokrétű
igazgatási és jogszolgáltatási feladatkörének ellátását a már említett testületi szervek alárendeltségében működő egyedi szervek segítették, azaz a város tisztviselői és alkalmazottai, és az 1720 után egyre gyakrabban jelentkező városi bizottságok. 1787-ben lép hivatalába a város első polgármestere.
A városi tanács igazgatási és bíráskodási hatásköre a város minden polgárára és lakójára kiterjedt, kivéve a nemeseket, akik városi házaik után csak a királyi adót tartoztak fizetni, – a városi adó és közmunka nem terhelte őket – és bíráskodás szempontjából a megyei törvényszék joghatósága alá tartoztak. A tanács határozatai ellen a város lakosai közvetlenül a királyhoz, ill. az országos főhatóságokhoz fellebbezhettek, így örökösödési és jelentősebb adóssági pereikben a személynöki székhez. Házassági és büntetőügyekben fellebbezést csak az 1791. évi XLIII. tc. enged meg nekik, de már a királyi táblához. A városi privilégiumlevelek a szkv.-sok számára biztosítják az igazgatási jogkör mellett az önálló bíráskodás jogát is. A töröktől felszabadult Székesfehérvár
tanácsülési jegyzőkönyvei két évtizeden keresztül sokkal több perrel és bűnüggyel foglalkoztak, mint a közigazgatás körébe eső intézkedéssel. A városi törvényszék ülésein ugyanaz a városbíró elnökölt, és ugyanazok a szenátorok bíráskodtak, akik a tanácsülések testületét alkották. A 17. századi jegyzőkönyvekben a törvényszék elnevezés még nem szerepel, bűnügyekben is a
tanácsülés ítélkezik. A közigazgatási és igazságszolgáltatási iratanyagot acta politica et iuridica néven együtt kezelték 1787-ig. (A pertesteket külön sorozatokba rendezetten találjuk a törvényszék iratainál.)

Királyi biztosok iratai

A szabad királyi városok II. József halála után nem nyerték vissza széles körű önkormányzatukat, egyre inkább a Helytartótanács és a Magyar Kamara irányítása alá kerültek. A kormányszékek utasításainak végrehajtásáról, a városi önkormányzat pontosabb ellenőrzéséről a királyi biztosokon keresztül gondoskodott az udvar. Így jogkörük – 18. századi elődeikhez viszonyítva – a 19. sz. első
évtizedeiben egyre sokoldalúbbá vált, és a városok életének minden területén egyre inkább beleszóltak az ügyekbe.
Az anyag tartalmazza a királyi biztosi ülések jegyzőkönyveit (1840–1845), a Helytartótanács leiratait, a királyi biztos és a városi tanács levelezését, a városi tisztviselőknek a királyi biztoshoz írt leveleit. A királyi biztosi ülések jegyzőkönyveiben számos, a város polgáraira vonatkozó adat található, így a városnak hitelt nyújtók névsora is. Különösen érdekes források a város
polgárainak a királyi biztoshoz írt folyamodványai. Az iratanyag latin, német és magyar nyelvű.

Ferenczi Antal királyi biztos iratai

Az állagban nagyobb mennyiségű magyar nyelvű irat is található. Itt fontos információk találhatók a fehérvári polgárjoggal rendelkezők összetételére vonatkozóan. Egyes folyamodók (1783) panaszolták, hogy csak németeket vettek be a városi polgárok sorába. Itt-ott számszerű utalásokat is találunk ezzel kapcsolatban.

Bajzáth György királyi biztos iratai

Az állag latin nyelvű, az eredeti számozás szerint rendezett. Bajzáth a keletkezés időpontját vette alapul, és az iratokat nem kapcsolta. Az anyag kis mennyisége miatt a darabonkénti átnézés sem jelent problémát a kutatónak. Az iratok közt sok a feljegyzés jellegű fogalmazvány. A királyi biztosnak a város ügyeibe való sokoldalú beleszólási jogát, és a kormányszékek személyével
kapcsolatos elvárásait az irategyüttes még töredékességében is mutatja. Ahol az anyag kiegészítésre szorul, érdemes a városi tanács jegyzőkönyveit is megnézni. Bajzáth György iratait legnagyobbrészt Iszkaszentgyörgyön, birtokai központjában keltezte, és az irategyüttes a Bajzáth család iratainak (FML XIII. 2.) rendezése során került elő. Az iratok hátlapján lévő jelzet arra mutat, hogy Bajzáth György ezt az anyagot egyéb hivatalos irataitól elkülönítve kezelte.

1-20 találat a 532 találat közül