<?xml version="1.0" encoding="utf-8"?>
<eac-cpf xmlns="urn:isbn:1-931666-33-4" xmlns:xlink="http://www.w3.org/1999/xlink">
  <control>
    <conventionDeclaration>
      <abbreviation>conventionDeclaration</abbreviation>
    </conventionDeclaration>
    <localTypeDeclaration>
      <abbreviation>detailLevel</abbreviation>
      <citation>http://ica-atom.org/doc/RS-2#5.4</citation>
    </localTypeDeclaration>
  </control>
  <cpfDescription>
    <identity>
      <entityType>person</entityType>
      <nameEntry>
        <part>Ranzinger Vince</part>
        <authorizedForm>conventionDeclaration</authorizedForm>
      </nameEntry>
    </identity>
    <description>
      <existDates>
        <date>1856 - 1933.04.23.</date>
      </existDates>
      <place localType="isaar-5.2.3">
        <placeEntry>Gottschee, Tatabánya</placeEntry>
      </place>
      <biogHist id="md5-446d903a1090bcdec4958679df993cf1">
        <p>A tatai medence első bányafelügyelője,majd igazgatója.
Gottschee-ben a krajnai nagyhercegség /mai Szlovénia/ német többségű településén született 1856-ban.
1882-ben Leobenben, a ma is működő híres bányászati akadémián bánya és kohómérnöki oklevelet szerzett.
Először az osztrák érdekeltségű annavölgyi bánya üzemvezetője, majd 1891-től az esztergomi szénbányászatnál tevékenykedett. Kitűnő szakmai munkája alapján bányakapitánysági ajánlásra került a tatai medence szénbányászatához. 1897 január 1-én bányafelügyelői minőségben átvette, ahogy akkoriban nevezték az alsógallai bányászat közvetlen irányítását. A tatai medence szénbányászatának első időszakában 6 lejtősakna tervezési és kivitelezési munkáit irányította. Újszerű bányászati, gépészeti technológiák bevezetésével nagymértékben hozzájárult a kezdetektől a bányászati műveletek biztonságához, a termelési és szállítási kapacitások növeléséhez.
1900-tól a tatai szénbányák igazgatója.
Magyarországon először vezette be az iszaptömedékelést, melynek technológiája évtizedekig jellemzője volt a térség bányászatának. Jelentős érdemei voltak a bányászati tevékenység melletti infrastruktúrák létesítésében. /munkáskolóniák, villamoserőmű, mészégető kemencék, brikettgyár, külfejtés, kulturális és szociális intézmények / 1902-ben I. Ferenc Józseftől m.kir.bányatanácsosi címet kapott.
Egyházat támogató munkájáért a Szent Gergely Rend lovagjává választották.
1907-ben a MÁK Rt. igazgatósági tagja lett majd augusztus végén nyugdíjba vonult, de továbbra is mint műszaki tanácsadó a medence szénbányászatát figyelemmel kísérte és hasznos tanácsaival segítette.
1907-től Bécsben élt ahonnan a trifaili bányászat ügyeit intézte. 1933. április 23-án Bécsben elhunyt.
Még az első lejtősakna megnyitását követő időkben egy emléktáblán megörökítették nevét és érdemeit.
A későbbiekben a VI.sz. akna neve Ranzinger akna lett.
Az 1920 –as évektől egy bányatelepi utca is viselte nevét.
A Tatabányai Bányász Hagyományokért Alapítvány Ranzinger Vince Emlékérmeket készítetett, melyet minden évben a helyi bányászhagyományok ápolásában jeleskedő személynek adományoz.</p>
      </biogHist>
    </description>
    <relations>
      <resourceRelation resourceRelationType="creatorOf" xlink:href="https://urbsa.hu/index.php/ranzinger-vince" xlink:type="simple">
        <relationEntry>Ranzinger Vince</relationEntry>
      </resourceRelation>
    </relations>
  </cpfDescription>
</eac-cpf>
