"Van ezen városban egy társulat is, mellyről már szükségkép’ említést kell tennünk, nemcsak a’ vácziak’ érdekében, hanem általános hazai szempontból is. Azon társulat a "lámpa-társaság" mint szokotton neveztetik. Társulat csak azért, mivel nehány ember öszeállt, hogy a’ közadakozások és bálokból ’stb bejövő pénzt Összeszedje; — de nem is társulat egyszersmind, mivel a’ közczélhoz pénzzel járulóknak legkisebb befolyást sem enged — és senkinek sem engedi meg, hogy, bármilly őszlet letételével is, társulatukba léphessen. — Ezen társulat ez évben is fog bálokat rendezni, mint rendezett néhány év óta mindig. De hogy a’ bejött pénz — valamint a tett segélyezések is, hová fordíttattak, hová lettek, erről mit sem tudhatni. — Mi nem akarunk ezen társulat, mint társulat ellen kikelni , mert ha valahol hazánkban, úgy a’ 13 ezer lakosú Váczvárosban az egyesületi széllem kifejlődése felette kívánatos. Hanem hazánkban és igy Váczvárosban is még ismeretlen, mi teszi minden socialis társulatnak legfőbb lényegét, mellv nélkül biztos jövőt egyike sem remélhet. Minden társulatnak t. i. a nyilvánosságot kell elvül kitűzni; és ezt az által létesítheti, ha részint tanácskozásait, intézkedéseit nyilvánosan, mindenkinek tudtával intézi; részint pedig cselekvéseiről, végzett dolgairól szigorú számot ad. így lehel várni azt, hogy működéseit a közrészvét kisérje, hogy gyanúsításoknak kitéve ne legyen; hogy számos részvevőkre találjon ; hogy czéljai kivitelére elegendő anyagi erőt gyüjthessen. E végett vannak Váczon is számos panaszok a "lámpa-társaság" ellenében, mert nem akar számolni több évi működéseiről nyilvánosan — és nem akarja a közönséget tanácskozásaiban részeltetni. Ezt pedig kell lennie, ha a nem legszebb gyanúkat magától eltéríteni kívánja, s ha kitűzött czéljának, t. i. a város- világosilásnak, terjedtebben megfelelni íivan. Mi pedig csak elegendő szellemi világot óhajtunk Vácz polgárainak, meliy nekik morális erőt nyújtson, számot kérhetni azoktól, kikre pénzeiket bízták. "
(Forrás: Pesti Hírlap, 1846. január 23.)