Született Vácon 1937. március 5-én. Felesége: Dr. Simon Csilla fogszakorvos, gyermekei: Zoltán, Enikő, 5 unoka nagypapája. Általános és középiskoláit Vácott végezte. A miskolci egyetemvárosban telefonközpontosként vett részt az 1956-os forradalom eseményeiben.
A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett okleveles gépészmérnök diplomát.
Dolgozott a váci kötöttárugyárban, a váci Taurus Gumiipari Vállalatnál és a budapesti Gumiipari Kutatóintézetben. Nem volt se a KISZ, se az MSZMP tagja.
Mint keresztény, nemzeti konzervatív gondolkodású ellenzéki a kezdetektől aktív résztvevője, kezdeményezője volt a rendszerváltoztatás váci és Pest megyei folyamatainak.
A kommunizmus évtizedeiben antikommunista szamizdat kiadványokat terjesztett, többek között a SZER-ból rögzítette, majd írógéppel sokszorosította és terjesztette Mindszenty József emlékiratait és Szolzsenyicin műveit.
A váci gumigyárban 1988-ban megalapította a Munkástanácsot, amelynek elnöke lett. 1988-ban belépett az MDF-be és társaival megalapította a váci szervezetét. Szervezőként részt vett Nagy Imre újratemetésén. 1988 őszétől alapító-főszerkesztője volt a Váci Demokrata című ellenzéki újságnak. 1989-ben alapító tagja volt a váci MDF és SZDSZ szervezetének. Még ebben az évben megalapította a Váci Ellenzéki Kört (MDF, SZDSZ, Fidesz, FKGP), melynek vezetőjeként aktív előmozdítója volt a rendszerváltás váci folyamatainak.
1989-ben újjáalapította a keresztény szellemisége miatt 1947-ben feloszlatott Váci Reménység Egyesületet, amelynek alelnöke, elnöke volt, jelenleg tiszteletbeli elnöke.
1990 januárjában adományokat vitt a romániai forradalom támogatására Marosvásárhelyre.
1992-be Rusvay Tiborral megalapította a Bolsevizmus Elleni Magyar Egyesületet.
1990-1994 között Vác város alpolgármestere volt.
Aktívan segítette az egyházi ingatlanok visszaadását. Sikeresen kezdeményezte a Váci Piarista Gimnázium újraindítását. Egyik kezdeményezője volt Horthy Miklós újratemetésének. A II. Világháborús Alapítvány alapító elnökeként sikerrel kezdeményezte a váci II. világháborús emlékmű felállítását, majd az I. világháborús emlékmű és a Duna-parti országzászló újraállítását.
A Váci Kálvária Alapítvány titkáraként sikerrel hozatta helyre a váci kálváriát.
Kezdeményezője volt Hóman Bálint váci rabtemetőből való exhumálásának és újratemetésének, illetve kezdeményezésére Hóman Bálint posztumusz díszpolgára lett Vácnak.
A Két Kerékkel Kevesebb Egyesület elnökeként és a Dunakanyar Intézőbizottság Duna-balparti Területi Bizottság elnökeként sikerrel vezényelte le a Budapest-Szob Duna-balparti regionális kerékpárút megvalósítását és a dunakanyari idegenforgalom egyéb fejlesztéseit.
Civil tisztségei:
A Váci Alsóvárosi Egyházközség aktív tagja, korábban civil elnöke.
A Magyar Agrártudományi Egyesület tagja.
A Piarista Diákszövetség tagja.
A Brusznyai Árpád Alapítvány váci tagozatának elnöke.
A Váci Reménység Egyesület tiszteletbeli elnöke.
A Váci Nemzeti Kör elnöke.
A Nemzeti Fórum Egyesület váci elnöke.
A Váci Városvédők és Városszépítők Egyesületének elnökségi tagja.
Díjai:
Pro Diocesi Vaciensi-díj – a váci megyéspüspöktől
Pest Megyéért Emlékérem – Pest megye önkormányzatától
Aranykoszorús jelvény díj – Piarista Diákszövetségtől
Közép-Dunavidékért díj – Dunakanyar Intézőbizottságtól
Kálvária Emlékérem – Kálvária Alapítványtól
Antibolsevista Emlékdíj – A Nemzeti Antibolsevista Blokktól (NSZK)
Pro Urbe díj – Vác Város Önkormányzatától
Magyar Arany Érdemkereszt
Forrás: https://www.dunakanyarregio.hu/2021/08/30/moys-csaba-a-vaci-nemzeti-kor-elnoke-a-magyar-arany-erdemkereszt-dijban-reszesult/

https://www.facebook.com/photo/?fbid=569859598772912&set=a.193056643119878

(Medgyes, Nagyküküllő megye, 1908. november 20 - Melbourne, 1995. július. 17., a. n. Kovács Anna; Vác, Köztársaság u. 67.)
Jogi doktor. 1937-ben vármegyei díjnok, majd tanácsnok Vác Város Polgármesteri Hivatalában. 1945-től 1949. április 28-ig Vác város polgármestere. Ezt követően a Váci Tatarozó, illetve az Észak-Pest Megyei Tatarozó és Építő Vállalat tervfelbontó normása, technikusa, majd jogásza. 1948-ig SZDP, 1948-ban rövid ideig, kizárásáig MDP-tag. 1956-ban az újjászerveződő SZDP tagja. 1956. október 26-tól a nép által, 1956. november 14-én a munkástanácsok küldöttei által véglegesen választott Váci Forradalmi Nemzeti Tanács elnöke, a város polgármestere. Az 1956. október 26-án megválasztott Vác Városi és Járási Munkás- és Katonatanács elnöke. 1956. december 2-tól a Bástya Sk. Intézőbizottságának tagja.
1990-ben Vác város díszpolgára lett.
Forrás. Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

Horváth Ferenc 1953. december 7-én született Szombathelyen, levéltáros családba hisz édesapja, Horváth Ferenc 1950-ben már a Szombathelyi területi Levéltár levéltárosa volt, majd 1981-ben a Vas Megyei Levéltár igazgatójaként vonult nyugdíjba.
Altalános iskolai és középiskolai tanulmányait Szombathelyen végezte, magántanulóként angol nyelvből is érettségizett.
Kiskőrösön töltött 11 hónapos katonai szolgálat után 1974-ben kezdte meg felsőfokú tanulmányait a Pécsi Tanárképző Főiskola német-történelem szakán, ahol 1978-ban általános iskolai tanári képesítést szerzett.
1979 és 1982 közt végezte el az ELTE BTK levéltár kiegészítő szakát.
1988-ban védte meg a „Váci Püspöki Uradalom központi igazgatása 1848-1867” című egyetemi doktori disszertációját az ELTE BTK-n, történelem segédtudományai szakterületen.

Dr. Jávorszky Ödön 1906. november 12-én született Vácon. Itt végezte elemi iskoláit, majd tanulmányait a Piarista Gimnáziumban folytatta. 1925-ben belépett az irgalmasok rendjébe és hat évvel később fogadalmat tett. Szerzetesként tanult a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán, ahol 1939-ben orvosdoktorrá avatták. A háború sújtotta Magyarországon több városban praktizált. A rend feloszlatása után visszaköltözött szülővárosába. Nevéhez fűződik a váci sebészet, traumatológia, belgyógyászat, gégészet és szülészet elindítása. Teljes életét és szakmai tudását a magasabb szintű egészségügyi ellátás kialakításának, ill. a fiatal kollégák tanításának szentelte. Részt vett a jelenlegi kórház beindításában. 1975. június 21-én, nyugdíjba vonulása után másfél évvel halt meg abban a kórházban, amelyért egész életében harcolt. Emléktáblája az első emeleten található. 1991. óta nevét viseli a kórház. Emlékére felesége alapítványt hozott létre, a kórházi betegellátás pénzügyi megsegítésére, valamint az ő neve fémjelzi a minden évben kiadásra kerülő tudományos pályadíjakat is. Hamvai az alsóvárosi temetőben nyugszanak.