Elődje, a kézimunka tanfolyam 1989-ban létesült, a négy polgárit végzett leányok családi nevelését célozta meg. A tanfolyam képezte a nőipariskola alapjait. A m. kir. Kereskedelmi Miniszter 79.595/1923. rendeletével "Nőipariskola" címet adományozott, ami három évfolyamú, gyakorlati irányú szakiskolát jelentett. Megfelelő oktatási környezetet biztosító helyre 1940-ben kerültek, Sz. Orsolya Rend dr. Hóman Ottó tanintézete néven.
A m.kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter 80.200/1941.V.2. sz. rendeletével hozzájárult, hogy a nőipariskolát az 1941/42-es tanévtől leány középiskolává szervezzék át.
(Szt. Orsolyita-rendi Ipari Leányközépiskola és Nőipariskola)
1948-ban az iskolát állami kezelésbe veszik.

Született: Budapest, 1928.07.03. 1947 őszén Tatabányára került. Megnősült, a bányászvárosban lett az egyesült párt felsőgallai alapszervezetének titkára, munkásőr, a KISZ alapító tagja, 1959-ben a tatabányai városi pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya vezetőjének nevezték ki, majd osztályvezető, MSZMP Komárom Megyei Bizottsága, Párt és Tömegszervezetek Osztálya,1962.07.07 - 1964.06.20, később első titkár, MSZMP Tatabánya Városi Bizottsága, 1964.07.01 - 1974.02.24, majd a 18. sz. Volán Igazgatója. 1984 novemberében egy vállalati értekezleten rosszul lett, szívinfarktust kapott. Nem térhetett vissza többé munkahelyére.
1954-ben vegyipari technikusi oklevelet szerzett, majd elvégezte a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet. Doktori oklevelet is szerzett.
Kitüntetései:
a Munka Érdemrend ezüst és arany, a Haza Szolgálatáért Érdemrend ezüst és arany fokozata többszörös birtokosa. Érdemeiért megkapta a Felszabadulási Emlékérmet, a Munkásőr Emlékérmet, a KISZ Érdemrendet, a Kiváló Munkáért kitüntetést és a Szocialista Magyarországért Érdemrendet.

Takácsné Csente Juliánna a Bihar megyei Komádiban született 1931. május 28-án. Veleszületett gyengén látása ellenére a jó tanulók közé tartozott a látó gyermekek között. Szombathelyen szerzett ápolónői oklevelet és 1953-ban került városunkba, a Bányász Kórházba. 30 évig teljesített szolgálatot betegágy mellett. Ez idő alatt leérettségizett a Közgazdasági Technikumban és diétás-nővéri képzettséget szerzett az Élelmezéstudományi Intézetben. Gyermekkora óta vonzotta az irodalom, a versírás, a versmondás. Alapító tagja az Országos Versmondó Egyesületnek, az Országos Baráti Körnek, az Életet az évek-nek és a helyi Növekvő Életfa Egyesületnek. Több verses és novellás kötete jelent meg, írásait folyóiratok, napi és heti lapok is őrzik. A „Nem ismert utakon” című könyvében többek között városunk egyik legismertebb személyétől, Schalkhammer Antaltól búcsúzik
Kitüntetései:
Tatabánya Kultúrájáért 2009
Pro Sanitate Eü. Miniszteri kitüntetés

Az oktatás Vácott 1946. szeptemberében indult meg a Mezőgazdasági Középiskolában, mezőgazdasági gimnáziumi képzéssel. Az első és egyben egyetlen tanterem a Budapesti főúton lévő Ipartestület nagytermében volt. A tangazdaság több helyen és több tanterületen – földterületen – gazdálkodott, mivel az akkori kormányzat már a földreform során célul tűzte ki, hogy a földhöz juttatás során, első helyen kell kijelölni a mezőgazdasági iskolák tanterületeit. Végleges elhelyezést csak 1953-ban, a háború után elsőként épült, új épületben – a jelenlegi címen – nyert az iskola.
1950-től a mezőgazdasági gimnáziumi képzést felváltotta a 3 éves mezőgazdasági technikum. Feladata a növénytermesztés és állattenyésztés színvonalának emelése, minél több, jól képzett mezőgazdasági szakember mezőgazdasági termelésbe állításával. E képzéseket az 1949-ben teljesen kicserélődött tanári kar valósította meg. Technikumként 1971-ig működött az intézmény. 1972-től az iskola fenntartója a Gödöllői Agrártudományi Egyetem lett, gyakorlóiskolai státuszt kapott az iskola, így neve kiegészült „a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gyakorló iskolája” címmel.
Az 1979/80-as tanévben az oktatáspolitikai határozatok végrehajtásaként új szak-képzéssel indultak az első osztályok: Az állattenyésztő–növénytermesztő szakközépiskolai képzést fokozatosan felváltották a mezőgazdasági áruforgalmi és az állattenyésztő szakmunkás célú szakközépiskolai szakok, az utóbbin belül szarvasmarha-tenyésztő tagozat.
Az 1986-87. tanév ismét változást hozott az iskolai képzésében. Megkezdődött az állattenyésztő - állategészségügyi technikus képzés, időtartama 5 év. 1990. szeptemberében került sor a 80 millió Ft-os költségvetéssel felépült új kollégium ünnepélyes átadására.
1992-ben megkezdődött az építkezés Floch-pusztán, az új tangazdaságban. Elsőként egy 800 négyzetméteres épületben az állattenyésztési gyakorlat igényeit biztosító istállórészek felújítására, berendezésére került sor, az országos szakképzési fejlesztési alapból és a termelő vállalatok befizetéseiből. Később gépszín, szolgálati helységek, tanterem és egyéb épületeket is felújítottak, építettek újjá az iskola tanulói és dolgozói. 1993. szeptemberében már el is kezdődött a gyakorlati képzés a megújult tangazdaságban.
2016-20107-es tanévtől iskolánk neve: Váci Szakképzési Centrum I. Géza Király Közgazdasági Szakgimnáziuma.
Az új szakképzési törvény megjelenésével az iskola a 2020-2021-es tanévtől Váci Szakképzési Centrum I. Géza Király Közgazdasági Technikum lett. A diákok 2 éves ágazati alapoktatásban részesülnek, melyet egy ágazati alapvizsga zár. Ezt követően 3 éven keresztül főként a szakmai tárgyak oktatására kerül a hangsúly. A 12. évfolyam végén magyar nyelv és irodalom, matematika, történelem tantárgyakból előrehozott érettségi vizsga tehető. A 13. tanév végén idegen nyelv és emelt szintnek megfelelő szakmai vizsgát tesznek a diákok.

Alapította a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. 1917-ben, Népház néven.

Az 1896-os bányanyitás hívta életre Tatabányát. Az első akna Alsógalla területén nyílt meg, ahol Alsógalla-bányatelep néven új kolónia alakult ki. 1897-ben nagyszabású építkezés kezdődött. 1899 végére szinte már teljesen kiépült ipari és szociális létesítményekkel. Ekkor már 170 lakás volt, az összes épület száma 240. 1898-ban épült a jelenleg is működő hőerőmű, amely ekkor a Gépház nevet viselte.
A bányászat fejlődésével párhuzamosan a lakosság száma is megnőtt, az ország minden részéből, és külföldről is különféle rendű, rangú, felekezetű személyek jöttek és telepedtek le, hiszen kellett a munkaerő. A rohamos fejlődés hatására Alsógalla-bányatelep 1902-ben Tatabánya kisközség nevet kapta, majd 1923-ban nagyközségi rangra emelték.

Alakulás dátuma: 1991.03.27.
Törlés hatálya: 2001.07.17.

A Tatabányai Sport Clubot 1910. február 6-án alapította Frei Ferenc bányamérnök, akit a klub elnökévé választottak, Szmuk Lajost pedig titkárrá. Miután májusban a labdarúgócsapat hivatalos engedélyt kapott a Belügyminisztériumtól, Tatabányán is rendezhettek futballmérkőzést. Az egyesület színe már ekkor is kék-fehér volt, s megszületett a jelszava is: „Bátorság, erő, férfiasság!”.
Az I. világháború megbénította labdarúgást a városban, de az 1920-as évekre már egyértelműen a legnépszerűbb sport volt Tatabányán, és a csapat is sikeresen szerepelt, rendre a nyugati alosztály élmezőnyében. Az 1925-26-os idényben vezették be a magyar labdarúgásban a profizmust, ám mivel a tatabányaiak ennek költségeit nem tudták vállalni, az amatőrök közé került a csapat. Ezt követően egy kevésbé emlékezetes időszaka következett a bányászvárosi focinak: az erősen hullámzó teljesítmény bő két évtizedig tartott.
Változás a II. világháborút követően történt, amikor az élvonal küszöbére ért a csapat, s az 1947-48-as szezonban sikerült is feljutniuk az akkor a világ elitjébe tartozó magyar labdarúgás felsőházába. A nehézipart támogató pártpolitikai irányelvek jótékonyan hatottak a tatabányai csapatra is, amely a lehetőségeit kihasználva erős összeállításban kezdhette meg a bajnoki idényt: Gál–Triff-Árkosi, Szabó, Kiss–Zárai, Majtán–Dóra, Berki, Balla, Dobos, Lázár. Mindennek ellenére a csapat végül a 13. helyen végzett és visszaesett a másodosztályba. Ezután három évet kellett várni az újabb bajnoki címre és az ezzel járó feljutásra. A második próbálkozás sem járt több sikerrel, mint egykor az első, a 16. helyen végzett csapat újból a másodosztályba került, s egészen 1955-ig a második vonalban szerepelt.
1955-ben aztán már nem csak „átszállójegyet váltott” a csapat az élvonalba: az 1956-os forradalom félbeszakította az az évi őszi bajnokságot, az 1957-es (tavaszi) szezonban 7., a következő évben pedig 4. lett a csapat, minden addigi eredményt messze túlszárnyalva, s ezzel hivatalosan is a tatabányai gárda lett a legjobb vidéki egylet (1957-58-ban csak az MTK, a Budapest Honvéd és a Ferencváros, 1958-59-ben a Csepel, az MTK, a Budapest Honvéd, a Budapesti Vasas és az Újpesti Dózsa előzte meg; a kort tehát hatalmas fővárosi fölény jellemezte, a fővároson kívüli csapatok közül a tatabányain kívül a Diósgyőri Vasas, a Szombathelyi Haladás és a Dorogi Bányász tudott megkapaszkodni a középmezőnyben). Ebben a sikeres időszakban védte a tatabányai csapat kapuját az Aranycsapat hálóőre, Grosics Gyula (1957-től 1963-ig), akit az 1954-es svájci világbajnokság döntőjében elszenvedett vereségért azzal büntetett a szocialista vezetés, hogy egészen a karrierje végéig (1963) a Tatabányai Bányász csapatába száműzte.
A bajnokságban elért 7. helyezésnek köszönhetően az első nemzetközi kupaszereplésre is sor került Lakat Károly vezetésével, a Duna-kupa első fordulójában azonban két vereséggel búcsúzott a gárda. Az 1957–58-as szezonban elért negyedik helyezés a Közép-európai kupában való indulásra jogosította fel a csapatot, amely óriási sikert hozott: az ekkor már Tatabányai Bányász Sport Club néven működő egylet a döntőben a Bratislava együttesén is felülkerekedett. Azt, hogy az együttest ekkor már nemzetközi porondon is jegyezték, az is jelzi, hogy 1962-ben a csapat egy nyári nemzetközi torna keretében a nyugatnémet 1. FC Kaiserslautern, a holland Ajax, a francia AS Nancy és a svájci Servette Genf ellen futballozott.
Az 1964-es év azért emlékezetes a tatabányai szurkolók számára, mert Tokióban két tatabányai játékos, Csernai Tibor és Gelei József olimpiai bajnok lett. Eközben a csapat többi tagja egy ázsiai nemzetközi tornán vett részt, ahol indiai, orosz és burmai csapatokkal játszottak mérkőzéseket. A legnagyobb sikert a CSZKA Moszkva elleni mérkőzés jelentette, amit a TBSC 65 000 néző előtt nyert meg 1:0-ra.
Az 1966-os idényben a csapat a legjobb nyolc közé jutott a közép-európai kupában, de ott veszített a később a kupát megnyerő Fiorentina ellen. A Tatabánya akkori edzője Hidegkuti Nándor volt, aki pár évvel korábban az olasz csapat trénere volt. Az angliai világbajnokságon Gelei József és Szepesi Gusztáv képviselte a TBSC-t a brazilverő, 6. helyen végzett csapatban. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián ismét két labdarúgó lett olimpiai bajnok a TBSC-ből: Menczel Iván és Szepesi Gusztáv.
Az 1972-es müncheni olimpián ismét két labdarúgó szerepelt az olimpiai válogatottban: Rothermel Ádám és Tóth Kálmán, akik ezüstérmet szereztek a magyar csapat tagjaiként. Ebben az évben jutott először a tatabányai csapat a magyar kupa döntőjébe, ahol a Ferencváros 1-0-ra legyőzte a TBSC-t. A tatabányai csapat ezekben az években a magyar futball meghatározó együttese volt.
Az 1972-73-as szezonban a bajnokságban csak a 11. helyen végzett a társaság, a Közép-európai kupában viszont jó sorozatot produkálva, az élen végzett. A csoportban négy mérkőzést játszott, melyből hármat megnyert: Dinamo Zagreb (1-0, 0-1), FC Bologna (3-0, 2-1). Majd a döntőben a címvédő jugoszláv Celik Zenica együttesét oda-vissza egyaránt 2-1-re legyőzte. A csapat a döntőben így állt fel: Csepecz – Hernádi, Kovács I., Laczkó, Horváth L. – Horváth F., Göröcs (Arany) – Szabó, Takács (Zöldi), Köműves, Nagy.
Az 1973-74-es bajnokságban az 5. helyen végzett a csapat, Köműves Mihály pedig 15 bajnoki gólt szerzett. A Közép-európai kupában ismét nyert a csapat, így megvédte a címét.
Az együttes az 1980-as években az egyik legjobb magyar csapat lett. 1981-ben az UEFA kupában a Tatabánya 2-1-re legyőzte a Real Madridot és a visszavágón is csak 1-0-ra kapott ki. A nyolcvanas évek egyik legjobb csapata: Kiss–Szabó, Lakatos, Fejes, Fischer, Emmer, Csapó, Hermann, P. Nagy, Kovács, Weimper.
Ebben az időszakban olyan neves edzők irányították a csapatot, mint a városba visszatérő Lakat Károly, Dalnoki Jenő, vagy Temesvári Miklós. A pályán együtt játszott a legendás csatártrió: Kiprich–Plotár–Vincze, s ennek is köszönhetően a Tatabánya 1985-ben majdnem megnyerte a magyar kupát.
A csúcsot az 1988-as bajnoki 2. helyezés jelentette, amit követett a politikai rendszerváltás után a kiesés, majd mélypontként 1993-ban az NB III-ban való indulás. A sztárok külföldre igazoltak, s mivel a politikai rendszerváltás miatt a nagyvállalatok csődbe jutottak, ez a veszély fenyegette a sportklubokat is. A bányának befellegzett, s úgy nézett ki, hogy a TBSC csillaga örökre eltűnt a magyar futball egéről.
Ekkor azonban Bíró Péter, egy budapesti üzletember átvette a csapatot, mikor is a Tatabánya az NB II-es bajnokság (ez a harmadosztályt jelentette akkor) utolsó helyén állt 6 ponttal. 1998 nyarán egy megnyert osztályozó mérkőzést követően a csapat (már Lombard FC Tatabánya) feljutott a másodosztályú bajnokságba.
Bíró Péter 2002-ben távozott Szombathelyre, s helyét az Auto Trader vette át.

Alakulás dátuma: 1992.09.11.
Törlés hatálya: 1997.10.18.
Közalapítványként: Alakulás dátuma: 1996.08.01.
Törlés hatálya: 2006.07.18.
Az ifjúsági tábor az egykori erdészházból került kialakításra.
Itt tartották 1994. augusztus 17-20. közt a katolikus egyetemisták III. országos találkozóját.

A Tatabányai Közösségi Televízió 2015-ben kezdte meg működését az Agora Nonprofit Kft. üzemeltetésében. Maga a Televízió 1984-ben alakult meg Tatabányán. Az ország egyik első helyi televízióját előbb egy, a város tulajdonában álló cég, a Tatabányai Közösségi Televízió Kft. működtette, majd 2010 és 2015 között a Tatai Televízió Közalapítvány volt a műsorkészítő.
A város kulturális életét szervező és bonyolító Agora Nonprofit Kft. 2015 júliusában kapott lehetőséget, hogy a korábbi kiváló elődök nyomdokaiba lépjen, és a városon belül, helyi szakemberekkel karöltve készíthesse el az itt élők tájékoztatására alkalmas műsorokat. A műsorok gyártását tizenöt fős stábbal, saját kollégáikkal, illetve a műsorgyártásban partnerükké vált Turul Média Kft-vel karöltve végzik modern, digitális technikával felszerelt stúdióban. Munkatársaik hétköznapokon esti híradót, illetve tematikus agazinműsorokat készítenek 15-15, illetve 45-45 percben.

Az 1891-ben alakult Magyar Általános Kőszénbánya Rt. 1894-ben megvásárolta az Esterházy család tatai uradalmának szénkiaknázási jogát, s a sikeres kutatások után 1896-ban megkezdte a szénkitermelést. A kezdeti pénzügyi nehézségek miatt csak külföldi tőke bevonásával lendült fel a kedvező adottságú és fekvésű medencében a szén bányászata. Erre alapozva jöttek létre az önmagukban is jelentős nagyüzemek: a tatabányai erőmű (1898); a brikettgyár (1901); a cementgyár (1912); a karbidgyár (1921); a bauxitcementgyár (1928); a szénlepárló (1929); a ferroszilíciumgyár (1938); az alumíniumkohó (1940). 1914-ben a MÁK Rt. – amelynek gerincét akkor már a tatabányai gyárak, bányák alkották – Európa 50 legnagyobb ipari vállalkozása közé tartozott. Magyarországon először a tatabányai bányászatban alkalmaztak villamos energiát, az iszaptömedékeléses fejtési technológiát, a lejtős aknán történő végtelen köteles szállítást s több más bányászati technológiai újdonságot. Az 1946-os államosítás után a szénbányászathoz közvetlenül nem kapcsolódó nagyüzemek önálló nemzeti vállalattá alakultak; 11 bányaüzem és ezek közvetlen kisegítő üzemei (sűrítettlevegő-ellátás, gépüzem stb.) a bányavállalatnál maradtak. 1957. jan. 1-jén a Tatabányai Szénbányászati Trösztből kivált és önállósult az Oroszlányi Szénbányászati Tröszt. 1958-ban megkezdte működését a Palahányó Üzem (a Haldex lengyel–magyar közös vállalat bázisüzeme). Az 1950-es évek extenzív fejlesztésének időszakát több kisebb, rövid életű és kockázatos bányanyitás jellemezte, ezek közül a megalapozott beruházások is csak az 1950-es évek második felében hoztak eredményt. A medence 1964-ben – immár a korszerűbb bányászati technológia alkalmazásával – érte el a termelési csúcsot 3455 kilotonnával. A tisztán széntermelési profil diverzifikálása 1957-ben kezdődött a szenes meddőhányók feldolgozására alkalmas Haldex eljárás ipari bevezetésével. A tevékenységi kör 1968 után bővült lényegesen. Újabb profilok – víz- és szennyvízkezelés, ásvány-előkészítés, iszapvíztelenítés, szivattyúk, szűrők, egyedi acélszerkezetek; bányabiztosító berendezések, komplett kazántelepek gyártása – felvételével, ami – a bánya már meglévő gépgyártási, építési és szállítási tevékenységével együtt – már komoly ipari kapacitást eredményezett. Az 1960–1970-es években az öreg medencében a bányákat összevonták, rekonstruálták, korszerűsítették. 1973-ban lépett túl a vállalat a medence határain a Csordakúti Bányaüzem megépítésével; ezt 1981-ben a Nagyegyházi Bányaüzem, 1985-ben pedig a Mányi Bányaüzem átadása követte. Ekkor kezdődött a bauxit külszíni bányászata is Nagyegyházán. Miközben a hagyományos tatabányai medence szénkészlete 1987-ben kimerült, a megváltozott gazdasági környezet és a környezetvédelmi előírások szigorodása miatt az új bányák üzemeltetésénél is komoly gondok merültek fel, a mányi bányában pl. beszüntették a termelést. 1987 végén a vállalatot szanálni kellett, majd a szanálási egyezmény módosítása a nagyegyházi bánya termelésének 1989 végi leállításával járt. A kieső termelési lehetőségek pótlására a vállalat Mány I/a néven és Vértessomlón létesített bányát. A szanálási megállapodásnak megfelelően a vállalat szervezetéből kivált és önálló állami vállalatként működik a Haldex Vállalat. A vállalat építészeti üzeméből, gépkocsiüzeméből, adatfeldolgozó irodájából külső tőke bevonásával önálló gazdasági egységek alakultak (Építőipari Rt., Gallakarbon Szállítási Rt., Alfadat GT). Új jogosítvány: 1968-tól önálló külkereskedelmi jog a szénen kívüli tevékenység termékeire.