Vác város, valamint a váci járás 22 községe lakóinak a különféle szolgáltatás iránti igényét igyekeztek magas színvonalon kielégíteni.
A szövetkezet 1979-ben 106 szolgáltató egységgel működött, amelyekben hagyományos szolgáltatásokkal — női-férfi fodrászat, cipőjavítás, fényképészet, kozmetika, manikűr, pedikűr, férfi-női szabó tevékenységgel — foglalkoztak. Ezen túlmenően a szövetkezet propán-bután gáz és fűtőolaj házhoz szállítását is végzezte.
A szövetkezet a cipőjavító szakmában munkaerőhiánynyal küzd. Miután a cipőjavítás iránti igény vidéken még elég nagy, így gyorsjavító gépek beállításával próbálják a szakemberhiányt pótolni. A gyorsjavító gépek között rendkívül praktikus cipőtágító gépeket is lehet találni, amelyekkel a kisebb cipőjavító részlegeket is ellátja a központ.
A szövetkezet sződligeti elektromos részlege néhány dekás és több tonnás speciális egyedi transzformátorokat, fojtókat, áramváltókat és hullámzárakat készített.

Az oktatás Vácott 1946. szeptemberében indult meg a Mezőgazdasági Középiskolában, mezőgazdasági gimnáziumi képzéssel. Az első és egyben egyetlen tanterem a Budapesti főúton lévő Ipartestület nagytermében volt. A tangazdaság több helyen és több tanterületen – földterületen – gazdálkodott, mivel az akkori kormányzat már a földreform során célul tűzte ki, hogy a földhöz juttatás során, első helyen kell kijelölni a mezőgazdasági iskolák tanterületeit. Végleges elhelyezést csak 1953-ban, a háború után elsőként épült, új épületben – a jelenlegi címen – nyert az iskola.
1950-től a mezőgazdasági gimnáziumi képzést felváltotta a 3 éves mezőgazdasági technikum. Feladata a növénytermesztés és állattenyésztés színvonalának emelése, minél több, jól képzett mezőgazdasági szakember mezőgazdasági termelésbe állításával. E képzéseket az 1949-ben teljesen kicserélődött tanári kar valósította meg. Technikumként 1971-ig működött az intézmény. 1972-től az iskola fenntartója a Gödöllői Agrártudományi Egyetem lett, gyakorlóiskolai státuszt kapott az iskola, így neve kiegészült „a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gyakorló iskolája” címmel.
Az 1979/80-as tanévben az oktatáspolitikai határozatok végrehajtásaként új szak-képzéssel indultak az első osztályok: Az állattenyésztő–növénytermesztő szakközépiskolai képzést fokozatosan felváltották a mezőgazdasági áruforgalmi és az állattenyésztő szakmunkás célú szakközépiskolai szakok, az utóbbin belül szarvasmarha-tenyésztő tagozat.
Az 1986-87. tanév ismét változást hozott az iskolai képzésében. Megkezdődött az állattenyésztő - állategészségügyi technikus képzés, időtartama 5 év. 1990. szeptemberében került sor a 80 millió Ft-os költségvetéssel felépült új kollégium ünnepélyes átadására.
1992-ben megkezdődött az építkezés Floch-pusztán, az új tangazdaságban. Elsőként egy 800 négyzetméteres épületben az állattenyésztési gyakorlat igényeit biztosító istállórészek felújítására, berendezésére került sor, az országos szakképzési fejlesztési alapból és a termelő vállalatok befizetéseiből. Később gépszín, szolgálati helységek, tanterem és egyéb épületeket is felújítottak, építettek újjá az iskola tanulói és dolgozói. 1993. szeptemberében már el is kezdődött a gyakorlati képzés a megújult tangazdaságban.
2016-20107-es tanévtől iskolánk neve: Váci Szakképzési Centrum I. Géza Király Közgazdasági Szakgimnáziuma.
Az új szakképzési törvény megjelenésével az iskola a 2020-2021-es tanévtől Váci Szakképzési Centrum I. Géza Király Közgazdasági Technikum lett. A diákok 2 éves ágazati alapoktatásban részesülnek, melyet egy ágazati alapvizsga zár. Ezt követően 3 éven keresztül főként a szakmai tárgyak oktatására kerül a hangsúly. A 12. évfolyam végén magyar nyelv és irodalom, matematika, történelem tantárgyakból előrehozott érettségi vizsga tehető. A 13. tanév végén idegen nyelv és emelt szintnek megfelelő szakmai vizsgát tesznek a diákok.

Az intézet épületében 1948-ig a Hadiárvák M. Kir. Állami Bőripariskolája működött.
A II. világháború idején az 1942/43-as tanévtől az iskola megint a hadiárvák intézete lett. 1944 decemberére az iskolát kiürítették, az épület berendezése, felszerelése a háborús események következtében használhatatlanná vált. Az épület rövid ideig kórházi célokat szolgált, majd a háború után kísérletek történtek a bőripari szakiskola újjászervezésére. 1949. január elsejével indul a szakmunkásképzés öntőipari iskola létesítésével. Király Endre Vácott 1948-tól az intézet szaktanára és főmérnöke. Nevéhez fűződik az öntőipari szakiskola létesítése, tantervének összeállítása és kivitelezése. (Az iskola későbbi névadója.)
Fekete Pál igazgató az iparügyi miniszternek szóló jelentésében 17 tanuló foglalkoztatásáról beszél. Az öntőipari iskola először az Iparügyi majd a Nehézipari Minisztérium irányítása alá tartozott.
1949-től Állami Öntőipariskola, 1949–1950-ben „Kilián György” Állami Öntőipariskola. A Nehézipari Minisztérium az iskolát 1950. január 1-én a munkaerő tartalékok hivatala részére adta át. 1950–1951-ben MTH 15. sz. Tanműhely, 1951–1952-ben MTH 3. sz. Ipari Tanulóintézet, 1952-től MTH 204. sz. Ipari Tanulóintézet.
1955-től az intézet szakmunkásképzési profilja szélesedik. 1956/57-től a váci nagyüzemek számára is képeznek szakmunkásokat (Magyar Hajó és Darugyár, Híradástechnikai Anyagok Gyára, Nagymarosi Gépgyár és közlekedési vállalatok, kisiparosok.) 1960-tól szinte valamennyi váci és környékbeli vállalat részére képeztek szakmunkásokat. A szakmák száma megszaporoott. 1960-tól érettségizettek számára is lehetőség nyílt szakma elsajtítására. Az 1969-es MÜM rendelet értelmében megkezdődőtt az intézetben a tagozatos tanulóképzés. Az 1969/70-es tanévben 966 tanulóból “A” tagozatos 908, “B” tagozatos 35 és “C” tagozatos 23 tanuló volt. A következő években fokozatosan nőtt a “B” tagozatos tanulók száma, megszűnt a sok szakma oktatása. A 70-es években már csak 16 szakmában folyt a képzés.

1976. október elsején Imre György került az intézmény élére. 1992-ig vezette az iskolát.
      1988-tól megkezdte az iskola szakközépiskolává való átalakítását kísérletképpen egy osztállyal (gépjárművezető és karbantartó szakterületen). Bővült az iskola ún. műszaki épülete négy tanteremmel valamint tetőtér-beépítési lehetőséggel.1993-tól Szaniszló Róbert az iskola igazgatója. 1994-től a tantestület és az iskolavezetés, valamint a diákság egyetértésével az intézmény neve megváltozott Király Endre Szakközépiskola és Szakmunkásképző-re.
      Neve 2020-ban: Váci SZC Király Endre Technikum és Szakképző iskola

A Hallássérültek Kisegítő Iskolája és Nevelőotthona 1971-ben nyitotta meg kapuit 100 diákotthoni férőhellyel. 1972. augusztus 25-től önálló intézmény. Az országban egyedülállóként foglalkozott értelmi fogyatékos hallássérült gyermekek oktató-nevelő munkájával. A nyolcvanas évek közepétől az akkori Művelődési Minisztérium és a Pest Megyei Tanács az intézet profilbővítését határozta el. Ettől kezdve a diszlexiás és diszgráfiás tanulók rehabilitációja is az intézmény feladatai közé tartozott.
1992-től Óvoda, Általános Iskola és Diákotthon, fenntartója a Pest Megyei Önkormányzat volt.
A Hallássérültek Kisegítő Iskolája és Nevelőotthona 1971-ben nyitotta meg kapuit 100 diákotthoni férőhellyel. 1972. augusztus 25-től önálló intézmény. Az országban egyedülállóként foglalkozott értelmi fogyatékos hallássérült gyermekek oktató-nevelő munkájával. A nyolcvanas évek közepétől az akkori Művelődési Minisztérium és a Pest Megyei Tanács az intézet profilbővítését határozta el. Ettől kezdve a diszlexiás és diszgráfiás tanulók rehabilitációja is az intézmény feladatai közé tartozott.
1992-től Óvoda, Általános Iskola és Diákotthon, fenntartója a Pest Megyei Önkormányzat volt.

Vácott a deákvári térségben 1915-től működött elemi népiskola, hosszú ideig bérlakásban, egy tanítóval. Ezt az iskolát tekintik a mai Petőfi Sándor Általános Iskola elődjének. 1919-ben Wolkóber János tanár úr kérvényezte a két tanítóval működő állami elemi népiskola szervezését, ezt tekintik az iskola alapítási évének.

Az amerikai Kodak brit leányvállalata fotókémiai gyár építését kezdte meg 1913-ban Vácon. A termelés csak 1922-ben indult el. Hétféle fotópapírt gyártottak ekkoriban a váci Kodak gyárban, közöttük röntgenfényképezésre alkalmas papírt is.A II. világháború első évében az angol vezetőség elhagyta a gyárat, amit 1944-ben hadiüzemmé minősítettek át. A gyár gépparkját és nyersanyagait nyugatra szállították, az épületekre pedig december elején 49 bomba esett, komoly károkat okozva. 1947-ben a Kodak eladta a váci gyárat a Magyar Általános Hitelbanknak. 1948 elején a vállalatot államosították. Az államosításkor a gyár a Forte Fotokémiai Ipar Vállalat nevet vette fel. Ekkor még csak 129 fő dolgozott az üzemben. 1951-ben felépült a filmüzem. A fotópapír mellett beindult a filmek és fotólemezek gyártása is. A gyár 50 éves fennállásának évében, 1972-ben elindult a színes filmek hazai előállítása. Egyidejűleg a Forte gyár színes kidolgozó laboratóriumokat is nyitott. A gyár a termékeit az 1930-as évek közepétől exportálta a világ számos országába. 1972-ben például a fotópapír 52, a film 45 százalékát termelték külföldi piacokra; a világ 74 országába szállítottak. 1997-ben, a rendszerváltást követően pedig még mindig 50 országba szállítottak Forte márkajelű termékeket. A cég 1992-ben az állami tulajdonú vállalatok privatizálásakor részvénytársasággá alakult át. Ekkor vette fel a Forte Fotokémiai Rt. nevet. 2006-ban a cég 150-200 milliós mínuszt termelt. 2007. februárban leállt a termelés, és utcára kerül a vállalat összes dolgozója. 2004-ben felszámolási eljárás alá került, 2010-ben jogutód nélkül megszűnt.

A rend Magyarországon a 17. század közepén telepedett meg:
1650-ben Szepesváralján,
1669-ben Pozsonyban,
1726-ban Egerben,
1737-ben Temesvárott,
1757-ben Pápán,
1760-ban Kismartonban és Nagyváradon,
1778-ban Vácott,
1796-ban Pécsett és Szakolcán,
1802-ben Pozsonyban,
1804-ben Zágrábban,
1806-ban Budán,
1834-ben Szatmárt nyitottak kórházat és rendházat.
A magyarországi házak 1856-ig az ausztriai Szent Mihály főangyal provinciához tartoztak, ekkor kiváltak, megalakították az önálló, magyarországi Szeplőtelen fogantatás provinciát. A tartományfőnök székhelye 1872-ig Pozsonyban volt, azóta a budapesti Szent István konventben.
A Szeplőtelen fogantatás provincia tartományfőnökei:
1856: Bursák Borgia Ferenc,
1859: Gelencsér Privát,
1871: Ferencfi Imre,
1882: Füzy Szaniszló,
1903: Thuróczy Kornél,
1925: Moscsovits Boldizsár,
1926: Babinszky Nárcisz,
1931: Müller Ödön,
1942: Toponáry József Ede.
1950-ben az ország területén működő szerzetesrendeket feloszlatták. Az 1950. július 2-n kelt 25/1950. sz. törvényerejű rendelet a gyógyszertárak állami tulajdonba vételét rendelte el. Az 1950. szeptember 7-n kelt 34/1950. számú rendelettel pedig az összes női és férfi szerzetesrend működési engedélyét felfüggesztették. A szerzeteseknek el kellett hagyniuk rendházaikat, és a szerzetben folytatott munkakörüket elvesztették.
1950-ben a magyar rendtartománynak 46 tagja állt a gyógyítás szolgálatában: 3 orvos, 12 gyógyszerész, 4 kórházlelkész.
A Betegápoló Irgalmasrendet az 1990/IV. tv. alapján, a Baranya Megyei Bíróság pk. 60. 173/1996/2. sz. jogerős végzése szerint 6. sorszám alatt nyilvántartásba vették.
Jelenleg három kórházban történik gyógyító tevékenység: Buda, Pécs, Vác.
Érden és Pilisvörösváron idősotthont működtet a Rend.

A Váci Értéktárat 2008-ban alapította Vác Város Önkormányzata; az intézmény 2009 elején kezdte meg tényleges tevékenységét a város legfiatalabb közgyűjteményeként. A központi épületben - Pannónia Ház - található időszaki kiállítóterem mellett két kiállítóhelyet működtetett, a Váci Értéktár Állandó Sporttörténeti Kiállítását, valamint a Szent Mihály altemplom kiállítóhelyet.
Az intézmény gyűjtőköre Vác és intézményrendszere muzeális emlékeire, a váci vonatkozású képző- és iparművészeti alkotásokra terjed ki, gyűjtőterülete Vác város közigazgatási határa, valamint a gyűjtőkörébe tartozó emlékek fellelési helyei.
A fenntartó szándéka szerint a Váci Értéktárnak jelentős szerepet kell játszania az oktatásban és közművelődésben; cél, hogy az intézmény az iskolán kívüli tanulás helyszíne legyen a városi oktatási intézmények diákjai számára. Vác a fogyatékkal élők nevelésének és oktatásának országosan jelentős helyszíne, a magyarországi parasport egyik központja, s ezért a Váci Értéktár programjában is kiemelt szerepet kap a fogyatékkal élők integrációjának előmozdítása.
A Értéktár képzőművészeti, iparművészeti és helytörténeti gyűjteménnyel rendelkezik. A képzőművészeti gyűjtemény alapját Hincz Gyula festőművész munkái, az iparművészeti gyűjtemény alapját Gádor István kerámiaművész munkái, valamint több száz 19-20. századi öntöttvas tárgy alkotják. A helytörténeti gyűjtemény törzsanyagát a helyi sportegyesületek által felajánlott saját történelmüket és jelenbeli tevékenységüket, eredményeiket bemutató tárgyak és dokumentumok képezik, amely az elmúlt évben magánszemélyek által a Váci Értékárnak ajándékozott helytörténeti vonatkozású tárgyegyüttesekkel egészült ki.
A fenntartó által az alapító okiratban megfogalmazott célok, valamint a gyűjtemények összetétele oktatási vonatkozásban a vizuális nevelés valamint a helyi történeti tudás átadása terén jelölik ki a Váci Értéktár feladatkörét. A Hincz Gyula és Gádor István életművét reprezentáló anyag a két művész kísérletező kedvének és tehetségének köszönhetően jól használható a modern művészeti törekvések szemléltetésében, oktatásában és megismertetésében. Gádor István kerámiai, valamint az öntöttvas tárgyak a 19-20. század tárgykultúrájába is betekintést nyújthatnak, s lehetőséget kínálnak a kézügyesség valamint a kreativitás fejlesztésére.
Az intézmény egy múzeumpedagógust foglalkoztatott. A város főterének középkori történetét bemutató Szent Mihály altemplom kiállítóhelyhez kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozást úgy alakították ki, hogy illeszkedjen az iskolai tantervekhez történelem-honismeret témakörben és a vizuális nevelés területén. Az Állandó Sporttörténeti Kiállítás rendszeresen látogatták helyi iskolai csoportok, a nem az intézmény székhelyén működő kiállításon múzeumpedagógiai foglalkoztató sarok került kialakításra.

Vácott 1960 szeptemberében kezdődött az állami zeneoktatás. Két évig az abonyi zeneiskola fiókiskolájaként működött. 1963. január 1-jén önállósult az iskola.
Alapító igazgatója Cs. Nagy Tamás /1996-ig/, majd Ábrahám Balázs /2006-is/, majd Farkas Pál. A váci zeneiskola a Madách Imre Művelődési Központ épületében kapott ideiglenes otthont, a tanítás 8 tanárral és 272 növendékkel indult. A Művelődési Minisztérium, a Pest Megyei Tanács és elsősorban a Vác Városi Tanács támogatásával, 1971. szeptember 1-jén került saját otthonába a zeneiskola. Épületében 18 oktatóterem, négy egyéb helyiség (könyvtár, tanári szoba, irodák) és 225 személyt befogadó hangversenyterem van. 1976-ban új orgona építésére került sor, melyet a drezdai Jemlich cég gyártott. Ezzel lehetővé vált, hogy zenei bemutatók alkalmával orgonahangversenyeket tartsanak. 1981. márciusában, a Bartók-centenárium évében felvették Bartók Béla nevét.
Kezdetben csak hegedű, zongora és szolfézs tanszak működött zeneiskolánkban. 1962-től gordonka, ének, 1963-tól fafúvós és rézfúvós, 1965-től gitár, 1968-tól ütő, 1974-től orgona, 1997-től magánének, és 1998-tól népzene, 2002-től hárfa tanszak indult. Az óvodás korúakra gondolva 1973-ban dalosjáték csoport indult, mely 1981-től kiselőképzőként működik. Jelenleg 12 tanszakon folyik az oktatás 52 kinevezett tanárral és 870 növendékkel.
A váci anyaiskolán kívül Felső-Gödön, majd Verőcén, Nagymaroson, Dunakeszin, Zebegényben, Szobon, Fóton, Vámosmikolán és Nagybörzsönyben szerveztünk zeneoktatást. Az 1967-es tanévben Dunakeszi központtal új önálló zeneiskola indult. 1972. január 1-jével Szob központtal szintén új önálló zeneiskola kezdte meg működését.
Az iskola 2014-ben egyesült a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolával, az új intézmény neve: Váci Bartók-Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola.