Alapszabályzat é. n., másolat
Felsőbb hatóságok leirataik 1874–1893
Beadványok 1885–1892
Munkakönyv 1883–1885

Közgyűlési jegyzőkönyvek 1876–1889
Társulati elnöki iratok 1881–1889
Felsőbb hatóságok leiratai 1874–1888
Feliratok 1880, 1882
Beadványok 1887
Pénztári kimutatások 1877–1886
Nyugták, számlák 1876–1888
Szerződések 1881
Bizonyítványok 1875–1886

Alapszabályzat 1874 (3 db)
Felsőbb hatóságok leiratai 1880
Nyugták, számlák 1875–1879
Bizonyítványok 1882–1885

Alapszabályzat 1874
Felsőbb hatóságok leiratai 1880–1886
Bizonyítványok 1876–1882

Felsőbb hatóságok leiratai 1874–1880
Pénztári kimutatások 1875–1880
Nyugták, számlák 1874–1887
Szerződések 1889
Bizonyítványok 1872–1883
Szabadulók névsora 1875–1880

Alapszabály 1901, 1957
Szerződés a Gödöllői Állami Erdőgazdasággal 1958
Birtoklap 1963
Ingóvagyon leltár 1964

Közgyűlési jegyzőkönyv 1943–1963.

Taggyűlési jegyzőkönyvek 1957 - 1970
Vezetőségi ülési jegyzőkönyvek 1953 - 1956, 1959 - 1970
Munkatervek 1959 - 1965, 1968
Szakmai névsor 1959
Látogatási könyvek 1950–1961, 1966–1969.

A török fennhatóság alól Vác 1686-ban szabadult fel végleg, ekkorra épületállománya teljesen romokban hevert, állandó lakossága nem volt, földjei parlagon. Az újjáépítő munkát azonnal megkezdték, de hadi események (Rákóczi szabadságharc), valamint természeti katasztrófák évtizedekig hátráltatták azt. Az 1731-es tűzvészt követően - melyben az akkor 229 belvárosi házból 198 leégett - kezdődtek meg a nagy püspöki építkezések. A XVIII. század második felére, az 1770-es évekre alakult ki a zömmel középkori alapokra épített barokk város.
A város újranépesülése részben a püspökök szervezett telepítő munkájának, részben spontán beköltözéseknek köszönhető. Az újjáépítést és a gazdaság talpra állítását célul kitűző püspök-földesurak különböző kedvezményekkel - ingyenes házhely, építőanyag, adókedvezmények - igyekeztek idecsalogatni a kizárólag katolikus telepeseket. A betelepülők zöme - a visszatelepülő magyarok mellett - német nyelvterületről érkezett, de csehek, morvák, szlovákok, szerbek, horvátok, sőt franciák és olaszok is jöttek. Ez a heterogén eredetű lakosság a XVIII. század végére vált öntudatos váci polgárrá. Fejlődésnek indult a mezőgazdaság - különösen a szőlőtermesztés - és a kézművesipar is.
A korra jellemző vallási békétlenség a városszerkezet alakulására is hatással volt. A török idők alatt protestáns hitre áttért lakosságot igyekeztek visszatéríteni a katolikus vallásra. A püspöki székvárosban 1712-ben Kollonich püspök megtiltotta a nem katolikusok szabad vallásgyakorlását. A reformátusok ezért a várostól északra fekvő területre költöztek, ahol Kisvác néven jobbágyfalut alapítottak, ami külön élt és működött 1769-ig.
Sajátos újabb kettősség a korabeli város felosztása a Püspökség és a Káptalan birtokjoga szerint. Megegyezés alapján a Káptalan - mint önálló testület - Vác földesúri jövedelmeinek 1/8 részét kapta volna, de perre került sor, mivel a püspöki uradalom nem fizette ezeket a jövedelmeket. A per a város tényleges felosztásával fejeződött be, a Káptalan az elmaradt összeg fejében megkapta a város és határa 1/8-ad részét. Ettől kezdve Káptalan-Vác külön közigazgatási egységet alkotott, külön tanáccsal, pecséttel, önálló céhszervezetekkel. Vác ikerváros lett, s a két mezőváros - Káptalan-Vác és Püspök-Vác - csak a közös ügyeket tárgyalva alkotott közös bizottságot.

Püspökvác törökkor előtti levéltári iratanyaga megsemmisült, az ezt követő korszak iratanyaga is részben elpusztult, részben erőteljesen és szakszerűtlenül többször is selejtezték. Az 1743-ig területileg és közigazgatásilag osztatlan Vác város levéltári anyagát sem a korábbi, sem a jelenlegi rendezés során nem választottuk el az ekkor alakuló Püspökvác (illetve Káptalanvác) iratanyagától. Az 1712 és 1769 között önálló jobbágyközség, Kisvác iratanyaga nem maradt fenn, de a település történetére vonatkozó kevés irat megtalálható az „anyaközség”, Püspökvác irataiban.