Forgó (eredeti nevén Vogel) Mihály (1910–1985) nagymarosi sváb családból származó vízvezetékszerelő és bádogmester és felesége, Oravecz Etelka (1900–1981) 1923-ban Nagymaroson házasodott össze, és tíz gyermekük született, köztük Forgó László (1928), aki a családi iratokat a levéltárnak ajándékozta.
Forgó Mihály Cserni István bádogosmesternél tanulta ki a szakmát, és tett 1918-ban segédvizsgát.
1918-ban besorozták, de a frontra már nem vitték ki. Hazatérte után egykori mestere özvegyénél, majd 1923-tól önállóan gyakorolta a mesterséget. Műhelye Vácott a Petróczy u. 3., önállósodása után a Dr. Csányi L. krt. és Kossuth u. sarkán levő épületben volt. Szakmai és politikai szervezetek munkájában is részt vett. 1944. július 2. és1948. május 23. között a Vác és Vidéke Ipartestület elnöke, egyúttal a Quell Rudolf Otthon alapítvány kezelője. 1945-től a Váci Nemzeti Bizottság FKGP által delegált tagja,
1948-ban az SZDP tagja. Ez utóbbiból fia miatt zárták ki, aki részt vett egy diákösszesküvésben. Felesége számtalan kitüntetést kapott a tíz gyermek felnevelése miatt.
Forgó László 1948-ban mint egy diákösszesküvés résztvevőjét (Sáry Gáborral, Karácsonyi Kis Gáborral együtt) egy év börtönbüntetésre ítélt a Fővárosi Népbíróság dr. Jankó Péter által vezetett tanácsa.
1956-ban az Észak-Pest Megyei Tatarozó és Építő Vállalat munkástanácsának tagja. 1990-ben a KDNP váci szervezetének alapító tagja volt. 2003-ban kitüntették a Szabad Magyarországért Érdemkereszttel.

Csuka János kőművesmester, miután többször megjárta Amerikát, családjával (feleség, 7 gyermek) 1900-ban költözött
Szadáról Vácra gyermekei taníttatása érdekében, valamint több munkalehetőség reményében. Egyik fia, István követte a
szakmában, felsőfokú építőmesteri végzettséget szerezve. Menyhár Margittal kötött házasságot, gyermekei István, Katalin
(Karácsonyi Istvánné) és Ida (Hörömpő Gergelyné). Csuka János egyetlen lánya Erzsébet, aki dr. Bagoly Bélával kötött házasságot, gyermekük Erzsébet.

A család váci ágára vonatkozó adatok – az átadott iratanyag alapján – a 19. század elejéig vezethetők vissza. A család Vácott a Tabán utcában, majd a Liszt Ferenc (rakpart) sétány 15. sz. házban lakott. Emerich Lajos váci rendőrkapitányként működött a 19. század utolsó harmadában. Vehovszky László (1897–1955) kereskedelmi tengerésztisztként kezdte pályáját, majd 1939–1940-ben a haditengerészetnél szolgált. Emerich László (1879–1933) MÁV-főtisztviselőként többféle beosztásban dolgozott.
Vehovszky Erzsébet (1920–2005) – akit az Emerich család örökbe is fogadott, és ekkortól viselte a Vehovszky–Emerich családnevet – rendkívül tehetséges tanulóként a budapesti Baár–Madas Református Gimnáziumban tanult tovább, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett német szakon. Dr. Lőrincze Lajos nyelvészprofesszorral kötött házasságot.

Krizsek György okl. kőműves- és ácsmester 1886. április 15-én született Vácott, kőműves–ács családban. 1909-ben, apja halála után átvette annak vállalkozását. 1911-ben tett mestervizsgát. Műhelye a Báthori utca 7. szám alatt volt. Vállalkozását 1950. január 24-én államosították. 1959. december 17-én hunyt el Vácott.
Két gyermeke született, egyikük: ifj. Krizsek György (szül. Vác, 1923); a másik gyermek neve az iratokból nem megállapítható.
Apja: Krizsek Ferdinánd (Nándor) kőműves- és ácsmester (szül. Vác, 1857)
Apai nagyszülei: Krizsek Márton és Cseke Erzsébet
Anyja: Szinai Mária
Anyai nagyszülei: Szinai György és Pásztor Julianna