A Vác városi kihágási iratok jelentős része az idők során selejtezve lett; mintaként az 1891. évi iparkihágási, az 1924. évi általános kihágási és az 1946–1947. évi vasúti pótdíjakkal kapcsolatos iratok kerültek megőrzésre. Az iratokon kívül tíz nyilvántartási könyv is rendelkezésre áll. Ezekből rálátást nyerhetünk az adott korszakok tipikus kihágási ügyeire és azok elintézésének módjára.
Az irategyüttes a váci árvapénztár (gyámpénztár), illetve a váci árvaletét-pénztár (gyámi letétpénztár) számadási okmányait tartalmazza. A pénztárakban kezelt vagyonokat a számlafőkönyvekben tartották nyilván. Az árvapénztár az általa kezelt pénzösszegből kölcsönt is nyújtott. A kölcsönt felvevők tartozásait az adósok főkönyveiben vezették. Az adósok által fizetett kamatok részben a gyámpénztárat, részben a kezelt vagyonok tulajdonosait illették. A pénztárakba való ki- és befizetéseket a pénztárnaplókban vezették, ezek alapbizonylatait (nyugták, határozatok, postai feladóvevények stb.) is tartalmazza az irategyüttes.
Püspökvác törökkor előtti levéltári iratanyaga megsemmisült, az ezt követő korszak iratanyaga is részben elpusztult, részben erőteljesen és szakszerűtlenül többször is selejtezték. Az 1743-ig területileg és közigazgatásilag osztatlan Vác város levéltári anyagát sem a korábbi, sem a jelenlegi rendezés során nem választottuk el az ekkor alakuló Püspökvác (illetve Káptalanvác) iratanyagától. Az 1712 és 1769 között önálló jobbágyközség, Kisvác iratanyaga nem maradt fenn, de a település történetére vonatkozó kevés irat megtalálható az „anyaközség”, Püspökvác irataiban.
A kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. törvénycikkben az országgyűlés meghatározta a községi bíráskodás gyakorlásának módját. Ez a városokban külön erre a feladatra kijelölt tisztviselő feladata volt. Hatáskörébe tartoztak az 50 forintnál kisebb pénzbeli és természetbeni követelések, becsületsértési ügyek, valamint a bérleményekkel, haszonbérrel kapcsolatos, telekhatárkiigazítási és vásári ügyek.