Az állagban a Vác Város Árvaszékének illetékessége alá tartozó gyámokról és gondnokokról, illetve gyámoltakról és gondnokoltakról vezetett különféle nyilvántartások és törzskönyvi lapok találhatóak.

Alapszabályzat 1874 (3 db)
Felsőbb hatóságok leiratai 1880
Nyugták, számlák 1875–1879
Bizonyítványok 1882–1885

1. kötet Céhszabályzat 1781 (Függőpecséttel)
2. kötet Általános céhszabályzat 1828 „Közönséges céhbeli cikkelyek…”
3. kötet Tanonclajstrom 1785–1874
4. kötet Társpohár befizetések nyilvántartása 1818–1889
5. füzet Csizmadia kölcsönös raktári egylet alapszabályzata é. n.
6. füzet Jegyzék a temetkezési illetékekről, 1860
7. irat Straub Jakab (Jakob) szabadulólevele 1783
8. irat Borovatz Pál (Pavel) szabadulólevele, 1815
9. irat Fischer Fülöp (Philipp) szabadulólevele, 1854
10. csomó Keresztlevelek 1720–1834 A–W
11. csomó Kérvények, határozatok 1759–1888 (Váci Csizmadia Ipartársulat is)
12. csomó Álmesterek (kontárok) eltiltása mesterségük gyakorlásától 1794–1795
13. csomó Horváth József remekelésével és mesterré fogadásával kapcsolatos iratok, 1845–1846
14. irat Statisztika a váci irgalmasrendi kórház betegeiről, 1836–1837 (Nyomtatvány)

Forgó (eredeti nevén Vogel) Mihály (1910–1985) nagymarosi sváb családból származó vízvezetékszerelő és bádogmester és felesége, Oravecz Etelka (1900–1981) 1923-ban Nagymaroson házasodott össze, és tíz gyermekük született, köztük Forgó László (1928), aki a családi iratokat a levéltárnak ajándékozta.
Forgó Mihály Cserni István bádogosmesternél tanulta ki a szakmát, és tett 1918-ban segédvizsgát.
1918-ban besorozták, de a frontra már nem vitték ki. Hazatérte után egykori mestere özvegyénél, majd 1923-tól önállóan gyakorolta a mesterséget. Műhelye Vácott a Petróczy u. 3., önállósodása után a Dr. Csányi L. krt. és Kossuth u. sarkán levő épületben volt. Szakmai és politikai szervezetek munkájában is részt vett. 1944. július 2. és1948. május 23. között a Vác és Vidéke Ipartestület elnöke, egyúttal a Quell Rudolf Otthon alapítvány kezelője. 1945-től a Váci Nemzeti Bizottság FKGP által delegált tagja,
1948-ban az SZDP tagja. Ez utóbbiból fia miatt zárták ki, aki részt vett egy diákösszesküvésben. Felesége számtalan kitüntetést kapott a tíz gyermek felnevelése miatt.
Forgó László 1948-ban mint egy diákösszesküvés résztvevőjét (Sáry Gáborral, Karácsonyi Kis Gáborral együtt) egy év börtönbüntetésre ítélt a Fővárosi Népbíróság dr. Jankó Péter által vezetett tanácsa.
1956-ban az Észak-Pest Megyei Tatarozó és Építő Vállalat munkástanácsának tagja. 1990-ben a KDNP váci szervezetének alapító tagja volt. 2003-ban kitüntették a Szabad Magyarországért Érdemkereszttel.

Az árvaszék 1878 előtti, valamint 1878. és 1879. évi levelezése (tartalmi kivonata) a 414. raktári egységszám alatti levelezések könyvében található.
1878-tól 1902-ig visszacsatolós iktatást végeztek. 1903–1949 között előrecsatolós iktatási rendszert alkalmaztak. Minden ügyirat külön irattári számot kapott, mely három részből állt: az ügyirat típusát jelölő római számból (I. felsőbb rendeletek, II. hivatalból kezdeményezett ügyek, III. más árvaszékektől átvett ügyek), egy sorszámból és az ügyben történt első iktatás évszámából. Az iratokat évenként az irattári számok sorrendjében helyezték el az irattárban. A több éven át tartó ügyek aktái az ügyben történt első iktatás événél találhatóak. (Ezt a rendet megtartottuk az iratok rendezése során.)
1950-ben a közigazgatási rendszámos iratkezelést alkalmazták.

Közgyűlési jegyzőkönyvek 1876–1889
Társulati elnöki iratok 1881–1889
Felsőbb hatóságok leiratai 1874–1888
Feliratok 1880, 1882
Beadványok 1887
Pénztári kimutatások 1877–1886
Nyugták, számlák 1876–1888
Szerződések 1881
Bizonyítványok 1875–1886

1. doboz
   Okmánytár
   Adás-vételi szerződés 1947
   Alapszabály 1947
   Gyártörténet é. n.
   Tervek
   Ipari üzemi részletterv 1951
   Éves terv 1980
   Általános vizsgálat 1947
   Mérleg, IV. negyedév és éves 1947
   Mérleg, IV. negyedév és éves 1948
   Mérleg, IV. negyedév és éves 1949. jan. 1.
   Mérleg, III–IV. negyedév és éves 1949
   Alapmérleg 1950. jan. 1.
   Mérleg, I., III–IV. negyedév és éves 1950
2. doboz
   Mérleg, I–IV. negyedév és éves 1951, 1952
3. doboz
   Mérleg, I–IV. negyedév és éves 1953
4. doboz
   Mérleg, I–IV. negyedév és éves 1954
5. doboz
   Mérleg, I–IV. negyedév és éves 1955
   Mérleg, I–III. negyedév 1956
6. doboz
   Mérleg, IV. negyedév és éves 1956
   Mérleg, I–IV. negyedév és éves 1957, 1958
7. doboz
   Mérleg, I–IV. negyedév és éves 1959, 1960
8. doboz
   Mérleg, I–IV. negyedév és éves 1961, 1962, 1963, 1964, 1965, 1966
9. doboz
   Mérleg, I–IV. negyedév és éves 1968, 1970, 1971, 1972, 1973, 1974
10. doboz
    Vállalati belső információ (havi) 1969, 1970, 1971, 1972,
11. doboz
    Vállalati belső információ (havi) 1973, 1974, 1975
12. doboz
    Vállalati belső információ (havi) 1976, 1977, 1978
    Anyagellátási beszámolójelentés I–III. n. év 1965
    Anyagellátási beszámolójelentés I–IV. n. é. és éves 1966
    Anyagellátási beszámolójelentés I–IV. n. é. és éves 1967
    Anyagellátási beszámolójelentés IV. n. év 1968
13. doboz
    Éves iparstatisztikai beszámolójelentés 1951, 1979, 1980
    Termelési jelentések 1953, 1955, 1966
    Egyéb statisztikai jelentések 1955, 1965–1967

1. kötet Céhtaggá fogadások jegyzőkönyve 1767–1865
2. kötet Tanoncnyilvántartás 1767–1872
3. kötet Pénztárkönyv 1770–1872
4. kötet Számadási könyv 1853–1870 (Rossz állapotú)
5. irat Marschal József mesterremeke (templom tetőzetének tervrajza), 1802
6. irat Krakker Antal mesterremeke, (templom tetőzetének tervrajza), 1831
7. füzet Bekriba Mihály tanoncigazolványa 1882
8. csomó Vasárnapi tanodai bizonyítványok 1855–1856 B–T
9. csomó Kérvények, határozatok 1842–1869
10. csomó Számadások 1843, 1869
11. irat Aláírási ív a Zabolch (Szabolcs) megyében létesítendő reáliskola javára, 1868

Közgyűlési jegyzőkönyv 1943–1963.

A Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és Városai című sorozat Temes Vármegye kötete szerint a Pikéthy (Pigethy) család az egykori Temes vármegyei Angyalkútról (korábban Kisfalud, német neve: Engelsbrunn) származik. Ez a Maros menti kisközség javában németajkú volt.
A jelenlegi településre Neumann József lippai sótári tiszt 1766-ban német telepeseket telepített le.
1782-ben Pigethy Mihály vette meg a birtokot a kincstártól. Utóda Pikéthy István volt.
Pikéthy Tibor levelei között megtalálható a Magyar Királyi Országos Levéltár köszönetnyilvánító levele 1941-ből, amikor Pikéthy egy családjára vonatkozó adománylevelet adott örökletétként a levéltárnak. A levél alapján I. Ferenc király Bécsben 1801. augusztus 7-én „Pigetti” István részére kiadott adománylevele a Temes vármegyei „Kiss-Falu” birtokra vonatkozott és a Pigetti István nemességét elismerő kihirdetési záradékot 1842. február 10-én vezették rá.
Pikéthy Tibor nagyapja kisfaludi Pikéthy Károly 1805?-ben született és 1880-ban Budapesten halt meg. Három gyermeke volt: Gusztáv, Árpád, Etelka.
Pikéthy Ágoston (Pikgetti Gusztáv) honvéd tábornok 1805-ben született Kisfalun. 1822-től hadfi, 1839-től főszázados a 2. huszárezredben. 1848. májusától részt vett a délvidéki harcokban. 1849-től alezredes, később ezredes és ezredparancsnok, 3. osztályú katonai érdemrenddel tüntették ki, a 3. hadtest lovashadosztályának parancsnoka. 1849. július 1-től tábornok, a Feldunai hadsereg lovasságának főparancsnoka, július közepétől szolgálaton kívül (beteg). Budapesten 1850-ben a császári hadbíróság
5 évi várfogságra ítélte. 1876-ban halt meg Solymos Bucsaván (Arad vármegye) (forrás: Bona Gábor Tábornokok és törzstisztek a szabadságarcban 1848–49.)
Pikéthy Gusztáv, Pikéthy Tibor édesapja, déli vasúti főtiszt, állomásfőnök 1899-ben 56 évesen hunyt el, Nagykanizsán. Felesége Ritter Stefánia zongorista 1915-ben halt meg, Győrszentmártonban temették el. Gyermekeik: Ilona, Aranka és Tibor.
Pikéthy Tibor 1884. március 28-án született Komárom – Újszőnyben.
Nagykanizsán járt gimnáziumba, majd 1904-ben a Győri Tanítóképző Főiskolán szerzett oklevelet. Első zenei és zeneelméleti tanítómestere Kirchner Elek volt. Életpályáját Pannonhalmán a bencés apátságban kezdte meg. Tanítói működése mellett magánúton 1907-ben elvégezte a Zeneakadémia tanárképző szakát. 1915-ben jelentkezett a Zeneakadémia zeneszerzési szakára, ahol karnagyi és zeneszerzői diplomát szerzett.
Néhány éves tanítás után meghívták Vácra, ahol a püspöki székesegyház karnagya lett. 1915-től Vácon tanított, ahol 1934-ben megalakította az első államilag engedélyezett zeneiskolát. 1946-ban egyházzenei igazgatóvá nevezték ki. Közel 80 éves koráig otthonában is képezte magántanítványait.
Tanulmányaival párhuzamosan komoly zeneművei jelentek meg a Rózsavölgyi, Bárd, Klökner Zeneműkiadónál. Első miséjét előadatták a budapesti bazilikában, ahol művét hallva meghívták a Nemzeti Zenedébe tanárnak. Életműve a 105 Opus, zongora-, énekkari- és tíz kötet orgonamű. Béke miséjét a regensburgi Coppenrath Zeneműkiadó adta ki 1934-ben. Egyik legnagyobb koncertműve a B A C H Fantázia J. S. Bach neve felett, mely Brüsszelben jelent meg a Schott cégnél.

1972. július 21-én halt meg otthonában, Vácon, 88 éves korában.
      Pikéthy Tiborné Mányai Mária 1909-ben született Vácon. Pikéthy Tibor második felesége. Pénztárosként dolgozott. 1980. március 4-én meghalt a váci kórházban.
      Pikéthy Alexa 1919-ben született Győrszentmártonban. Édesanyja Gaulacher Róza 1954-ben halt meg Budapesten. Tanulmányait a váci Karolina Római Katolikus Polgári Leányiskolában kezdte, majd a Királyi Állami Tanítóképző Intézetben folytatta Cinkotán. Első férje Kapitány János, második férje Vörös Lajos kirakatrendező, dekoratőr 1909-ben született Debrecenben, és 1990-ben halt meg, temetése az Óbudai temetőben volt.