Vác város polgármesterének katonai iratai főként a katonának állt, illetve besorozott váciak, valamint Vácon tartózkodók (fegyencek, erdélyi menekültek) lajstromait, jegyzékeit tartalmazza. A hadviselésre kötelezett embereket a város írta össze. Ehhez először is kikérték az anyakönyvi hivatalból a városban született, katonaköteles korú férfiak adatait. Ehhez hozzáadták a nem Vácott született, de itt élő állításköteleseket. A lajstrom összeállítását általában a főjegyző, kihirdetését az aljegyző végezte. A katonai sorozóbizottságok sorra felkerestek minden várost illetve sorozójárást, majd a helyi hatóságok által összeállított lajstrom alapján megvizsgálták a sorozásra behívott férfiakat, és döntöttek arról, hogy kiket kell besorozni, és kik a részben vagy teljesen alkalmatlanok.

A gyűjteményes fondban helyeztük el az eredetileg is külön kezelt szabályrendeleteket, és ezt egészítettük ki a különféle irategyüttesekből kiemelt szabályrendeletekkel, néhány rendelettel és szabályzattal.

Vác város polgármesteri hivatala elsőfokú iparhatóságként is működött: intézte az iparengedélyek, iparigazolványok, kereskedői engedélyek kiadásával és bevonásával, telephelyek engedélyezésével, a tanoncokkal stb. kapcsolatos ügyeket, valamint a városban dolgozó alkalmazottak nyilvántartását.

A váci irgalmas rendházat gr. Migazzi Kristóf bécsi hercegérsek és helyettes váci püspök alapította. Ő telepítette az irgalmasokat a városba 1763-ban. Bőkezű jótevője volt a Rendnek. 1764-ben a Rend és kórház céljára alkalmas telket is ajándékozott.
Eleinte a kórház gyógyszertárral nem rendelkezett. Az később kezdte meg működését. Ez a bécsi alapítású, és a székesfővároshoz közeli intézmény, az egyik legjobban működő egyházi gyógyító intézményként számon tartott kórház volt. Szükségleteinek jelentős részét a jól menő patika (amelyet vásárlás útján vett birtokba a Rend, 1808-ban), a hozzá számított borjövedelem (Egerrel ellentétben), a perselypénz, misealapítványok és magánalapítványok biztosították.
1950-ben az ország területén működő szerzetesrendeket feloszlatták. Az 1950. július 2-n kelt 25/1950. sz. törvényerejű rendelet a gyógyszertárak állami tulajdonba vételét rendelte el. Az 1950. szeptember 7-n kelt 34/1950. számú rendelettel pedig az összes női és férfi szerzetesrend működési engedélyét felfüggesztették. A szerzeteseknek el kellett hagyniuk rendházaikat, és a szerzetben folytatott munkakörüket elvesztették.

Nagyobb részt kötetek, kisebb részt pénzügyi iratok.

A polgármesteri hivatal műszaki osztálya ügykörénél fogva – amelyet a városrendezés, városfejlesztés, a köz- és magánépítkezések, út- és járdaépítés, csatornázás és köztisztaság alakított – alapvetően a döntések végrehajtását intézte, de szakismeretei révén tanácsadóként az egyes műszaki ügyekben történt döntéshozatalt is befolyásolhatta, különösen abban az esetben, ha azok testületi szervek elé kerültek.

Az iratanyag jelentős részét az 1945. és 1946. évi iktatott iratok teszik ki. A kutatást megnehezíti, hogy az iratokhoz tartozó segédkönyvek nem maradtak fenn, illetve hogy gyakran több, különböző tárgyú irat azonos iktatószámot kapott. Ez a jelenség az 1945. évben még esetleges volt, így az azonos számra iktatott iratokat egymás mellé helyeztük. Az 1946. évi iratokban azonban két sorozatot lehetett elkülöníteni: a közigazgatási és peres, valamint az árvaszéki ügyek sorozatait, melyeket elválasztottunk egymástól. Az iktatott iratokon kívül néhány szám nélküli irat, valamint az Egyesített városi (Speyer) kölcsönnel kapcsolatos, külön kezelt iratcsomó található az állagban.