377 találat látható

Iratképző

Váci Izzó MTE

  • Szervezet/testület
  • 1980 - 1991

A Váci Izzó beolvadásával változott a klub neve és struktúrája (1980). 1982-ben az átszervezések miatt két évre távozott a csapat a másodosztályból, azonban már 1984-ben egy bajnoki címmel tért oda vissza. Ezzel vette kezdetét a váci futball történetének legsikeresebb korszaka. 1985-ben bronz, majd 1987-ben ezüst érmet nyert a csapat a második vonalban, utóbbi eredménynek köszönhetően 1987 őszén első pest-megyei csapatként megkezdhette szereplését az NB I-ben, ahol 13 évet töltött el. Ebben az időben állt a csapat mellé támogatóként a Samsung, mely évekig biztosította az elsőosztályú szereplés biztos anyagi hátterét.

Váci Kegyes Tanítórendi Gimnázium Sportkör Evezős Szakosztálya

  • Szervezet/testület
  • 1938 - 1944

1938-ban a VSE Evezős Osztálya különböző nehézségek miatt csónakházát eladni kényszerült; a gimnáziumnak a Rendfőnök úr és a VKM. nagyarányú segítségével és a város jóindulatú támogatásával sikerült a csónakházat megszerezni egész csónakállományával és felszerelésével; együtt. Most már megvolt a lehetőség, hogy a VSE által megteremtett, sikerekben gazdag víziéletet a gimnázium újra feltámassza.
Négy tanár vállalkozott rá, hogy a diák-evezést a legszélesebb alapokon megszervezi: vitéz Erdélyi János, a Sportkör vezető tanára, Szemenyei László és Kolos István, a vízicserkészek vezetői és Váry Gábor, az intézet fiatal, buzgó új testnevelési tanára,! volt versenyevezős. Megalakult a Sportkör Evezős Szakosztálya,
A jó szervezettség, a gyönyörű csónakház és a hatalmas csónakállomány — 24 db. — vonzóereje csakhamar 87 működő tagot hívott a szakosztályba.
A csónakház megszerzése óriási fejlődést jelentett: előző .évben 32 tagja volt az Evezős Szakosztálynak, 1200 km-t tettek -meg; a folyó tanévben június 17-ig 87 tag (köztük 16 versenyevezős) összesen 10,204 km-t evezett.

Váci Lámpa-Társaság

  • Szervezet/testület

"Van ezen városban egy társulat is, mellyről már szükségkép’ említést kell tennünk, nemcsak a’ vácziak’ érdekében, hanem általános hazai szempontból is. Azon társulat a "lámpa-társaság" mint szokotton neveztetik. Társulat csak azért, mivel nehány ember öszeállt, hogy a’ közadakozások és bálokból ’stb bejövő pénzt Összeszedje; — de nem is társulat egyszersmind, mivel a’ közczélhoz pénzzel járulóknak legkisebb befolyást sem enged — és senkinek sem engedi meg, hogy, bármilly őszlet letételével is, társulatukba léphessen. — Ezen társulat ez évben is fog bálokat rendezni, mint rendezett néhány év óta mindig. De hogy a’ bejött pénz — valamint a tett segélyezések is, hová fordíttattak, hová lettek, erről mit sem tudhatni. — Mi nem akarunk ezen társulat, mint társulat ellen kikelni , mert ha valahol hazánkban, úgy a’ 13 ezer lakosú Váczvárosban az egyesületi széllem kifejlődése felette kívánatos. Hanem hazánkban és igy Váczvárosban is még ismeretlen, mi teszi minden socialis társulatnak legfőbb lényegét, mellv nélkül biztos jövőt egyike sem remélhet. Minden társulatnak t. i. a nyilvánosságot kell elvül kitűzni; és ezt az által létesítheti, ha részint tanácskozásait, intézkedéseit nyilvánosan, mindenkinek tudtával intézi; részint pedig cselekvéseiről, végzett dolgairól szigorú számot ad. így lehel várni azt, hogy működéseit a közrészvét kisérje, hogy gyanúsításoknak kitéve ne legyen; hogy számos részvevőkre találjon ; hogy czéljai kivitelére elegendő anyagi erőt gyüjthessen. E végett vannak Váczon is számos panaszok a "lámpa-társaság" ellenében, mert nem akar számolni több évi működéseiről nyilvánosan — és nem akarja a közönséget tanácskozásaiban részeltetni. Ezt pedig kell lennie, ha a nem legszebb gyanúkat magától eltéríteni kívánja, s ha kitűzött czéljának, t. i. a város- világosilásnak, terjedtebben megfelelni íivan. Mi pedig csak elegendő szellemi világot óhajtunk Vácz polgárainak, meliy nekik morális erőt nyújtson, számot kérhetni azoktól, kikre pénzeiket bízták. "
(Forrás: Pesti Hírlap, 1846. január 23.)

Váci Lövészegylet

  • Szervezet/testület
  • 1837 - 1942 körül

Az egyesület előde 1837. április 5-én alakul meg, Cél-lövészi Egyesület néven.
Az 1848–1849. évi forradalmi őrseregben néhányan részt vesznek a tagok közül. Görgey Artúr üldözésére küldött császári csapatok az Egylet fegyvereit begyűjtik (1849. január), így annak működése lehetetlenné válik egészen 1858. május 16-ig. Noha az egyesület nem működhet, a tagok mégis együtt maradnak, bár szoros ellenőrzés alatt.
A magyar királyi hatóság az Egylet újjáalakulását engedélyezi (1858) és 12 darab golyóra és fegyverre vonatkozó engedélyt ad, 1859-tõl ismét visszatér a virágzó társasági élet a Lőház falai közé. Jelentős épület felújításra kerül sor 1873-ban, de 1876-ban ismét árvíz pusztít, és az Egylet iratainak és könyvállományának jó része elpusztul.
Az Egylet célja ekkor a polgári társasági élet fellendítése a lőgyakorlatok és egyéb szórakozási lehetőségek mellett. Taglétszáma ezekben az időkben 120–140 között mozog 4 tiszteleti taggal, akik között például Deák Ferenc is szerepel.
A Váci Lövész Egylet működéséről az 1920-as évek elejéig nem maradt fenn dokumentum (mint ahogyan fénykép sem maradt fenn magáról a Lőházról, vagy legalábbis eddig még nem került elő). Az első világháború feltehetőleg nagy ritkítást végzett az Egylet tagjai között, és a túlélők anyagi helyzete is megrendült az infláció következtében. Az épület egy részét kénytelenek voltak kiadni: 1922-ben Polacsek Károly nyit itt vegyeskereskedést, majd 1926-ban ugyanő kocsmát üzemeltet. 1924 és 1926 között Kalecsnik István Béla bérli kocsmaként. A Lőház állapotát közben többen kritizálják. A Polgári Lövész Egylet vagy más néven Váci Lövész Egylet taglétszáma a harmincas évekre 60-ról 50-re, majd később már csak 38-ra olvad. Közben megalakul egy új lövészegylet is Váci Polgári Lövész-egyesület néven (1935 vagy 1936?), amely 1938-tól kezdve évi 400 pengő segélyt kap a Polgármesteri Hivataltól. Ennek taglétszáma 300 feletti. 1940-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja határozatot hoz arról, hogy egy településen csak egy, hasonló célból működő és közérdekű egyesület működhet.
Később, ismeretlen szerző tollából megjelenik egy kézirat, mely szerint a Váci Lövészegylet 1941–1942-ben céljainak megfelelően már nem működik, és javasolja vagyonának jótékony vagy céljuknak megfelelő felhasználását. Ez tehát a vég…
Forrás: Fehér Tamás: A váci Lőház története, Honismeret 2014/5., 43 - 46. l.

Váci Madách Imre Gimnázium

  • Szervezet/testület
  • 1948

A Minisztertanács 1948-ban határozta el a koalíciós pártok egyetértésével, hogy az országgyűlés elé terjesztik az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot, Ortutay Gyula miniszter javaslatára. Az országgyűlés 1948. június 16-án elfogadta a XXXIII. törvényt, amely elrendelte az egyházi iskolák államosítását, és kialakított egy egységes közoktatási koncepciót a 8 osztályos általános iskolára épülő 4 osztályos középiskoláról. Ekkor került sor június 10-én a Kegyesrendi Gimnázium államosítására.
A tanévben az intézménynek 330 beiratkozott diákja volt.
1949 augusztusában Szerdahelyi János megbízott igazgatót azonnali hatállyal felmentették és áthelyezték. A gimnázium vezetésével Hadnagy Tibort bízták meg, aki 1945-től a Kommunista Párt helyi vezetője, hosszú időn keresztül a Nemzeti Bizottság tagja is volt. Az igazgatóhelyettes Kerekes Sándor lett.
1952-ben a régi, eredeti épületet felsőbb utasításra át kellett adni a technikum szervezéséhez. A gimnázium tovább működhetett – de épület nélkül. A tér szemközti oldalán ekkor szüntették meg a szemináriumot, a papképzést. Az épületet állami igazgatás alá vonták, felmerült, hogy a kórház továbbfejlesztésére használják. A tanácselnök segítségével végül a másik ötlet mellett döntöttek. Ide költöztették az épület nélkül maradt gimnáziumot.
A tanév végén az épületben átalakítások kezdődtek. Ezzel lehetővé tették a tanévkezdést.
1964/65-ben kereskedelmi szakközépiskolai osztály nyílt a gimnázium épületében: élelmiszer és ruházati elárusító tagozattal. Később a külön épületbe költöző kereskedelmi szakközépiskola és kollégium a gimnázium gazdálkodási körébe tartozott. Az iskola épülete egyre zsúfoltabbá vált. A tanulók létszáma meghaladta a 900 főt. A város hatalmas vonzáskörzetéhez tartozott az akkori váci és szobi járás, sőt a gödöllői és a rétsági járás jelentős része is. Az egyetlen gimnázium nem tudta már befogadni az egyre több jelentkezőt. Kiszel János és Arany István, a Városi Tanács vezetői felvetették egy második gimnázium építésének gondolatát. A Városi Tanács 15/1962. TÜ. sz. határozatában vállalta a terület előkészítését.
A Pest Megyei Tanács támogatásával 1963-ban elkezdődött az építkezés a Géza király téren. Az 1966-67-es tanév közepén átvett épületbe 8 osztály költözött.

  1. július 1-jével kezdte meg önálló működését a Géza Király Téri Gimnázium és Szakközépiskola (jogutódja a mai Selye János Egészségügyi Szakközépiskola).
    Az iskola 1989-ben ünnepelte alapításának 275. évfordulóját. Vác Város Tanácsa a gimnázium tantestületének és diákjainak kérése alapján a 72/1989-es határozatában a Sztáron Sándor Gimnázium elnevezést megszüntette. A város gimnáziuma felvette a Váci Madách Imre Gimnázium nevet.

Váci Magyar Földmíves Keresztény Társaság

  • Szervezet/testület
  • 1821 - 1825

Vácott a szőlőművelő napszámosok 1821-ben a megalakították a Váci Magyar Földmíves Keresztény Társaságot. A társaság célkitűzéseiben főleg vallási célok jelentek meg: templomi zászlókat készíttettek, és ünnepélyes miséket tartottak. A társaság a tagoknak a szervezet fenntartására adott hozzájárulásból betegség és halál esetére anyagi támogatást nyújtott. Ezek mellett a szervezet a szőlőkapások és napszámosok korlátozott hatáskörű munkás-érdekvédelmi szervezeteként is működött. 1825-ben a társaság céhvé alakult, melyet földmíves, kapás, illetve szőlőműves céhként is említettek az irataikban.

Váci Pedagógusklub

  • Szervezet/testület
  • 1969 - 2019

A Váci Pedagógus Klub 1969. február 15-én alakult meg. Bartosné Oláh Márta alapította a klubot, aki az akkori Hámán Kató iskolában volt tanárnő. Később újraalapította , Tóthné Dévánszki Erzsébet, Taglétszáma néhány év alatt több százra emelkedett. Ekkor nemcsak nyugdíjas, hanem aktív pedagógus és pártoló tagjai is voltak a klubnak. Eszperantó, német, néprajzgyűjtő, kézimunka és természetjáró szakköröket indítottak. A kulturális és közéleti témájú ismeretterjesztő előadások mellett rendszeresen szerveztek bel- és külföldi kirándulásokat is. A kézimunka és néprajzgyűjtő szakkörök anyagaiból több alkalommal is rendeztek kiállításokat. 1990 után egyre kevesebb új tag csatlakozott a klubhoz, így a létszám lassan csökkenni kezdett. 2019-ben a klub beszüntette működését.

Váci Piarista Diákszövetség

  • Szervezet/testület
  • (1921) 1923 - 1948

Egy budapesti kávéházban 1921. október 24-én, egykori váci piarista diákok, dr.Acsay István, dr.Kisparti János, dr. Kornis Gyula és dr.Korpás János gyűltek össze baráti beszélgetésre és megalakították a váci piarista öregdiákok baráti körét, amely 1923. június 10-én több száz résztvevővel Váci Piarista Diákszövetséggé alakult át. Az alapítók a Diák- szövetség céljának jelölték meg „a lokálpatriotizmuson kívül a meleg baráti-bajtársi érzés állandó ápolását, egymás kölcsönös erkölcsi támogatását" és „a tanulmányaikat végző vagy pályájuk kezdetén nehézségekkel küzdő váci ifjúság felkarolását és pártolását." Az Alapszabály szerint a Diákszövetség további feladata „ a hazaszeretet, a keresztény nemzeti kultúra és összetartozás ápolása, és „Vác városát kulturális és társadalmi téren támogatni".
A Diákszövetség - a céljainak megfelelően - Madách emlékművet és a hősi halott öregdiákok nevét megörökítő emléktáblát helyezett el a gimnázium előcsarnokában. Évente irodalmi és tudományos emlékbeszédet tartott Az ember tragédiája valamely gondolatáról az öreg diákok egy-egy kiváló képviselője, akinek nevét a Diákszövetség Madách-serlegbe vésve örökítette meg. Emlékkönyvben és az iskolai évkönyvekben ismertette a kiemelkedő tanárok és tanítványok munkásságát. Minden tanévben jelentős pénzadománnyal támogatta főiskolai és gimnáziumi diákok iskoláztatását és jutalmazását. A Diákszövetség első két évtizedének meghatározó személyisége dr. Jakabffy Kálmán volt, aki otthonában adott hivatalos helyet a szövetség vezetőségének. 1948-ban a piarista gimnázium megszűnt, felszámolta az akkori hatalom. A Diákszövetség működésének betiltását dr. Andreánszky Gábor professzor jelentette be a tagságnak és a rendtagoknak.

Váci római katolikus Polgári Fiúiskola

  • Szervezet/testület
  • 1911 - 1948

1932-ben a Báthori, a Görgey utcák és a Csányi körút által határolt telken felépült a Váci Római Katolikus Polgári Fiúiskola. Igazgatója Melha Endre volt.

Váci Takarékpénztár

  • Szervezet/testület
  • 1862 - 1950

A Váci Takarékpénztárat 1862-ben alapították részvénytársaságként váci székhellyel. Az alapító tőke összege 60.000 forint volt. Első igazgatója Drágfy Sándor ügyvéd. 1899 - 1941 közt igazgatója Tragor Ignác.
Szervezeti változások: 1929. december 17-én beolvadt a Váci Takarékpénztárba az Alag–Dunakeszi–Fóti Takarékpénztár Rt., majd 1940. november 4-én a Váci Ipar és Kereskedelmi Hitelintézet. 1944. december 31-én megszüntették az alagi és a szentendrei fiókot, melyeket a központhoz csatoltak. 1921-től tagja volt a Pénzintézeti Központnak. 1949-től a Nemzeti Takarékpénztár Rt. Váci Fiókja néven szerepelt megszűnéséig.

Váci Városgazdálkodási Vállalat

  • Szervezet/testület
  • 1954 - 1996

Alakulás dátuma: 1954.06.08.
Átalakulással megszűnt 1996-ban, jogutód:
VÁCI Városüzemeltetési Kft. (mely végelszámolással megszűnt 1999-ben, Pest Megyei Bíróság 13 09 072929.)

Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete

  • Szervezet/testület
  • 1987 -

Vácott 1987 januárjában néhány lelkes lokálpatrióta összefogásával alakult meg a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete, melynek értékteremtő tevékenységét a város számos kitüntetéssel - Pro Urbe Közösségi kitüntetéssel (1992.), a „Vác Város Művelődéséért” közösségi díjjal (2002.) és a Váci Múzeum Egyesület által alapított Tragor Ignác közösségi emlékéremmel (2005.) – ismerte el.
Az Egyesület 1987 nyarán - egy környezetszennyezés elleni tiltakozással - kezdte meg tevékenységét. Városunk, melyet az ipari üzemek rendkívüli porral és vegyi anyaggal árasztottak el, ebben az időszakban a „piszkos 12”, vagyis az ország 12 legszennyezettebb levegőjű települése közé tartozott, ezért úgy éreztük, hogy nekünk is szót kell emelnünk az áldatlan állapotok ellen. Első rendezvényünk Szent István halálának 950. éves jubileumához kapcsolódott. Az egyesület - a város intézményeinek: a múzeumnak, a művelődési központnak, a levéltáraknak és a társegyesületeknek a bevonásával – „Szent István emlékezete, 950 év” címmel nagyszabású kiállítást rendezett, mely a Szent Jobb váci látogatásakor nyitotta meg kapuit. A munkák sorából kiemelkedik a dunaparti Zenepavilon teljes körű rekonstrukciója. A város egyik szimbólumaként ismert, öntöttvas szerkezetű építmény Budapestről, az Országház helyéről került át Vácra 1889-ben, a Dunakorzó öntöttvas korlátjával együtt. A II. világháború alatt azonban olyannyira megrongálódott, hogy életveszélyessé nyilvánították. A teljes átépítést és korhű helyreállítást – a váci üzemek anyagi támogatásával és a szakdolgozók (mintegy 180 fő) társadalmi munkavállalásával – 1989. és 1991. között sikerült megvalósítani. A rendszerváltás után javasoltuk a régi utca és közterület – elnevezések visszaállítását, majd elhatároztuk, hogy a jeles személyiségekről elkeresztelt utcák névtáblái mellé a névadót ismertető emléktáblákat helyezünk. Ezt a tevékenységet azóta is folytatjuk, mindenekelőtt pályázati forrásokból. Ez idáig összesen 40 ismertető emléktáblát szögeztünk ki, mindemellett pótoltunk 3 db múlt rendszerben eltüntetett táblát, valamint 23 egyéb emléktáblát állítottunk váci, illetve a városhoz kötődő személyiségeknek. (Szalay István, VácOnline interjú, 2007 körül)

Váci Vasöntöde Gép- és és Radiátorgyár

  • Szervezet/testület
  • 1923 - 1951

A Bódenlósz József által alapított váci vasöntöde az első világháború előtti időkre visszanyúló, igen kezdetleges előzmények után, 1923-ban kezdett termelni. Kezdetben 23 munkást alkalmaztak. 1924-től kezdve kezdtek radiátorokat és fűtőkazánokat gyártani. Az 1920-as évek végén már 200 munkás dolgozott a gyárban.
A gyár az egykori Temetõ út (ma: Naszály út) 18. számú ingatlanon volt. Érdekesség, hogy a Bódenlósz gyárban gyakornokoskodott 1924- 25-ben Haris Béla mérnök-ezredes (1901-1979). 1925-től társtulajdonos lett Budinszky Jenőné Bódenlósz Mária. 1928-ról kezdve a gyár neve is Budinszkyné-Bódenlósz Vasöntöde és Radiátorgyárra változott. 1944-től a gyár tulajdonosa Kékessy Rudolf volt. Az üzemet 1948-ban államosították Váci Vasöntöde Gép- és Radiátorgyár néven. 1951-ben beolvasztották a Könnyűipari Gépgyártó Vállalatba.

Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köre

  • Szervezet/testület
  • 1889 - 1892

Egyes városok kulturális, közösségi életében a társaskörök, egyesületek élete meghatározó. Így volt ez a dualizmus korában is, amikor szabadon (bejegyezve, minisztériumi engedéllyel) működhettek kulturális egyesületek az országban. Vác sem volt kivétel ez alól. Jelen írásunkban a rövid életet megért, de egy ideig meglehetősen aktív Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köréről (a sajtóban kevésbé gyakran Vácz-vidéki Egyetemi Ifjak Köreként is szerepel) emlékezünk meg. Ez az egyesület egy kísérlet volt a helyi ifjúság, értelmiség összefogására. Az egyesület sok rendezvényen részt vett, úgymint koncerteken, táncmulatságokon, hazafias ünnepélyeken (pl. március 15, július 17, október 6), banketteken, felolvasó-esteken. Ezen rendezvénytípusok közül többek között felolvasó-esteket önállóan is tartottak, míg a hazafias ünnepélyeket más egyesületekkel és a városi hatóságokkal együtt szervezték.
A városi kommemoratív eseményekben is részt vett aznap a kör, hol szavalataival, hol csupán részvételével. 1890-ben például négy helyi egyesület vette kezébe III.15-e megszervezését: a Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köre, a Dalegyesület, az Első Általános Ipartársulat, valamint a Római Katholikus Legényegylet. A Dalegyesület szavalta a Szózatot és egy másik, meg nem nevezett éneket. Gregus Dániel az ifjak képviseletében szavalt Bajza-verset, míg a fővárosi egyetemi olvasókör küldötte, Alpári Lajos mondta az ünnepi beszédet. Tagjai közt tudhatta Tragor Ignácot is.
Az egyetemi ifjak köre 1892-ben szűnt meg, mindössze 3 év fennállás után.

Várady György

  • Személy
  • 1926 - 1980

Várady György (Nagyvárad, 1926. július 11. – Budapest, 1980. november 29.) Jászai mari-díjas magyar színrendező, színházigazgató, színész, érdemes művész.
A színészképzőt Nagyváradon végezte el 1944-ben. 1945-ben, a budapesti Színművészeti Akadémia befejezése után a nagyváradi Szigligeti Színházban kezdte pályafutását. Budapesten színész-rendező vizsgát tett. 1949-től a Pécsi Nemzeti Színház, majd a szolnoki Szigligeti Színház főrendezője volt. Ezen kívül rendező-színész volt a Madách Színházban, a Belvárosi Színházban, és a Magyar Színházban. A Vígszínházban mint segédrendező, illetve mint rendező működött. 1953-tól egy évadon keresztül volt az Állami Faluszínház (1955-től Déryné Színház) főrendezője. 1963-ban kinevezték a győri Kisfaludy Színház igazgató-főrendezőjévé is, itt 1975-ig munkálkodott. A Győri Kamaraszínpad alapítója volt, ezen kívül részt vett a Fertőrákosi Barlangszínház, a Tác-Gorsiumi Nyári Játékok, valamint a Víziszínpad létrehozásában.
Szorgalmazta az új győri színház építését, kidolgozta az új színház működési elvét és tervét ötéves távlatra. Igazgatói munkássága alatt kezdték el a színház alapozását. Az 1970-es évek elején a város felkérésére a Győri Nyár művészeti tanácsadója lett. 1975-ben a Vidám Színpad főrendezőjévé nevezték ki, így halála előtti öt évét ismét Budapesten töltötte. 1985-től a Győri Kisfaludy Színháznál nevét díj őrzi.
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 17 színész; 99 rendező

341-360 találat a 377 találat közül