Vácott a céhek története évszázados múltra tekint vissza. A város kedvező földrajzi fekvése, gazdasági és politikai helyzete lehetővé tette a kézművesipar és kereskedelem virágzó fejlődését, amely elősegítette a céhek korai kialakulását. Már az 1600-as évek elejéről vannak adataink arra, hogy egyes iparágak nagy hatáskörrel rendelkező testületekbe, céhekbe tömörültek. A céh-szervezet egyik legfontosabb feladata volt a szakma védelme. Hogy létüket biztosítsák kiváltságleveleket kértek és kaptak leggyakrabban a királytól, de kérhettek más városbeli céhtől, vagy a földesúrtól is.
A céhek tagjai a mesterek és a legények voltak. A mesterséget kitanulni akaró ifjú 10-12 éves korban inasnak szegődött el valamelyik mesterhez. A tanulóévek 3-6 évig tartottak, letelte után az inas felszabadult. Utána még egy fél évig köteles volt mesterénél dolgozni. Ez volt az apródév. Utána tette le a társpoharat, amely nagy ünnepség keretében folyt le. A társpoharat mindenkinek le kellett tenni, vagy pénzben megváltani és csak akkor lehetett legény. Ekkor kapta meg a szabaduló levelet és vándorútra kelt. Pár évig járta az országot, más-más mesterekhez szegődve tökéletesítette tudását. Hazatérése után kötelessége volt remeket készítenie. Ennek sikeres elvégzése után ünnepélyes keretek között mesterré avatták. Ezzel a céh teljes jogú tagja lett, műhelyt nyithatott, segédeket tarthatott.
A mesteremberek számát nem korlátozták, csak abban az esetben, ha veszélyeztették a tisztességes megélhetést.
A céhnek különböző tisztségviselői voltak. Élén az évenként választott céhmester állt. Kötelessége volt a céh képviselete a hatóságok előtt, a céhszabályzat betartatása, a tagok érdekeinek védelme, munkájuk és erkölcsi magaviseletük ellenőrzése, a gyűléseken, lakomákon való elnöklés. Nála volt a céhláda, a céh jelképe, ö ügyelt a vásári rendre is. További tisztségviselők voltak: a műlátó mesterek, ifjú, vagy szolgáló mesterek, a céh jegyző, valamint a hatóság részéről kiküldött céhbiztos, aki a céh és a hatóság közötti kapcsolatot tartotta fenn.
A műlátó mesterek kötelessége volt havonta legalább egyszer, de vásárok előtt különösen végigjárni a műhelyeket és megvizsgálni a munkákat. Amelyek nem feleltek meg a követelményeknek, elkobozták. Ők felügyeltek a kontárokra is, akikkel szemben a legnagyobb szigorral jártak el.
A céh írásbeli dolgait a céhjegyző végezte. Ő vezette a jegyzőkönyvet, írta meg az inas,-mesterlevelet, a legények részére a vándorló levelet.
in.: Váci céhek - váci iparosok, szerk.: Korkes Zsuzsa

A Váci Értéktárat 2008-ban alapította Vác Város Önkormányzata; az intézmény 2009 elején kezdte meg tényleges tevékenységét a város legfiatalabb közgyűjteményeként. A központi épületben - Pannónia Ház - található időszaki kiállítóterem mellett két kiállítóhelyet működtetett, a Váci Értéktár Állandó Sporttörténeti Kiállítását, valamint a Szent Mihály altemplom kiállítóhelyet.
Az intézmény gyűjtőköre Vác és intézményrendszere muzeális emlékeire, a váci vonatkozású képző- és iparművészeti alkotásokra terjed ki, gyűjtőterülete Vác város közigazgatási határa, valamint a gyűjtőkörébe tartozó emlékek fellelési helyei.
A fenntartó szándéka szerint a Váci Értéktárnak jelentős szerepet kell játszania az oktatásban és közművelődésben; cél, hogy az intézmény az iskolán kívüli tanulás helyszíne legyen a városi oktatási intézmények diákjai számára. Vác a fogyatékkal élők nevelésének és oktatásának országosan jelentős helyszíne, a magyarországi parasport egyik központja, s ezért a Váci Értéktár programjában is kiemelt szerepet kap a fogyatékkal élők integrációjának előmozdítása.
A Értéktár képzőművészeti, iparművészeti és helytörténeti gyűjteménnyel rendelkezik. A képzőművészeti gyűjtemény alapját Hincz Gyula festőművész munkái, az iparművészeti gyűjtemény alapját Gádor István kerámiaművész munkái, valamint több száz 19-20. századi öntöttvas tárgy alkotják. A helytörténeti gyűjtemény törzsanyagát a helyi sportegyesületek által felajánlott saját történelmüket és jelenbeli tevékenységüket, eredményeiket bemutató tárgyak és dokumentumok képezik, amely az elmúlt évben magánszemélyek által a Váci Értékárnak ajándékozott helytörténeti vonatkozású tárgyegyüttesekkel egészült ki.
A fenntartó által az alapító okiratban megfogalmazott célok, valamint a gyűjtemények összetétele oktatási vonatkozásban a vizuális nevelés valamint a helyi történeti tudás átadása terén jelölik ki a Váci Értéktár feladatkörét. A Hincz Gyula és Gádor István életművét reprezentáló anyag a két művész kísérletező kedvének és tehetségének köszönhetően jól használható a modern művészeti törekvések szemléltetésében, oktatásában és megismertetésében. Gádor István kerámiai, valamint az öntöttvas tárgyak a 19-20. század tárgykultúrájába is betekintést nyújthatnak, s lehetőséget kínálnak a kézügyesség valamint a kreativitás fejlesztésére.
Az intézmény egy múzeumpedagógust foglalkoztatott. A város főterének középkori történetét bemutató Szent Mihály altemplom kiállítóhelyhez kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozást úgy alakították ki, hogy illeszkedjen az iskolai tantervekhez történelem-honismeret témakörben és a vizuális nevelés területén. Az Állandó Sporttörténeti Kiállítás rendszeresen látogatták helyi iskolai csoportok, a nem az intézmény székhelyén működő kiállításon múzeumpedagógiai foglalkoztató sarok került kialakításra.

A szövetkezet 1946-ban 16 fővel alakult meg.
A Fóti Műanyag és Faipari Ktsz-be olvadt be 1967. szeptember 28-án.
Neve: Műanyag és Faipari Szövetkezet Béke Ipari Szolgáltató Szakcsoportja lett..

A Váci Izzó beolvadásával változott a klub neve és struktúrája (1980). 1982-ben az átszervezések miatt két évre távozott a csapat a másodosztályból, azonban már 1984-ben egy bajnoki címmel tért oda vissza. Ezzel vette kezdetét a váci futball történetének legsikeresebb korszaka. 1985-ben bronz, majd 1987-ben ezüst érmet nyert a csapat a második vonalban, utóbbi eredménynek köszönhetően 1987 őszén első pest-megyei csapatként megkezdhette szereplését az NB I-ben, ahol 13 évet töltött el. Ebben az időben állt a csapat mellé támogatóként a Samsung, mely évekig biztosította az elsőosztályú szereplés biztos anyagi hátterét.

1938-ban a VSE Evezős Osztálya különböző nehézségek miatt csónakházát eladni kényszerült; a gimnáziumnak a Rendfőnök úr és a VKM. nagyarányú segítségével és a város jóindulatú támogatásával sikerült a csónakházat megszerezni egész csónakállományával és felszerelésével; együtt. Most már megvolt a lehetőség, hogy a VSE által megteremtett, sikerekben gazdag víziéletet a gimnázium újra feltámassza.
Négy tanár vállalkozott rá, hogy a diák-evezést a legszélesebb alapokon megszervezi: vitéz Erdélyi János, a Sportkör vezető tanára, Szemenyei László és Kolos István, a vízicserkészek vezetői és Váry Gábor, az intézet fiatal, buzgó új testnevelési tanára,! volt versenyevezős. Megalakult a Sportkör Evezős Szakosztálya,
A jó szervezettség, a gyönyörű csónakház és a hatalmas csónakállomány — 24 db. — vonzóereje csakhamar 87 működő tagot hívott a szakosztályba.
A csónakház megszerzése óriási fejlődést jelentett: előző .évben 32 tagja volt az Evezős Szakosztálynak, 1200 km-t tettek -meg; a folyó tanévben június 17-ig 87 tag (köztük 16 versenyevezős) összesen 10,204 km-t evezett.

A Váci Pedagógus Klub 1969. február 15-én alakult meg. Bartosné Oláh Márta alapította a klubot, aki az akkori Hámán Kató iskolában volt tanárnő. Később újraalapította , Tóthné Dévánszki Erzsébet, Taglétszáma néhány év alatt több százra emelkedett. Ekkor nemcsak nyugdíjas, hanem aktív pedagógus és pártoló tagjai is voltak a klubnak. Eszperantó, német, néprajzgyűjtő, kézimunka és természetjáró szakköröket indítottak. A kulturális és közéleti témájú ismeretterjesztő előadások mellett rendszeresen szerveztek bel- és külföldi kirándulásokat is. A kézimunka és néprajzgyűjtő szakkörök anyagaiból több alkalommal is rendeztek kiállításokat. 1990 után egyre kevesebb új tag csatlakozott a klubhoz, így a létszám lassan csökkenni kezdett. 2019-ben a klub beszüntette működését.

Egy budapesti kávéházban 1921. október 24-én, egykori váci piarista diákok, dr.Acsay István, dr.Kisparti János, dr. Kornis Gyula és dr.Korpás János gyűltek össze baráti beszélgetésre és megalakították a váci piarista öregdiákok baráti körét, amely 1923. június 10-én több száz résztvevővel Váci Piarista Diákszövetséggé alakult át. Az alapítók a Diák- szövetség céljának jelölték meg „a lokálpatriotizmuson kívül a meleg baráti-bajtársi érzés állandó ápolását, egymás kölcsönös erkölcsi támogatását" és „a tanulmányaikat végző vagy pályájuk kezdetén nehézségekkel küzdő váci ifjúság felkarolását és pártolását." Az Alapszabály szerint a Diákszövetség további feladata „ a hazaszeretet, a keresztény nemzeti kultúra és összetartozás ápolása, és „Vác városát kulturális és társadalmi téren támogatni".
A Diákszövetség - a céljainak megfelelően - Madách emlékművet és a hősi halott öregdiákok nevét megörökítő emléktáblát helyezett el a gimnázium előcsarnokában. Évente irodalmi és tudományos emlékbeszédet tartott Az ember tragédiája valamely gondolatáról az öreg diákok egy-egy kiváló képviselője, akinek nevét a Diákszövetség Madách-serlegbe vésve örökítette meg. Emlékkönyvben és az iskolai évkönyvekben ismertette a kiemelkedő tanárok és tanítványok munkásságát. Minden tanévben jelentős pénzadománnyal támogatta főiskolai és gimnáziumi diákok iskoláztatását és jutalmazását. A Diákszövetség első két évtizedének meghatározó személyisége dr. Jakabffy Kálmán volt, aki otthonában adott hivatalos helyet a szövetség vezetőségének. 1948-ban a piarista gimnázium megszűnt, felszámolta az akkori hatalom. A Diákszövetség működésének betiltását dr. Andreánszky Gábor professzor jelentette be a tagságnak és a rendtagoknak.

1932-ben a Báthori, a Görgey utcák és a Csányi körút által határolt telken felépült a Váci Római Katolikus Polgári Fiúiskola. Igazgatója Melha Endre volt.

A Váci Takarékpénztárat 1862-ben alapították részvénytársaságként váci székhellyel. Az alapító tőke összege 60.000 forint volt. Első igazgatója Drágfy Sándor ügyvéd. 1899 - 1941 közt igazgatója Tragor Ignác.
Szervezeti változások: 1929. december 17-én beolvadt a Váci Takarékpénztárba az Alag–Dunakeszi–Fóti Takarékpénztár Rt., majd 1940. november 4-én a Váci Ipar és Kereskedelmi Hitelintézet. 1944. december 31-én megszüntették az alagi és a szentendrei fiókot, melyeket a központhoz csatoltak. 1921-től tagja volt a Pénzintézeti Központnak. 1949-től a Nemzeti Takarékpénztár Rt. Váci Fiókja néven szerepelt megszűnéséig.

Alakulás dátuma: 1954.06.08.
Átalakulással megszűnt 1996-ban, jogutód:
VÁCI Városüzemeltetési Kft. (mely végelszámolással megszűnt 1999-ben, Pest Megyei Bíróság 13 09 072929.)

Vácott 1987 januárjában néhány lelkes lokálpatrióta összefogásával alakult meg a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete, melynek értékteremtő tevékenységét a város számos kitüntetéssel - Pro Urbe Közösségi kitüntetéssel (1992.), a „Vác Város Művelődéséért” közösségi díjjal (2002.) és a Váci Múzeum Egyesület által alapított Tragor Ignác közösségi emlékéremmel (2005.) – ismerte el.
Az Egyesület 1987 nyarán - egy környezetszennyezés elleni tiltakozással - kezdte meg tevékenységét. Városunk, melyet az ipari üzemek rendkívüli porral és vegyi anyaggal árasztottak el, ebben az időszakban a „piszkos 12”, vagyis az ország 12 legszennyezettebb levegőjű települése közé tartozott, ezért úgy éreztük, hogy nekünk is szót kell emelnünk az áldatlan állapotok ellen. Első rendezvényünk Szent István halálának 950. éves jubileumához kapcsolódott. Az egyesület - a város intézményeinek: a múzeumnak, a művelődési központnak, a levéltáraknak és a társegyesületeknek a bevonásával – „Szent István emlékezete, 950 év” címmel nagyszabású kiállítást rendezett, mely a Szent Jobb váci látogatásakor nyitotta meg kapuit. A munkák sorából kiemelkedik a dunaparti Zenepavilon teljes körű rekonstrukciója. A város egyik szimbólumaként ismert, öntöttvas szerkezetű építmény Budapestről, az Országház helyéről került át Vácra 1889-ben, a Dunakorzó öntöttvas korlátjával együtt. A II. világháború alatt azonban olyannyira megrongálódott, hogy életveszélyessé nyilvánították. A teljes átépítést és korhű helyreállítást – a váci üzemek anyagi támogatásával és a szakdolgozók (mintegy 180 fő) társadalmi munkavállalásával – 1989. és 1991. között sikerült megvalósítani. A rendszerváltás után javasoltuk a régi utca és közterület – elnevezések visszaállítását, majd elhatároztuk, hogy a jeles személyiségekről elkeresztelt utcák névtáblái mellé a névadót ismertető emléktáblákat helyezünk. Ezt a tevékenységet azóta is folytatjuk, mindenekelőtt pályázati forrásokból. Ez idáig összesen 40 ismertető emléktáblát szögeztünk ki, mindemellett pótoltunk 3 db múlt rendszerben eltüntetett táblát, valamint 23 egyéb emléktáblát állítottunk váci, illetve a városhoz kötődő személyiségeknek. (Szalay István, VácOnline interjú, 2007 körül)

A Bódenlósz József által alapított váci vasöntöde az első világháború előtti időkre visszanyúló, igen kezdetleges előzmények után, 1923-ban kezdett termelni. Kezdetben 23 munkást alkalmaztak. 1924-től kezdve kezdtek radiátorokat és fűtőkazánokat gyártani. Az 1920-as évek végén már 200 munkás dolgozott a gyárban.
A gyár az egykori Temetõ út (ma: Naszály út) 18. számú ingatlanon volt. Érdekesség, hogy a Bódenlósz gyárban gyakornokoskodott 1924- 25-ben Haris Béla mérnök-ezredes (1901-1979). 1925-től társtulajdonos lett Budinszky Jenőné Bódenlósz Mária. 1928-ról kezdve a gyár neve is Budinszkyné-Bódenlósz Vasöntöde és Radiátorgyárra változott. 1944-től a gyár tulajdonosa Kékessy Rudolf volt. Az üzemet 1948-ban államosították Váci Vasöntöde Gép- és Radiátorgyár néven. 1951-ben beolvasztották a Könnyűipari Gépgyártó Vállalatba.

Vasas Gyula az 1914—15-ös tanulóéveket Vácott és Pesten töltötte. 1919-ben szabadult fel. Nagysurány egyik cukrászdájának lett a vezetője, majd Komárom, Kassa következett. 1925-ben ismét Vácra kerül. Ekkor lett önálló. Négy év után Stuttgartba utazott, szakmai továbbképzésre. Cukrászdája az 1960-as években a Fő tér közelében működött.