A ’70-es évek közepétől vasárnap délelőttönként rendszeresen találkozott úgy 25-30 fiatalabb-idősebb amatőr focista. Tatabánya-Felsőgallán, a Bódis-hegyi pályán. A mérkőzések után irány a Kakukk kocsmába, ahol egy-két üveg sör mellett elevenítették fel újra az izgalmasabb perceket. Egy ilyen beszélgetésnél született meg az ötlet: „alakítsunk egy tömegsport egyesületet”. Az ötletet tett követte és 1984. augusztus 1-jén megalakult a Széchenyi Tömegsport Egyesület. Az alakuló ülésen, a Széchenyi kultúrházban 25 alapító tag jelenlétében és részvételével elfogadták az alapszabályt.
1985-ben a tagság kivitelezésében elkészült a klubház az öltöző helyiséggel együtt. 1986-ban kapcsolatot teremtett a Széchényi TSE egy bajor kisváros, Reisbach amatőr csapatával és megkezdődtek az évente oda-visszavágó focimeccsek.
A 7 tagú vezetőség, élén Locker Ferenc elnökkel és a 3 tagú számvizsgáló bizottsággal nekivágott az első öt évnek. A pálya és környékének csinosítása, teniszpálya építése, a klubház korszerűsítése történt meg.

Szárazréti Községi Általános Iskola: az 1928-ban alapított Szárazréti Községi Népiskola jogutódja, a későbbi Vörösmarty Mihály Általános Iskola. A város belterületétől 3,5 km-re lévő községi iskola két tantermét, a tanítói lakást és melléképületeit 1946. április 2-ig orosz katonaság használta. A tanítás az iskolához közel lévő kultúrházban folyt. A főbb épületkarbantartási munkák befejezését követően az 1947/48-as tanévet már az eredeti iskolaépületben kezdték.
Az intézmény az 1945/46-os tanévtől I–IV osztályos általános iskolaként működött. A Szárazréti iskolakörzethez tartozó felső tagozatos tanulókat az Ezredéves iskolába osztották be. Az 1945/46-os tanévben 85, az 1946/47-es tanévben 115, az 1947/48-as tanévben pedig 122 tanulója volt az iskolának.
Ekkoriban az iskola igazgatója Hornyák György, a nevelőtestület tagjai: Gombolay Lászlóné, Pirovics Anna és Tomanoczi László községi iskolai tanítók.
Forrás: Surányi István: Alapfokú (általános iskolai) oktatás Székesfehérváron 1945-1948 között.

Felsőgallán született, 1912. december 13-án, Somogyi Mihály bányamunkás fiaként. Édesanyja Pintér Mária. 15 éves korától dolgozott a bányavállalat különböző telephelyein.1935-ben besorozták katonának, sorkatonai szolgálata letöltése után a X. aknában kapott munkát. Megházasodott , egy kislánya lett. 1942. március 5-én vonult be katonai szolgálatra.Naplóját egy frontszolgálati szabadsága alatt hagyta otthon, így maradt fenn. A Don környékén 1943. január 15-én esett hadifogságba, további sorsa ismeretlen.

„Bétsnek minden ritkaságait semmissé tette előttem a siketnémáknak Oskolája…”- írta nagy elragadtatással Cházár András 1799-ben a bécsi Magyar Kurír szerkesztőjének.
E sokszor idézett levél nyomán kezdődött meg hazánkban az áldozatos szervezőmunka, melynek eredményeként megnyitotta kapuit a Váczi Királyi Magyar Siketnéma Intézet.
Az első igazgató, Simon Antal volt (1802-1808), akinek „Igaz Mester „c. munkájából, kiderül, hogy nagy gondot fordítottak, az írás, olvasás, valamint a mesterséges jelnyelv tanítására. Az iskola ekkor alapítványokból tartotta fenn magát, módszertanilag a bécsi mintát követte.
Simon Antal halála után Schwarczer Antal került az iskola élére (1808-1834), vezetése alatt az intézet fénykorát élte. A pedagógiai munka alapját továbbra is a bécsi – módszer képezte, de azt jelentősen továbbfejlesztették, szavak globális kiejtését is tanították. Simon Antal elképzelése az volt, hogy az oktatás végcélja a hangos beszéd, a jelnyelv pedig a cél elérésének eszköze.
A tantárgyakban az első jelentős tartalmi változás 1845 - ben történt, amikor a nyelvtanítás keretéből kivált a földrajz, a természettan (1856), a természetrajz (1868), és a történelem (1870). A szájról olvasás, mint „rendes tantárgy” 1871-ben jelent meg.
1873-ban ismét új korszak kezdődik az iskola életében, Fekete Károly (Schwarczer Antal fia) igazgatása alatt (1873-1889). Ő vezette be a „német- módszert” - a jelek teljes kizárásával - a hangos beszéd és szájról olvasás tanítását. A képzési időt 4-ről 8 évre emelték, megszűntették az ipari képzést és a német nyelvet. Nagyobb szerepet kaptak a közhasznú ismeretek, az addigi elméleti nyelvoktatást fokozatosan felváltotta a gyakorlati alkalmazás, a társalgási beszéd.
1899-ben Borbély Sándor lett az iskola igazgatója. Nagy műveltségű kiváló szakember, munkásságát a váci iskola és a siketoktatás szolgálatába állította. Pótolta a közel 100 éves hiányt, amikor megalkotta az első és egységes útmutatót: „Tanterv és Módszertani Útmutatások a Siketnémák Intézetei részére” címen.
Tantervét 1908-1940 között bár többször módosították, de megtartották.
A 100 éves jubileumot jól felhasználta arra, hogy bővítse az intézetet, a siketek iskolahálózatát. Nagy érdemei vannak abban, hogy a századforduló után a mai és a történelmi Magyarország területén sorra nyitották meg a siketek tanintézeteit.
A mai napig nemzetközileg is elismert magyar gyógypedagógia első tanárképzője 1900. április 5-én szintén az ő igazgatása alatt létesült. Működését 1900 szeptemberében kezdte meg Gyógypedagógiai Tanárképző néven, a Siketnémák Váci Magyar Királyi Országos Tanintézetéhez kapcsoltan.
Nagy Péter vezetése idején (1924-1932), a 1924/25-ös tanévtől rendelték el a képzési idő 1 évvel való meghosszabbítását és az előkészítő osztályok szervezését. Értelmi fogyatékos - hallássérültek számára 1928/29-es tanévtől indult az első „D” osztály, később foglalkoztatásukra 2500 négyszögöl mezőgazdasági területet vásároltak.
Angyal József igazgató (1944-1974) szorgalmazására, öntevékenyen kezdi meg az iskola a csoportos hallókészülékek beszerelését. Megvalósult az iskolán belüli hallás szerinti tanítás, melyben nagy segítséget jelentett az Atlas szűrőaudiométer.
Az 1971/72 tanévtől nagyothalló osztályok létesültek.

(Budapest, 1934. 04. 29. - Székesfehérvár, 2010. 03. 02.)
Iskolai tanulmányai: 1952-ben faipari technikus lett, majd egy évig a BME kisegítő üzemében Ohmann Béla szobrászművész mellett épületszerkezeti és híd maketteket készített. BME ÉKME tagozatán építőművész oklevelet kapott 1958-ban. BME posztgraduális képzés során műemlékvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett 1976-ban. Munkássága nagy része Fejér megyéhez kötődik. 1958–ban ÉM 26. sz. Építőipari Vállalatnál Sztálinvárosban (ma Dunaújváros) beosztott mérnök. 1959 júliusától 1990-ig a Fejér Megyei Tervező Iroda építész tervezője.

A Senior Váci Kötöttárugyár készítette Magyarország legnépszerűbb szabadidőruháit. A váci gyárat 1889-ben Leichtner Benő alapította Az Első Magyar Szövő- és Kötőgyár Rt néven.
A sikeres és folyamatosan fejlődő üzem 2700 embernek adott munkát és évente mintegy 6-7 millió konfekcionált terméket állított elő.
A folyamatos fejlődés lehetővé tette, hogy fiókgyárakat hozzanak létre Selmecbányán, Pásztón, Jászapátin.
Nemcsak hazánkban, de a határon túlra is rendszeresen exportálta termékeit: Anglia, Ausztrália, Kisázsia, Franciaország, Hollandia és a környező országok is szerették megbízható minőségét.
Még az Adidas is Vácott gyártatta szabadidőruháinak egy részét.
A mackókon kívül harisnyát, gyermekruhákat, fürdőruhákat is gyártottak.
Az ezredfordulóra a gyár termelése elapadt a textilipart sújtó nemzetközi válság miatt így 2000-ben felszámolás alá került.

2010-ben lelkes fiatalok újjá élesztették a hajdani nagy márkát a Senior® szabadidőruhákon keresztül

A tatabányai Újtelepi temető­ben 1993. május 24-én több százan kísérték utolsó útjára Sas Endre bányageológus-mérnököt, aki rövid betegség után hir­telen hunyt el. 1934. március 18-án született Budapesten. Elemi iskoláit Bonyhádon, középiskoláit Pápán végezte. 1953-ban felvették a miskolci Nehézipari MűszakiEgyetemre, az I—II. évfolyamot Miskolcon, a III-V. évfolyamot Sopronban végezte, itt szerzett bá- nyagcológus-mémöki diplomát. A soproni diák­életnek és az egyetemi kosárlabdacsapatnak egyik kulcsembere volt. 1958. június 2-án került a Tatabányai Szénbá­nyák bányaföldtani osztályára, s e munkahelye mellett nyugállományba vonulásáig hűségesen ki­tartott. Szinte hozzánőtt a vállalat földtani szolgá­latához. Ő volt az a szilárd pont, aki mindent tu­dott, aki mindenkin segített, aki a fiatal kollégák­nak szakmai tanácsot adott, aki mindig vidám volt, aki higgadtságot és nyugalmat sugárzott. Ilyen mo­solygós, kiegyensúlyozott volt az egyesületi rendezvényeken is, kiváló ismerője a bá­nyásznótáknak.
A vállalat földtani osztályán szinte minden munkaköri lépcsőt betöltött: volt beosztott mérnök, főelőadó és osztályvezető-helyettes. Vezetőként is jól megállta a helyét, főnökei becsülték, beosztottai tisztelték, s szerették. Többször volt Kiváló Dolgozó, s megkapta a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója kitüntetést is.
A sportnak soha nem fordított hátat. Fiatal szakemberként a Tatabányai Bányász Sport Club kosárlabdacsapatában játszott, majd a csapat edzője lett. 1992. május 15-én, nyug­díjba vonulása alkalmából azzal búcsúztatták, hogy élvezze hosszú ideig a nyugdíjas éle­tet. Sajnos erre nem került sor. Még régen vágyott nagy útjára. Ausztráliába el tudott menni, és láthatta leányát, vejét, kis unokáját, de a halálos kór már ott megtámadta, és elvette tőlünk kiváló kollégánkat, igaz barátunkat.
Könnyes szemmel mondimk néki utolsó jószerencsét!
Dr. Jáky Rezső
in.: Bányászati és Kohászati Lapok - Bányászat, 1993 (126. évfolyam, 1-6. szám)1993-11-01 / 6. szám 685.l.

Sándor Imre gyúró, vagy ahogy mindenki ismerte, Tubi. A sportág elkötelezett híve a 60-as évek elején jegyezte el örökre magát a fontos "munkakörrel", majd roppant sikeres pályát futott be. Dolgozott a válogatottnál, 1976 és 1988 között, eljutott az 1982-es és 1986-os világbajnokságra. Többek között Mészöly Kálmán, Mezey György, Lakat Károly, Kovács Ferenc, Szusza Ferenc, Hidegkuti Nándor segítője is volt. 2000 körül a Lombard FC Haladásnál tevékenykedett. Pályafutása során több mint 2000 hivatalos mérkőzésen dolgozott.
Sándor Imre színészként kezdte pályafutását. Lakat Károly, a válogatott egykori szövetségi kapitánya mondta róla: a legjobb gyúró a színészek közül, és a legjobb színész a gyúrók között.

A Fejér Megyei Tervező Irodából kivált munkatársak egy része alapította 1991-ben a csillagképről elnevezett mérnöki, vállalkozási és szolgáltató kft., a Sagittariust. Alapítója: a Fejér Megyei Tervező Iroda, a budapesti Don Pagi Kft. és három dolgozói csoport. Közel ötmillió forintos kezdőtőkével indultak.
A Sagittarius 38 főt foglalkoztatott, tizennyolcán felsőfokú végzettségűek.
A legnagyobb volumenű munkájuk a Budapest Bank székesfehérvári, Bástya utcai telephelyének tervezése volt.
1994-ben felszámolási eljárás alá vonták a vállalkozást.

Dr. Rusvay Tibor értelmiségi családból származik, édesapja állatorvos volt. A középiskoláit 1944. évben végezte el, majd az egyetemre iratkozott be, ahol a bölcsészkaron irodalomtörténetből nyert diplomát. Ezt követően elvégezte a Pedagógiai Főiskolát is, majd pedig a Lenin Intézetben szerzett oklevelet. Egyetemi tanulmányai után Tatabányán, Cegléden és Vácott tanárként dolgozott, 1956 elején pedig a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsa lett, és ösztöndíjasként Lengyelországba küldték ki, ahol a Varsói Tudományos Akadémián dolgozott. Felesége, akivel 1952-ben kötött házasságot, a Váci Közgazdasági Technikum tanára. https://www.kozterkep.hu/37001/dr-rusvay-tibor-emlektabla