A szőlőhegy birtokos vagy bérlő gazdáinak bizonyos önkormányzattal rendelkező intézménye a 16-19. században. Kialakulásuk körülményei tisztázatlanok. Az 1888. évi törvény mindenhol elrendelte a hegyközségek felállítását.Ez több évtizedig is eltartott, ugyanis Pécsett csak 1939-ben jött létre a hegyközség.A hegyközség hasonlóan gazdasági és közigazgatási egység volt, mint a falu, melynek határában feküdt. Tagjai a szőlőbirtokosok és bérlők (együttesen: a hegynép) évi 2-4 alkalommal hegygyűlést tartottak. Ekkor döntöttek a felmerült vitás ügyekről, megválasztották a hegyközség vezető emberét, a hegymestert, s az őt segítő 6-12 fős tanácsot. A hegyközségek életét az ún. hegytörvények szabályozták.

A polgári forradalom korában a területi igazgatás legfontosabb és legszélesebb körben alkalmazott formája a kormánybiztosi intézmény volt. Nemcsak a földrajzilag adott közigazgatási egységek vezetésével, de politikai, gazdasági, katonai és egyéb szempontok alapján a legkülönbözőbb szakfeladatok ellátásával (pl. hajózási ügyek, katolikus ügyek intézésével) bízott meg kormánybiztosokat a minisztertanács. A helyi igazgatás átalakításában az első a dualizmus éveiben kinevezett – tehát az új kormány számára legtöbb esetben megbízhatatlan – főispánok leváltása, s helyükbe megbízható kormánybiztos–főispánok kinevezése volt.
A népköztársaság kormánya elrendelte néptanács választását minden önkormányzati szinten (főváros, megyei és városi törvényhatóság, nagyközség, kisközség). Eltörölte a virilizmust, és minden néptanács létszámát annyiban állapította meg, amennyi a dualizmus kori törvényhatósági bizottság, vagy képviselő-testület tagszáma volt. A néptanácsba rendes tagokat és póttagokat (a rendes tagok egynegyede) választottak kétévente négy évre titkos választójog alapján. A kisebbségi képviselet is szabályozva volt: ez alapján, ha minden rendes néptanácsi hely betöltése után akadt olyan jelölt, aki a kerületben leadott szavazatok egynegyedét megszerezte, az bekerült a néptanácsba. Sok vidéki településen létrejött a helyi nemzeti tanács, amely a kormány helyi támasztéka volt, s gyakran a közigazgatás mechanizmusába is bekapcsolódott. A katonák között szerveződött katonatanácsok a fegyveres testületek politikai igazgatását és érdekképviseletét végezték.
A proletárdiktatúra kiépítette a tanácsrendszert, amelynek alapját a közvetlenül és széles körű választójog alapján választott tanácsok képezték. Tanácsi választójoggal bírt és választható volt minden 18. életévét betöltött személy – férfi és nő egyaránt –, aki „hasznos munkából” élt, vagy ha munkaképtelen, akkor korábban abból élt, és aki a Vörös Hadsereg tagja. A falu tanácsába minden ötven lakos után választottak egy tagot (számuk azonban három és ötven között kellett, hogy legyen). A városi és a budapesti kerületi tanácsba minden 500 lakos után választottak egy főt (a testület taglétszáma azonban nem haladhatta meg a 300-at). Falusi, városi és fővárosi kerületi szinten a tanácsválasztás közvetlen, ettől felfelé pedig közvetett volt. A fővárosi (500 tagú) központi tanácsba a kerületek lakosságuk arányában delegáltak tagokat. A – maximum 60 főből álló – járási tanácsok tagjait a falusi és városi tanácstagok jelölték. A kerületi tanácsokat – amelyek legfeljebb 300 tagúak lehettek – a megyéhez (kerülethez) tartozó járások, városok, törvényhatósági jogú városok tanácsai választották (elvileg 5000 fő után egy delegáltat). A tanács élén szűkebb vezető csoport, az intéző bizottság állt, amit – szovjet mintára – gyakran direktóriumnak neveztek. A centralizált tanácsrendszer csúcsán a Szövetséges Tanácsok Országos Gyűlése állt.

A megyék és a törvényhatósági jogú városok árvaszékei 1872. január 1-én kezdték meg működésüket. A munkájukat szabályozó rendelkezések azonban még öt évet késtek, mig 1877-ben a 20. tc. végre pontosan meghatározta az árvaszék szervezetét, amely a törvényhatósági bizottságnak alárendelt önkormányzati szerv volt.
Az árvaszékek 1950 nyarától a szerveződő városi tanácsok igazgatási osztályaiba olvadtak, helyüket a gyámhatóságok vették át.

Vác Város Házipénztára és Számvevősége a város pénzügyeit kezelte: összeállította a költségvetési előirányzatokat és zárszámadásokat, vezette a kiadási és bevételi főkönyveket illetve pénztárnaplókat, valamint kezelte a városi alapokat (kórházalap, ínségalap) is.

A rendőrkapitány a városi hatóság tagja volt. A városi rendőrség vezetésén kívül tagja volt a képviselőtestületnek és a tanácsnak. Gondoskodott a testület, a tanács és a szakbizottságok rendőrségre vonatkozó határozatainak végrehajtásáról. Tanácsi előadóként működött a tanácsi ügyintézést igénylő (pl.: vásári, piaci, tűzrendészeti, köz- és állategészségügyi) ügyekben, míg a közrenddel, a személy- és vagyonbiztonsággal, a közerkölcsiséggel, közegészségüggyel és köztisztasággal kapcsolatos ügyekben önálló közigazgatási hatóságként járt el.

A város testületi képviseleti szerve a képviselő-testület volt. Tagjainak felét választották, másik felét pedig a virilisek, vagyis a legtöbb adót fizetők alkották. A választott tagok mandátuma kezdetben hat, majd három évre szólt, a virilisek névjegyzékét évente állították össze. A képviselő-testület általában évente négy rendes közgyűlést, valamint szükség szerint rendkívüli üléseket tartott. A képviselőtestületet döntései előkészítésében, illetve tevékenységében bizottságai segítették. Egyes bizottságok csupán egy, mások három évre kaptak megbízást a képviselő-testülettől.

Vác Város Árvapénztára a Váci Járási Árvabizottmány feloszlatásával alakult meg 1861-ben. Az árvaügyek kezelését ugyanis ekkor járási szintről települési szintre utalták. (Az átadás-átvételi jegyzőkönyvek és számadások a 30/1861. sz. pénztárnapló-mellékletben találhatóak). Az árvapénztár az árvabizottmányi főpénztár mellett átvette a püspökváci és káptalanváci letéti árvapénztárakat is. Ezekben már csak a korábban nagykorúvá vált, ám ismeretlen helyre költözött, és örökségükért nem jelentkezett árvák örökségét őrizték. 1863-ban a két letéti pénztárat egyesítették „Vácz Letét” néven. 1872-ben az árvák vagyonának kezelését Vác Város Árvaszéke vette át.

A Váci Néptanács 1919. február 10-én alakult meg. A Városi Munkástanács valószinűleg március 22-én vette át a város vezetését, A Munkástanács a város élére Direktóriumot - saját elnevezéssel - "népbiztosok tanácsát" állított. A későbbi direktóriumi vezetők közül Kovacsik Mihály, Klein Károly, Mathisz Mihály, Termann József már a Néptanácsban is vezető szerepet vittek. 1919. április 7-én választották meg a 47 tagú végleges Munkástanácsot, amely április 10-én kezdte meg működését. Ekkor választották meg a 12 tagú Intézőbizottságot is. A Direktórium végleges összetételét a Munkástanács április 17-i ülésén határozták meg.
A Forradalmi Kormányzótanács lemondásának híre augusztus. 2-án érkezett, de a Direktórium még augusztus 6 -ig működött. Augusztus 6-án Novak Antal polgármester a megszálló román csapatok parancsnokával együtt átvette a város vezetését.