A gyűjteményes fond döntő többségét Tragor Ignác, Vác helytörténetírója, a Váci Múzeum Egyesület titkára, majd elnöke gyűjtötte össze. Az egyrészt irattári eredetű iratanyagot a Tragor Ignác (korábban Vak Bottyán) Múzeum őrizte, s innét került vissza levéltári őrizetbe dr. Lakatos Ernő, a Pest Megyei Levéltár akkori igazgatójának kérésére az 1960-as években. Az iratanyag gyűjtés, ajándékozás és vásárlás útján bővült az utóbbi évtizedekben.
A gyűjteményes fondot Vác Város Levéltára hozta létre a Duna menti országokra, Magyarországra, Pest megyére, Vác városára és Pest megyei településekre vonatkozó térképekből. Az iratanyag vegyes keletkezésű. Egy részüket különböző szervektől gyűjtöttük, más részüket a levéltári fondokból emeltük ki. Többségében vannak benne a Vác városával kapcsolatos, ezen belül is a Vác által megrendelt, a várost valamely műszaki szempontból ábrázoló térképek.
Krizsek György okl. kőműves- és ácsmester 1886. április 15-én született Vácott, kőműves–ács családban. 1909-ben, apja halála után átvette annak vállalkozását. 1911-ben tett mestervizsgát. Műhelye a Báthori utca 7. szám alatt volt. Vállalkozását 1950. január 24-én államosították. 1959. december 17-én hunyt el Vácott. Két gyermeke született, egyikük: ifj. Krizsek György (szül. Vác, 1923); a másik gyermek neve az iratokból nem megállapítható. Apja: Krizsek Ferdinánd (Nándor) kőműves- és ácsmester (szül. Vác, 1857) Apai nagyszülei: Krizsek Márton és Cseke Erzsébet Anyja: Szinai Mária Anyai nagyszülei: Szinai György és Pásztor Julianna
A család váci ágára vonatkozó adatok – az átadott iratanyag alapján – a 19. század elejéig vezethetők vissza. A család Vácott a Tabán utcában, majd a Liszt Ferenc (rakpart) sétány 15. sz. házban lakott. Emerich Lajos váci rendőrkapitányként működött a 19. század utolsó harmadában. Vehovszky László (1897–1955) kereskedelmi tengerésztisztként kezdte pályáját, majd 1939–1940-ben a haditengerészetnél szolgált. Emerich László (1879–1933) MÁV-főtisztviselőként többféle beosztásban dolgozott. Vehovszky Erzsébet (1920–2005) – akit az Emerich család örökbe is fogadott, és ekkortól viselte a Vehovszky–Emerich családnevet – rendkívül tehetséges tanulóként a budapesti Baár–Madas Református Gimnáziumban tanult tovább, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett német szakon. Dr. Lőrincze Lajos nyelvészprofesszorral kötött házasságot.
Csuka János kőművesmester, miután többször megjárta Amerikát, családjával (feleség, 7 gyermek) 1900-ban költözött Szadáról Vácra gyermekei taníttatása érdekében, valamint több munkalehetőség reményében. Egyik fia, István követte a szakmában, felsőfokú építőmesteri végzettséget szerezve. Menyhár Margittal kötött házasságot, gyermekei István, Katalin (Karácsonyi Istvánné) és Ida (Hörömpő Gergelyné). Csuka János egyetlen lánya Erzsébet, aki dr. Bagoly Bélával kötött házasságot, gyermekük Erzsébet.
