1. kötet Céh-taggá fogadások jegyzőkönyve, 1732–1877
2. kötet Legények nyilvántartása 1802–1875
3. kötet Felszabadult tanoncok jegyzéke, 1734–1883
4. kötet Tanonclajstrom 1731–1891
5. füzet Felszabaduló legényekre vonatkozó rendszabályok é. n
6. kötet Pénztárkönyv 1818–1886
7. kötet Számadási könyv 1851
8. csomó 12 db mesterremek 1841–1868,
9. kötet Spiszák (Spissák, Spitsák) József vándorkönyve, 1843
10. irat Oravecz András útlevele 1845
11. irat Mesterlevél minta é. n.
12. irat Zoller Márton (Martin) szabadulólevele, 1734
13. irat Mändl Antal (Anton) szabadulólevele, 1837
14. irat Spiszák (Spissák, Spitsák) József szabadulólevele 1843
15. irat Bergl András (Andreas) szabadulólevele 1870
16. csomó Egyes személyekre vonatkozó iratok 1742–1872, 1883, A–Z,
17. csomó Keresztlevelek 1752–1886 E–Z
18. csomó Iskolai bizonyítványok 1848–1886 B–W,
19. csomó Vegyes céhiratok 1754–1881, (Határozatok, kérvények, levelezés)
20. csomó Számadások 1853–1872, 1880
21. csomó Nyugták, számlák 1793, 1817–1882,
22. irat Szerződés az irgalmas rendi kórházzal 1854
23. irat A városi kórház javára adakozó személyek névsora 1872 (Nyomtatvány)

Alapszabályzat é. n., másolat
Felsőbb hatóságok leirataik 1874–1893
Beadványok 1885–1892
Munkakönyv 1883–1885

A kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. törvénycikkben az országgyűlés meghatározta a községi bíráskodás gyakorlásának módját. Ez a városokban külön erre a feladatra kijelölt tisztviselő feladata volt. Hatáskörébe tartoztak az 50 forintnál kisebb pénzbeli és természetbeni követelések, becsületsértési ügyek, valamint a bérleményekkel, haszonbérrel kapcsolatos, telekhatárkiigazítási és vásári ügyek.

1. irat Céhszabályzat 1754
2. kötet Céh-taggá fogadások jegyzőkönyve, 1728–1899
3. kötet Tanonclajstrom 1731–1838
4. kötet Tanonclajstrom folytatása 1838–1881
5. füzet Felszabadított tanoncok jegyzéke, 1791–1848
6. kötet Számadási könyv 1782–1849
7. irat Steiser János (Johann) mesterlevele 1861.
8. irat Borovatz Pál (Pavel)szabadulólevele, 1815 (Csak iratpótló!)
9. irat Straub József szabadulólevele, 1828
10. irat Lidermayer József szabadulólevele, 1858
11. irat Sikrist Adam szabadulólevele, 1872
12. irat Liptay József községi bizonyítványa, 1761
13. irat Burján Samu püspöki uradalmi jószágkormányzó válasza Drexler Márton királyi céhbiztos levelére, 1782
14. csomó Határozatok, kérvények 1805–1843
15. csomó Számlák 1809, 1862

Püspökvác törökkor előtti levéltári iratanyaga megsemmisült, az ezt követő korszak iratanyaga is részben elpusztult, részben erőteljesen és szakszerűtlenül többször is selejtezték. Az 1743-ig területileg és közigazgatásilag osztatlan Vác város levéltári anyagát sem a korábbi, sem a jelenlegi rendezés során nem választottuk el az ekkor alakuló Püspökvác (illetve Káptalanvác) iratanyagától. Az 1712 és 1769 között önálló jobbágyközség, Kisvác iratanyaga nem maradt fenn, de a település történetére vonatkozó kevés irat megtalálható az „anyaközség”, Püspökvác irataiban.

A török fennhatóság alól Vác 1686-ban szabadult fel végleg, ekkorra épületállománya teljesen romokban hevert, állandó lakossága nem volt, földjei parlagon. Az újjáépítő munkát azonnal megkezdték, de hadi események (Rákóczi szabadságharc), valamint természeti katasztrófák évtizedekig hátráltatták azt. Az 1731-es tűzvészt követően - melyben az akkor 229 belvárosi házból 198 leégett - kezdődtek meg a nagy püspöki építkezések. A XVIII. század második felére, az 1770-es évekre alakult ki a zömmel középkori alapokra épített barokk város.
A város újranépesülése részben a püspökök szervezett telepítő munkájának, részben spontán beköltözéseknek köszönhető. Az újjáépítést és a gazdaság talpra állítását célul kitűző püspök-földesurak különböző kedvezményekkel - ingyenes házhely, építőanyag, adókedvezmények - igyekeztek idecsalogatni a kizárólag katolikus telepeseket. A betelepülők zöme - a visszatelepülő magyarok mellett - német nyelvterületről érkezett, de csehek, morvák, szlovákok, szerbek, horvátok, sőt franciák és olaszok is jöttek. Ez a heterogén eredetű lakosság a XVIII. század végére vált öntudatos váci polgárrá. Fejlődésnek indult a mezőgazdaság - különösen a szőlőtermesztés - és a kézművesipar is.
A korra jellemző vallási békétlenség a városszerkezet alakulására is hatással volt. A török idők alatt protestáns hitre áttért lakosságot igyekeztek visszatéríteni a katolikus vallásra. A püspöki székvárosban 1712-ben Kollonich püspök megtiltotta a nem katolikusok szabad vallásgyakorlását. A reformátusok ezért a várostól északra fekvő területre költöztek, ahol Kisvác néven jobbágyfalut alapítottak, ami külön élt és működött 1769-ig.
Sajátos újabb kettősség a korabeli város felosztása a Püspökség és a Káptalan birtokjoga szerint. Megegyezés alapján a Káptalan - mint önálló testület - Vác földesúri jövedelmeinek 1/8 részét kapta volna, de perre került sor, mivel a püspöki uradalom nem fizette ezeket a jövedelmeket. A per a város tényleges felosztásával fejeződött be, a Káptalan az elmaradt összeg fejében megkapta a város és határa 1/8-ad részét. Ettől kezdve Káptalan-Vác külön közigazgatási egységet alkotott, külön tanáccsal, pecséttel, önálló céhszervezetekkel. Vác ikerváros lett, s a két mezőváros - Káptalan-Vác és Püspök-Vác - csak a közös ügyeket tárgyalva alkotott közös bizottságot.

Vác város rendőrkapitányának iratai hiányosan maradtak ránk: csak az 1913. és 1916. évi büntetőügyi, és az 1915–1919. évi (az 1919. évből csak néhány ügyirat) közigazgatási ügyiratok, illetve négy iktatókönyv található meg a levéltárban. A büntetőügyi iratok jellemző irattípusai a kiadott, illetve más rendőrkapitányságoktól érkezett körözvények, illetve a helyi kihágási ügyek. A közigazgatási iratok közt igen sok az első világháborús internált személyekkel kapcsolatos ügy (internáltak foglalkoztatása, szökött internáltak körözése, hazatérés engedélyezése stb.). Ezen kívül jellemzőek a cselédigazolványkiadási ügyek, lakossági panaszok kivizsgálása és országos vásárok hirdetményei.

Az irategyüttes a váci árvapénztár (gyámpénztár), illetve a váci árvaletét-pénztár (gyámi letétpénztár) számadási okmányait tartalmazza. A pénztárakban kezelt vagyonokat a számlafőkönyvekben tartották nyilván. Az árvapénztár az általa kezelt pénzösszegből kölcsönt is nyújtott. A kölcsönt felvevők tartozásait az adósok főkönyveiben vezették. Az adósok által fizetett kamatok részben a gyámpénztárat, részben a kezelt vagyonok tulajdonosait illették. A pénztárakba való ki- és befizetéseket a pénztárnaplókban vezették, ezek alapbizonylatait (nyugták, határozatok, postai feladóvevények stb.) is tartalmazza az irategyüttes.

1. kötet 1932. január 1–június 13. Mutatókönyv
2. kötet 1932. június 24–december 31. Mutatókönyv

A Vác városi kihágási iratok jelentős része az idők során selejtezve lett; mintaként az 1891. évi iparkihágási, az 1924. évi általános kihágási és az 1946–1947. évi vasúti pótdíjakkal kapcsolatos iratok kerültek megőrzésre. Az iratokon kívül tíz nyilvántartási könyv is rendelkezésre áll. Ezekből rálátást nyerhetünk az adott korszakok tipikus kihágási ügyeire és azok elintézésének módjára.