Az 1952-ben alakult székesfehérvári 1. sz. ügyvédi munkaközösségnek megalakulásakor hat tagja volt, vezető dr. Nemes József, dr. Göblyös Géza, dr. Horányi Sándor, dr. Jámbor Zsigmond, dr. Kisteleki Géza és dr. Kováts János. 1955—57 között a közösség vezetője dr. Márton Emil, azután 1964-ig dr. Horányi Sándor, 1964—74 között Jámbor Zsigmond, majd dr. Kisteleki Géza. Ügyeletet a közösség Lovasberény, Velence, Kisláng, Pákozd és Gárdony községekben tartott.
Forrás: Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében, Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Ügyvédi munkaközösségeket azokban a városokban és községekben kellett alakítani, ahol ezt a lakosság jogi segítséggel való ellátása szükségessé tette, feltéve, hogy az ügyvédi munkaközösség megalakításának a jogszabályban előírt egyéb feltételei is rendelkezésre álltak. A fővárosban és az egyes megyékben alakítható ügyvédi munkaközösségek számát az igazságügyminiszter határozta meg. Az ügyvédi munkaközösségjogi személy volt, amely az igazságügyminiszter által jóváhagyott szervezeti szabályzat szerint működött.
Forrás: A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1958. évi 12. számú törvényerejű rendelete az ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek szervezeteiről.

Ügyvédi tevékenység, az ügyvédek működésüket a fővárosban és a megyékben szervezett ügyvédi kamarák kerestén belül, ügyvédi munkaközösségekben fejtették ki
Forrás: A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1958. évi 12. számú törvényerejű rendelete az ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek szervezeteiről.

Az ügyvédi munkaközösség élén az ügyvédi munkaközösség taggyűlése által választott és a kamara által megerősített vezető állt.
A taggyűlés feladatait az 1958. évi 12. tvr. 23. §-a rögzítette.
A közgyűlés tagjai az ügyvédi munkaközösség tagjai.
Forrás: A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1958. évi 12. számú törvényerejű rendelete az ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek szervezeteiről.