Showing 371 results

Geauthoriseerde beschrijving

Vác-Gombási Általános Iskola

  • Instelling
  • 1930 - 1968

A Naszály lábánál, Gombáson az 1930-as években a klebelsbergi népiskola építési akció keretében két tantermes iskola épült. A 8 osztályos Gombási Általános Iskola felső tagozata 1963-ban, az alsó tagozata pedig 1968-ban olvadt be a deákvári Petőfi Sándor Általános Iskolába.
Az üresen maradt iskolaépületet Vác városa művésztelep céljára hasznosította. A gombási művésztelep műtermében hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak: Mizser Pál, Cs. Nagy András, Szűcs Miklós, Sáros András Miklós, Kosmás Roland, Bakos Ildikó, Blaskó János, és Markó Erzsébet festő-, grafikus- és szobrászművészek. A művésztelep 1984-ben végleg megszűnt, majd a város az épületet eladta.
Az épületben ma a Tradíció Céh Alapítvány működik. (Kisgombás dűlő 2.)

Szent Imre Római Katolikus Elemi Iskola

  • Instelling
  • 1892 - 1948

A diadalív mellett álló régi iskola helyén 1892-ben épült fel az új, nyolc tantermes épület, melyben párhuzamosan négy leány- és négy fiúosztály működött. Az iskolát 1930-ban Szent Imréről nevezték el.

Vác Város Sportcsarnoka

  • Instelling

A városi sportcsarnokot 1996 januárjában adták át. A létesítmény fő feladatai közé tartozik két középiskola testnevelés óráihoz, illetve a városi sportegyesületek edzéseihez, mérkőzéseihez a helyszín biztosítása. Emellett kulturális és céges rendezvények, szalagavatók, bálok, és nemzetközi kézilabda mérkőzések megrendezésére is
kiválóan alkalmas az építmény.
A nézőtéri szektorok befogadóképessége 320 fő (4 szektor/80 fő), a szektorok mögötti folyosón állóhelyek befogadó képessége 300 fő, míg a küzdőtéren egyszerre 500 fő tartózkodhat. Mindösszesen egy időben a sportcsarnok maximális befogadó képessége 1120 fő.
A küzdőtér talaja sportparketta, melyet kulturális rendezvények alkalmával, a rendezvény jellegének megfelelően szőnyeggel és/vagy linóleummal borítunk. Mérete 44x24 méter, de szükség esetén függönyökkel három egyenlő részre osztható. A létesítményben rendelkezésre áll egy 60nm-es tornaszoba, egy 60 nm-es konditerem egy 60nm-es VIP-terem, 12 öltöző, egy bírói öltöző és egyéb kiszolgáló helyiségek.

CHEMOFORT Kereskedelmi Kft.

  • Instelling
  • 1991 - 2011

A külkereskedelem lebonyolítása érdekében a Forte és a korábban a külkereskedelmet lebonyolító Chemolimpexnél négy, a fotópiaccal foglalkozó dolgozó létrehozta Chemofort Kft.-t, amely a Forte külkereskedelmi tevékenységének majdnem 100%-át bonyolította. Ez a vállalkozás a Chemolimpex Fotó Irodájának az önállósítását jelentette, s az üzletbe 8 millió forintos alaptőkével kezdtek.
A kft. segítségével a Forte a 90-es évek elején viszonylag sikeresen hajtotta végre a piacváltást, a KGST összeomlását követően is sikerült az exportot legalább szinten tartani. Elsősorban hazai gyártású fotócikkeket, színes filmeket és színes papírokat, feketefehér fotófilmeket, valamint speciális fekete-fehér nagyítópapírokat exportált a kft. a világ 59 országába.
Végelszámolással megszűnt: 2011.08.31.

Fátay Tamás

  • Persoon
  • 1926 - 2008

Ybl-díjas (1962) építészmérnök: „Győr városépítészeti kialakításában kifejtett eredményes munkásságáért, a műemlékvédelmi feladatok kulturált megoldásáért és a Győr, Álmos utcai
középmagas ház tervéért” kapta.
1951-től volt a Győri Tervező Vállalat építésztervezője.
1964 és 1974 közt Győr föépitésze.

Brusznyai Árpád dr. - Brusznyai Árpádné Honti Ilona

  • Familie
  • 1924 - 1958 és 1930 - 2004

Brusznyai Árpád 1924. június 27-én született, édesapja csendőr volt. A fiú tehetsége már fiatal korában kitűnt. A tanulásban, és a sportéletben is jeleskedett ezért a középiskolás éveiben ösztöndíjban részesült. 1947-ben ösztöndíjasként Bécsben folytatta tanulmányait, és 1949-ben megszerezte diplomáját, és a görög–magyar történelem szakos tanári oklevelet.
1949–50-ben Budapesten dolgozott tanársegédként a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem görög filológiai intézetében. Apját bebörtönözték, római katolikus pap bátyját, Józsefet internálták, őt magát pedig elbocsátották az egyetemről. 1950-től a váci székesegyház kántora lett. Ebben a városban ismerkedett össze Ilonával, aki később felesége lett, és soha nem hagyta el.
Az 1956-os forradalom idején Veszprémben dolgozott. Fiatal tanítványait forradalmi csoportba szervezte, de soha nem engedte őket fegyveres harc közelébe, hogy életüket megóvja. Határozott fellépése révén több, a városi felkelők által elfogott helybéli ÁVH-s és gyűlölt pártember menekült meg a lincseléstől, és került a forradalmi hatóság „rendes” őrizetébe, bírósági eljárásra várva. Ennek ellenére Brusznyait a megtorlás során egy koncepciós perben (Brusznyai-per) a népi demokratikus államrend erőszakos megdöntésére irányuló fegyveres összeesküvés szervezésével és népellenes bűncselekmények elkövetésével vádolták meg. A Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa – a mellette szóló bizonyítékokat figyelembe véve – előbb „csak” életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az „enyhe” ítélettel elégedetlen Pap János, az MSZMP helyi vezetője azonban személyesen közbelépett, ennek nyomán Brusznyait a Legfelsőbb Bíróság Tanácsa kötél általi halálra ítélte. Megmentése érdekében több ismert magyar értelmiségi, köztük Kodály Zoltán is közbenjárt a Kádár-kormányzatnál, de sikertelenül. Brusznyait 1958. január 9-én kivégezték, testét jeltelen sírba temették.
Az 1989–90-es rendszerváltás során Brusznyai Árpádot és mártír társait rehabilitálták, és tisztességgel újratemették.

Honti Ilona 1930. február 28-án született Budapesten. A vegyészlaboráns képesítést szerzett fiatal nő az 1950-es évek elején egy édesapja által szervezett sakkparti révén ismerkedett meg Brusznyai Árpáddal, akit családi háttere miatt elbocsátották az Eötvös Loránd Tudományegyetem görög filológiai intézetéből. 1953. június 20-án összeházasodtak, és Veszprémbe költöztek. A férj a Lovassy László Gimnáziumban tanított, miközben Honti a Nehézvegyipari Kutatóintézetben vállalt állást. 1954-ben megszületett lányuk, Margit.
A huszonnyolc éves korában megözvegyült Honti Ilonát barátok, kollégák és rokonok segítették. A váci siketnéma-intézetben dolgozott tovább, élelmezésvezetőként, ám szívbetegsége miatt ötvenegy éves korában leszázalékolták. Ezután házvezetői állásokat vállalt falusi plébániákon. Az özvegy hosszadalmas jogi harcot folytatott: a hatóságok csak a rendszerváltás után engedélyezték férje sírjának azonosítását, és ekkor történt meg a hivatalos rehabilitáció is. Honti Ilona 2004. július 16-án hunyt el Vácott.

II. sz. Óvoda

  • Instelling

Egy ideig az I. sz Óvoda tagóvodája, de a gyermeklétszám csökkenése a két intézmény összevonását eredményezte 1988-ban. Utóda, a mai Micimackó Óvoda.

I. Géza Király Közgazdasági Szakközépiskola

  • Instelling
  • 1948 -

Elődje a Karolina R. K. Kereskedelmi Leányközépiskola. Az államosítás után 1948-tól Közgazdasági Gimnázium, 1952-től Közgazdasági Középiskola. 1954-től az iskola neve Állami Közgazdasági Technikum, az intézmény keretein belül működött a Gépíró és Gyorsíró Iskola (1952-től), valamint a Dolgozók Közgazdasági Technikuma levelező, illetve esti tagozatként (1951-től). 1964-től Közgazdasági Szakközépiskola, Gép- és Gyorsíró Iskola, 1987-től Friss István Közgazdasági Szakközépiskola,
1990-től felvették az I. Géza Király Közgazdasági Szakközépiskola nevet. Időszakosan kihelyezett tagozatai is működtek Kiskunlacházán, Nagykőrösön és Százhalombattán.
A fenntartó a Pest Megyei Tanács V. B. volt, 1980-tól átvette a Vác Városi Tanács V. B., illetve Vác Város Önkormányzata volt. 2004. augusztus 1-jétől a Karacs Teréz Kollégiumot tagintézményként beolvasztották az iskolába, a neve ezután: I. Géza Király Közgazdasági Szakközépiskola és Karacs Teréz Kollégium lett. A kollégium 2011-ben megszűnt.

Halász István

  • Persoon
  • 1930 - 1991

Halász István 1930. december 11-én született Veszprémvarsányban, négygyermekes családban. Édesapja kovács volt. A veszprémi polgári elvégzése után a péti Nitrogénművekben, majd a Várpalotai Szénbányáknál dolgozott. 1950-ben katonatisztként került Tatabányára, itt is nősült meg, helyi lányt vett el, ezért telepedett le Tatabányán. Két évvel később leszerelt a Néphadseregtől, és a Tatabányai Szénbányáknál helyezkedett el. Előbb vájár-, majd lőmestervizsgát tett, később az aknászképző technikum elvégzése után aknászként dolgozott a VIII-as aknaüzemben. A munkásőrség alapító, 1957-es tagja. Hamarosan rajparancsokká, majd 1963-ban századparancsnokká nevezték ki.
Halász István 1965. január 13-tól volt a tatabányai Tóth Bucsoki munkásőr zászlóalj parancsnoka, egészen 1985. február 28-ig. Ő volt a leghosszabb ideig a tatabányai munkásőr egység parancsnoka, az ő vezetése alatt kapta az egység a legtöbb elismerését is (beleértve 1977-ben a Vörös Csillag Érdemrendet is).
Halász István 1991 tavaszán hunyt el Tatabányán. Tatabányán is van eltemetve, a síkvölgyi temetőben.
A rövid életrajzot összeállította:
Dr. B. Stenge Csaba
Tatabánya, 2021. február 3.

Mokri Pál

  • Persoon
  • 1923.06. 01. -

1966.07.01 - 1975.10.10. - MSZMP Komárom Megyei Bizottsága titkára
1975.07.01 - 1980.07.01. - MSZMP Komárom Megyei Bizottsága első titkára
Nyugállományba vonult: 1983.
Kitüntetés:
1983: Szocialista Magyarországért Érdemrend

Resultaten 81 tot 100 van 371