Püspökvác törökkor előtti levéltári iratanyaga megsemmisült, az ezt követő korszak iratanyaga is részben elpusztult, részben erőteljesen és szakszerűtlenül többször is selejtezték. Az 1743-ig területileg és közigazgatásilag osztatlan Vác város levéltári anyagát sem a korábbi, sem a jelenlegi rendezés során nem választottuk el az ekkor alakuló Püspökvác (illetve Káptalanvác) iratanyagától. Az 1712 és 1769 között önálló jobbágyközség, Kisvác iratanyaga nem maradt fenn, de a település történetére vonatkozó kevés irat megtalálható az „anyaközség”, Püspökvác irataiban.

Az állagban a Vác Város Árvaszékének illetékessége alá tartozó gyámokról és gondnokokról, illetve gyámoltakról és gondnokoltakról vezetett különféle nyilvántartások és törzskönyvi lapok találhatóak.

Alapszabályzat 1874 (3 db)
Felsőbb hatóságok leiratai 1880
Nyugták, számlák 1875–1879
Bizonyítványok 1882–1885

1. kötet Céhszabályzat 1781 (Függőpecséttel)
2. kötet Általános céhszabályzat 1828 „Közönséges céhbeli cikkelyek…”
3. kötet Tanonclajstrom 1785–1874
4. kötet Társpohár befizetések nyilvántartása 1818–1889
5. füzet Csizmadia kölcsönös raktári egylet alapszabályzata é. n.
6. füzet Jegyzék a temetkezési illetékekről, 1860
7. irat Straub Jakab (Jakob) szabadulólevele 1783
8. irat Borovatz Pál (Pavel) szabadulólevele, 1815
9. irat Fischer Fülöp (Philipp) szabadulólevele, 1854
10. csomó Keresztlevelek 1720–1834 A–W
11. csomó Kérvények, határozatok 1759–1888 (Váci Csizmadia Ipartársulat is)
12. csomó Álmesterek (kontárok) eltiltása mesterségük gyakorlásától 1794–1795
13. csomó Horváth József remekelésével és mesterré fogadásával kapcsolatos iratok, 1845–1846
14. irat Statisztika a váci irgalmasrendi kórház betegeiről, 1836–1837 (Nyomtatvány)

Forgó (eredeti nevén Vogel) Mihály (1910–1985) nagymarosi sváb családból származó vízvezetékszerelő és bádogmester és felesége, Oravecz Etelka (1900–1981) 1923-ban Nagymaroson házasodott össze, és tíz gyermekük született, köztük Forgó László (1928), aki a családi iratokat a levéltárnak ajándékozta.
Forgó Mihály Cserni István bádogosmesternél tanulta ki a szakmát, és tett 1918-ban segédvizsgát.
1918-ban besorozták, de a frontra már nem vitték ki. Hazatérte után egykori mestere özvegyénél, majd 1923-tól önállóan gyakorolta a mesterséget. Műhelye Vácott a Petróczy u. 3., önállósodása után a Dr. Csányi L. krt. és Kossuth u. sarkán levő épületben volt. Szakmai és politikai szervezetek munkájában is részt vett. 1944. július 2. és1948. május 23. között a Vác és Vidéke Ipartestület elnöke, egyúttal a Quell Rudolf Otthon alapítvány kezelője. 1945-től a Váci Nemzeti Bizottság FKGP által delegált tagja,
1948-ban az SZDP tagja. Ez utóbbiból fia miatt zárták ki, aki részt vett egy diákösszesküvésben. Felesége számtalan kitüntetést kapott a tíz gyermek felnevelése miatt.
Forgó László 1948-ban mint egy diákösszesküvés résztvevőjét (Sáry Gáborral, Karácsonyi Kis Gáborral együtt) egy év börtönbüntetésre ítélt a Fővárosi Népbíróság dr. Jankó Péter által vezetett tanácsa.
1956-ban az Észak-Pest Megyei Tatarozó és Építő Vállalat munkástanácsának tagja. 1990-ben a KDNP váci szervezetének alapító tagja volt. 2003-ban kitüntették a Szabad Magyarországért Érdemkereszttel.

Alapszabályzat 1874
Felsőbb hatóságok leiratai 1880–1886
Bizonyítványok 1876–1882

Az irategyüttes a váci árvapénztár (gyámpénztár), illetve a váci árvaletét-pénztár (gyámi letétpénztár) számadási okmányait tartalmazza. A pénztárakban kezelt vagyonokat a számlafőkönyvekben tartották nyilván. Az árvapénztár az általa kezelt pénzösszegből kölcsönt is nyújtott. A kölcsönt felvevők tartozásait az adósok főkönyveiben vezették. Az adósok által fizetett kamatok részben a gyámpénztárat, részben a kezelt vagyonok tulajdonosait illették. A pénztárakba való ki- és befizetéseket a pénztárnaplókban vezették, ezek alapbizonylatait (nyugták, határozatok, postai feladóvevények stb.) is tartalmazza az irategyüttes.

1. kötet A céhnek adományozott privilégium (I. Ferenc) másolata, 1828
2. kötet Céhjegyzőkönyv 1828–1871
3. irat Remekelés szabályai é. n.
4. kötet Szőke György vándorkönyve, 1839
5. kötet Bónis János vándorkönyve 1853
6. kötet Korpás János vándorkönyve, 1867
7. irat Csekó József szabadulólevele, 1828
8. irat Bajtai Pál szabadulólevele 1838
9. irat Szőke György szabadulólevele, 1839
10. csomó Egyes személyekkel kapcsolatos iratok, 1831–1870 K–V
11. csomó Vasárnapi tanodai bizonyítványok, 1845–1871 B–V
12. csomó Keresztlevelek 1859–1868 B–G
13. csomó Nell András mesterré fogadásával kapcsolatos iratok, 1870–1872
14. csomó Kérvények, határozatok 1827–1858, é. n.
15. csomó Számadások 1829–1871
16. csomó Adósságlevelek 1831–1839, 1878

Csuka János kőművesmester, miután többször megjárta Amerikát, családjával (feleség, 7 gyermek) 1900-ban költözött
Szadáról Vácra gyermekei taníttatása érdekében, valamint több munkalehetőség reményében. Egyik fia, István követte a
szakmában, felsőfokú építőmesteri végzettséget szerezve. Menyhár Margittal kötött házasságot, gyermekei István, Katalin
(Karácsonyi Istvánné) és Ida (Hörömpő Gergelyné). Csuka János egyetlen lánya Erzsébet, aki dr. Bagoly Bélával kötött házasságot, gyermekük Erzsébet.