980 találat látható

Iratleírás
Fond
Részletes keresési lehetőségek
Nyomtatási előnézet Hierarchy Megtekintés:

168 eredmények digitális objektummal/tartalommal Digitális objektummal rendelkező találatok

Királyi biztosok iratai

A szabad királyi városok II. József halála után nem nyerték vissza széles körű önkormányzatukat, egyre inkább a Helytartótanács és a Magyar Kamara irányítása alá kerültek. A kormányszékek utasításainak végrehajtásáról, a városi önkormányzat pontosabb ellenőrzéséről a királyi biztosokon keresztül gondoskodott az udvar. Így jogkörük – 18. századi elődeikhez viszonyítva – a 19. sz. első
évtizedeiben egyre sokoldalúbbá vált, és a városok életének minden területén egyre inkább beleszóltak az ügyekbe.
Az anyag tartalmazza a királyi biztosi ülések jegyzőkönyveit (1840–1845), a Helytartótanács leiratait, a királyi biztos és a városi tanács levelezését, a városi tisztviselőknek a királyi biztoshoz írt leveleit. A királyi biztosi ülések jegyzőkönyveiben számos, a város polgáraira vonatkozó adat található, így a városnak hitelt nyújtók névsora is. Különösen érdekes források a város
polgárainak a királyi biztoshoz írt folyamodványai. Az iratanyag latin, német és magyar nyelvű.

Székesfehérvár város Tanácsának iratai

Székesfehérvár 1688. május l9-én szabadult fel a török megszállás alól, de a város 15 évig nem nyerte vissza szabad királyi városi rangját, hanem az udvari kamarától függő kamarai adminisztráció igazgatása alá került. Első bírája nem választott, hanem kinevezett tisztviselő volt. 1692-től kétévenként történt a magisztrátus megújítása – ugyanazt a személyt nemegyszer, néhány éven belül újra bíróvá választották – arra azonban, hogy ugyanaz a bíró 6-8 évig egyfolytában helyén maradjon, csak 1754 után tudunk példákat. A szenátorok száma 1692-től általában 12, hat a magyarok, hat a németek részéről.
A töröktől visszafoglalt városba 1689–90-ben indult meg a németek nagyobb arányú beköltözése.
Az osztrák tartományokból, valamint különböző német területekről – Bajor, Hessen-Nassau, Lotharingia, Szilézia – érkeztek betelepülők. A betelepítés/betelepülés elsősorban a 17. sz. végétől az 1820-as évekig volt nagyobb mértékű, a 18. század második felében már kevésbé jelentős.
Székesfehérváron a német polgárság asszimilációja a 18. század vége óta folyamatosan zajlott. Fényes Elek 1830-ban még kétezer főre becsülte a fehérvári német lakosság lélekszámát. Ez a város összlakosságának kb. 10%-a volt akkor. Az asszimilációs folyamat a 19. sz. közepére befejeződött. Ezt gyorsította, hogy a betelepülő németek római katolikusok voltak. Az 1703. évi privilégium-levéllel kapta vissza Székesfehérvár régi kiváltságait, ettől kezdve az egész polgárság részt vett a bíró és a tanács megválasztásában, majd ezt a szerepet 1726 után a választott község vette át. A városi kormányzatnak, mint önkormányzati szervnek szabályalkotási, igazgatási és jogszolgáltatási jogköre volt a város területén. Ezt elsősorban testületi szervei útján gyakorolta.
Legfontosabb, mindhárom feladatkört ellátó testülete a belső tanács, a magisztrátus volt, élén a bíróval. A külső tanács – élén a szószólóval – szintén 12 tanácsosból állt, a belső tanács tanácsadó szerveként működött, és elsősorban a városi kormányzat szabályalkotó tevékenységében vett részt, de szerepe volt az adó kivetésében és behajtásában, a kamarási számadások felülvizsgálatában, egyes gazdasági ágak felügyeletében és a tanácsi utasítások végrehajtásában. A tanács sokrétű
igazgatási és jogszolgáltatási feladatkörének ellátását a már említett testületi szervek alárendeltségében működő egyedi szervek segítették, azaz a város tisztviselői és alkalmazottai, és az 1720 után egyre gyakrabban jelentkező városi bizottságok. 1787-ben lép hivatalába a város első polgármestere.
A városi tanács igazgatási és bíráskodási hatásköre a város minden polgárára és lakójára kiterjedt, kivéve a nemeseket, akik városi házaik után csak a királyi adót tartoztak fizetni, – a városi adó és közmunka nem terhelte őket – és bíráskodás szempontjából a megyei törvényszék joghatósága alá tartoztak. A tanács határozatai ellen a város lakosai közvetlenül a királyhoz, ill. az országos főhatóságokhoz fellebbezhettek, így örökösödési és jelentősebb adóssági pereikben a személynöki székhez. Házassági és büntetőügyekben fellebbezést csak az 1791. évi XLIII. tc. enged meg nekik, de már a királyi táblához. A városi privilégiumlevelek a szkv.-sok számára biztosítják az igazgatási jogkör mellett az önálló bíráskodás jogát is. A töröktől felszabadult Székesfehérvár
tanácsülési jegyzőkönyvei két évtizeden keresztül sokkal több perrel és bűnüggyel foglalkoztak, mint a közigazgatás körébe eső intézkedéssel. A városi törvényszék ülésein ugyanaz a városbíró elnökölt, és ugyanazok a szenátorok bíráskodtak, akik a tanácsülések testületét alkották. A 17. századi jegyzőkönyvekben a törvényszék elnevezés még nem szerepel, bűnügyekben is a
tanácsülés ítélkezik. A közigazgatási és igazságszolgáltatási iratanyagot acta politica et iuridica néven együtt kezelték 1787-ig. (A pertesteket külön sorozatokba rendezetten találjuk a törvényszék iratainál.)

Vác város térképtára

A gyűjteményes fondot Vác Város Levéltára hozta létre a Duna menti országokra, Magyarországra, Pest megyére, Vác városára és Pest megyei településekre vonatkozó térképekből. Az iratanyag vegyes keletkezésű. Egy részüket különböző szervektől gyűjtöttük, más részüket a levéltári fondokból emeltük ki. Többségében vannak benne a Vác városával kapcsolatos, ezen belül is
a Vác által megrendelt, a várost valamely műszaki szempontból ábrázoló térképek.

Római katolikus anyakönyvek másodpéldányainak gyűjteménye

1./
Matricula: 1851
Matricula: 1853 32-67. ssz.
Matricula: 1854 68-98. ssz.
Matricula: 1855 99-131. ssz.
Matricula: 1856 132-159. ssz.
Matricula: 1857 160-195. ssz.
Matricula: 1858 196-227. ssz.
Matricula: 228-287. ssz.
Matricula: 1861 288-319. ssz. Házassági: 53-61. Halotti: 210-237.
Matricula: 1862 320-352. ssz. Házassági: 62-68. Halotti: 238-270.
Matricula: 1863 353-382. ssz. Házassági: 69-81. Halotti: 271-296.
Matricula: 1864 383-423. ssz.
Matricula: 1865 424-453. ssz. Házassági: 85-87.
Matricula: 1866 454-476. ssz.
Matricula: 1867 477-512. ssz.
Matricula: 1868 513-540. ssz.
Matricula: 1869 541-563. ssz. (ettől az évtől magyar nyelven)
Anyakönyv: 1870 564-598. ssz.
Anyakönyv: 1871 599-629. ssz.
Anyakönyv: 1872 630-661. ssz.
Anyakönyv: 1873 662-694. ssz.
Anyakönyv: 1874 695-720. ssz.
Anyakönyv: 1875 721-752. ssz.
Anyakönyv: 1876 753-785. ssz.
Anyakönyv: 1877 786-808. ssz.
Anyakönyv: 1878 809-837. ssz.
Anyakönyv: 1879 1-31. ssz.
Anyakönyv: 1880 32-49. ssz.
Anyakönyv: 1881 51-82. ssz.
Anyakönyv: 1882 83-120. ssz.

2 Születési anyakönyvek 1859-1860
Anyakönyv: 1883 121-147. ssz.
Anyakönyv: 1884 148-170. ssz.
Anyakönyv: 1885 171-208. ssz.
Anyakönyv: 1886 1-33. ssz.
Anyakönyv: 1887 1-27. ssz.
Anyakönyv: 1888 1-34. ssz.
Anyakönyv: 1889 1-28. ssz.
Anyakönyv: 1890 1-36. ssz.
Anyakönyv: 1891 1-36. ssz.
Anyakönyv: 1892 1-25. ssz.
Anyakönyv: 1893 1-33. ssz.
Anyakönyv: 1894 1-34. ssz.
Anyakönyv: 1895 1-24. ssz.
2./ Házassági anyakönyvek
Anyakönyv: 1851 1-8. ssz.
Anyakönyv: 1853 16-20. ssz.
Anyakönyv: 1855 22-23. ssz.
Anyakönyv: 1856 24-26. ssz.
Anyakönyv: 1857 27-36. ssz.
Anyakönyv: 1858 37-40. ssz.
Anyakönyv: 1864 82-84. ssz.
Anyakönyv: 1866 88-97. ssz.
Anyakönyv: 1867 98-104. ssz.
Anyakönyv: 1868 105-120. ssz.
Anyakönyv: 1869 121-126. ssz.
Anyakönyv: 1870 127-133. ssz.
Anyakönyv: 1871 134-138. ssz.
Anyakönyv: 1872 139-146. ssz.
Anyakönyv: 1873 147-152. ssz.
Anyakönyv: 1874 153-156. ssz.
Anyakönyv: 1875 157-162. ssz.
Anyakönyv: 1876 163-169. ssz.
Anyakönyv: 1877 170-176. ssz.
Anyakönyv: 1878 177-179. ssz.
Anyakönyv: 1879 180-182. ssz.
Anyakönyv: 1880 183-184. ssz.
Anyakönyv: 1881 185-187. ssz.
Anyakönyv: 1882 188-196. ssz.
Anyakönyv: 1883 197-202. ssz.3
Anyakönyv: 1884 203-209. ssz.
Anyakönyv: 1885 210-219. ssz.
Anyakönyv: 1886 220. ssz.
Anyakönyv: 1887 1-7. ssz.
Anyakönyv: 1888 1-6. ssz.
Anyakönyv: 1889 1-4. ssz.
Anyakönyv: 1890 1-10. ssz.
Anyakönyv: 1891 1-6. ssz.
Anyakönyv: 1892 1-5. ssz.
Anyakönyv: 1893 1-4. ssz.
Anyakönyv: 1894 1-8. ssz.
Anyakönyv: 1895 1. ssz.

3./ Halotti anyakönyvek
Anyakönyv: 1851 1-15. ssz.
Anyakönyv: 1853 24-42. ssz.
Anyakönyv: 1854 43-68. ssz.
Anyakönyv: 1855 69-95. ssz.
Anyakönyv: 1856 96-113. ssz.
Anyakönyv: 1857 114-138. ssz.
Anyakönyv: 1858 139-162. ssz.
Anyakönyv: 1864 297-318. ssz.
Anyakönyv: 1865 319-349. ssz.
Anyakönyv: 1866 350-388. ssz.
Anyakönyv: 1867 389-407. ssz.
Anyakönyv: 1868 408-429. ssz.
Anyakönyv: 1869 430-458. ssz.
Anyakönyv: 1870 459-488. ssz.
Anyakönyv: 1871 489-510. ssz.
Anyakönyv: 1872 511-542. ssz.
Anyakönyv: 1873 543-566. ssz.
Anyakönyv: 1874 567-590. ssz.
Anyakönyv: 1875 591-618. ssz.
Anyakönyv: 1876 619-645. ssz.
Anyakönyv: 1877 646-675. ssz.
Anyakönyv: 1878 676-694. ssz.
Anyakönyv: 1879 695-721. ssz.
Anyakönyv: 1880 722-744. ssz.
Anyakönyv: 1881 745-766. ssz.
Anyakönyv: 1882 767-785. ssz.4
Anyakönyv: 1883 786-799. ssz.
Anyakönyv: 1884 800-831. ssz.
Anyakönyv: 1885 832-849. ssz.
Anyakönyv: 1886 1-28. ssz.
Anyakönyv: 1887 1-23. ssz.
Anyakönyv: 1888 1-18. ssz.
Anyakönyv: 1889 1-20. ssz.
Anyakönyv: 1890 1-43. ssz.
Anyakönyv: 1891 1-30. ssz.
Anyakönyv: 1892 1-24. ssz.
Anyakönyv: 1893 1-19. ssz.
Anyakönyv: 1894 1-34 ssz.
Anyakönyv: 1895 1-21. ssz.

Váci várostörténeti iratok levéltári gyűjteménye

A gyűjteményes fond döntő többségét Tragor Ignác, Vác helytörténetírója, a Váci Múzeum Egyesület titkára, majd elnöke gyűjtötte össze. Az egyrészt irattári eredetű iratanyagot a Tragor Ignác (korábban Vak Bottyán) Múzeum őrizte, s innét került vissza levéltári őrizetbe dr. Lakatos Ernő, a Pest Megyei Levéltár akkori igazgatójának kérésére az 1960-as években. Az iratanyag gyűjtés, ajándékozás és vásárlás útján bővült az utóbbi évtizedekben.

921-940 találat a 980 találat közül