Forgó (eredeti nevén Vogel) Mihály (1910–1985) nagymarosi sváb családból származó vízvezetékszerelő és bádogmester és felesége, Oravecz Etelka (1900–1981) 1923-ban Nagymaroson házasodott össze, és tíz gyermekük született, köztük Forgó László (1928), aki a családi iratokat a levéltárnak ajándékozta.
Forgó Mihály Cserni István bádogosmesternél tanulta ki a szakmát, és tett 1918-ban segédvizsgát.
1918-ban besorozták, de a frontra már nem vitték ki. Hazatérte után egykori mestere özvegyénél, majd 1923-tól önállóan gyakorolta a mesterséget. Műhelye Vácott a Petróczy u. 3., önállósodása után a Dr. Csányi L. krt. és Kossuth u. sarkán levő épületben volt. Szakmai és politikai szervezetek munkájában is részt vett. 1944. július 2. és1948. május 23. között a Vác és Vidéke Ipartestület elnöke, egyúttal a Quell Rudolf Otthon alapítvány kezelője. 1945-től a Váci Nemzeti Bizottság FKGP által delegált tagja,
1948-ban az SZDP tagja. Ez utóbbiból fia miatt zárták ki, aki részt vett egy diákösszesküvésben. Felesége számtalan kitüntetést kapott a tíz gyermek felnevelése miatt.
Forgó László 1948-ban mint egy diákösszesküvés résztvevőjét (Sáry Gáborral, Karácsonyi Kis Gáborral együtt) egy év börtönbüntetésre ítélt a Fővárosi Népbíróság dr. Jankó Péter által vezetett tanácsa.
1956-ban az Észak-Pest Megyei Tatarozó és Építő Vállalat munkástanácsának tagja. 1990-ben a KDNP váci szervezetének alapító tagja volt. 2003-ban kitüntették a Szabad Magyarországért Érdemkereszttel.
