(Medgyes, Nagyküküllő megye, 1908. november 20 - Melbourne, 1995. július. 17., a. n. Kovács Anna; Vác, Köztársaság u. 67.)
Jogi doktor. 1937-ben vármegyei díjnok, majd tanácsnok Vác Város Polgármesteri Hivatalában. 1945-től 1949. április 28-ig Vác város polgármestere. Ezt követően a Váci Tatarozó, illetve az Észak-Pest Megyei Tatarozó és Építő Vállalat tervfelbontó normása, technikusa, majd jogásza. 1948-ig SZDP, 1948-ban rövid ideig, kizárásáig MDP-tag. 1956-ban az újjászerveződő SZDP tagja. 1956. október 26-tól a nép által, 1956. november 14-én a munkástanácsok küldöttei által véglegesen választott Váci Forradalmi Nemzeti Tanács elnöke, a város polgármestere. Az 1956. október 26-án megválasztott Vác Városi és Járási Munkás- és Katonatanács elnöke. 1956. december 2-tól a Bástya Sk. Intézőbizottságának tagja.
1990-ben Vác város díszpolgára lett.
Forrás. Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

A csődbe ment Kobrak cipőgyár épületében 1917-ben indult el a hadirokkantak bőripariskolája. 1921-től Hadiárvák Váci M. Kir. Állami Váci Bőripariskolája néven hadiárvákat, illetve hadirokkantak gyermekeit oktatták az intézményben. 1924-től kertészeti oktatás is folyt. A hadiárvák számának csökkenése miatt 1934-ben menhelyi gyermekek is elhelyezést nyertek az iskolában. 1935 szeptemberétől felvette a M. Kir. Állami Gyermekvédelem Váci Bőripariskolája nevet. A II. világháború idején ismét hadiárvákat oktattak az intézményben, és 1942-ben újra felvette a Hadiárvák Váci M. Kir. Állami Váci Bőripariskolája nevet. A Váci Állami Bőripariskola 1949-ben megszűnt, s az 1949/50-es tanévtől kezdve a Váci Állami Öntőipariskola működött a helyén.

Magyar Bélés- és Szövetárugyár Rt. néven alapította 1935-ben Vácott egy Neumann és Zimmermann nevű német cég a későbbi Váci Bélésszövetgyár elődjét. Az alapító cég külföldön már akkor 7 gyárat mondhatott magáénak. A váci üzemben az induláskor 48 szövőgép működött és 52 alkalmazott dolgozott, négy évvel később a géppark már megkétszereződött. Belföldi megrendelésre gyártottak különböző ruhabélés-szöveteket. A II. világháború kitörése után a hadiszállítások mennyisége erősen megnövekedett, ami további gépberuházásokra ösztönözte a tulajdonosokat.
A háború után a gyárat mint volt német tulajdont, az Elhagyott Javak Kormánybiztossága vette kezelésbe, de az eredeti német tulajdonosoknak sikerült „kiigényelniük” és 1945 novemberétől 8 hónapig tovább működtették. Ekkor szovjet kezelésbe került, majd 1952-ben visszaadták a magyar államnak. Termékei továbbra is a bélésszövetek maradtak. Ezt a profilját a Magyar Selyemipar Vállalathoz csatolása után is megtartotta.
A Magyar Selyemipar Vállalat (rövidített nevén: MSV, a vállalatot külföldön DUNASILK néven ismerték) 1955. január 1-jével alakult hét selyemszövödéből, két selyemcérnázógyárból, valamint egy selyemkikészítő gyárból. Ezzel az akkori magyarországi selyemipar egészét egy szervezetbe tömörítették. Ebben az évben a selyemipar a magyar textilipar termelési értékének 4,1%-át állította elő és összesen mintegy 3-4 ezer embernek adott munkát.
Az újonnan alakult nagyvállalat a következő korábbi gyárakat foglalta magában:
Adria Selyemszövőgyár,
Duna Cérnázógyár,
Hungária Jacquardszövőgyár,
Mohácsi Szövőgyár,
Pipacs Szövőgyár,
Selyemkikészítőgyár,
Soproni Szövőgyár,
Szentgotthárdi Szövőgyár,
Tolnai Fonógyár,
Váci Bélésszövetgyár.
A vállalat ebben a formájában lényegében 1991-ben bekövetkezett felszámolásáig állt fenn. Ezt követőleg felbomlott és a nagyvállalatot alkotó egyes gyárak ismét önállóak lettek vagy megszűntek.

Elődvállalat: Váci mészhomoktégla, tetőcserép és betonárugyár rt. (1921-,) Horváth Mihály-u. 7. ,Hirmann István alapítása.

Született Vácon 1937. március 5-én. Felesége: Dr. Simon Csilla fogszakorvos, gyermekei: Zoltán, Enikő, 5 unoka nagypapája. Általános és középiskoláit Vácott végezte. A miskolci egyetemvárosban telefonközpontosként vett részt az 1956-os forradalom eseményeiben.
A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett okleveles gépészmérnök diplomát.
Dolgozott a váci kötöttárugyárban, a váci Taurus Gumiipari Vállalatnál és a budapesti Gumiipari Kutatóintézetben. Nem volt se a KISZ, se az MSZMP tagja.
Mint keresztény, nemzeti konzervatív gondolkodású ellenzéki a kezdetektől aktív résztvevője, kezdeményezője volt a rendszerváltoztatás váci és Pest megyei folyamatainak.
A kommunizmus évtizedeiben antikommunista szamizdat kiadványokat terjesztett, többek között a SZER-ból rögzítette, majd írógéppel sokszorosította és terjesztette Mindszenty József emlékiratait és Szolzsenyicin műveit.
A váci gumigyárban 1988-ban megalapította a Munkástanácsot, amelynek elnöke lett. 1988-ban belépett az MDF-be és társaival megalapította a váci szervezetét. Szervezőként részt vett Nagy Imre újratemetésén. 1988 őszétől alapító-főszerkesztője volt a Váci Demokrata című ellenzéki újságnak. 1989-ben alapító tagja volt a váci MDF és SZDSZ szervezetének. Még ebben az évben megalapította a Váci Ellenzéki Kört (MDF, SZDSZ, Fidesz, FKGP), melynek vezetőjeként aktív előmozdítója volt a rendszerváltás váci folyamatainak.
1989-ben újjáalapította a keresztény szellemisége miatt 1947-ben feloszlatott Váci Reménység Egyesületet, amelynek alelnöke, elnöke volt, jelenleg tiszteletbeli elnöke.
1990 januárjában adományokat vitt a romániai forradalom támogatására Marosvásárhelyre.
1992-be Rusvay Tiborral megalapította a Bolsevizmus Elleni Magyar Egyesületet.
1990-1994 között Vác város alpolgármestere volt.
Aktívan segítette az egyházi ingatlanok visszaadását. Sikeresen kezdeményezte a Váci Piarista Gimnázium újraindítását. Egyik kezdeményezője volt Horthy Miklós újratemetésének. A II. Világháborús Alapítvány alapító elnökeként sikerrel kezdeményezte a váci II. világháborús emlékmű felállítását, majd az I. világháborús emlékmű és a Duna-parti országzászló újraállítását.
A Váci Kálvária Alapítvány titkáraként sikerrel hozatta helyre a váci kálváriát.
Kezdeményezője volt Hóman Bálint váci rabtemetőből való exhumálásának és újratemetésének, illetve kezdeményezésére Hóman Bálint posztumusz díszpolgára lett Vácnak.
A Két Kerékkel Kevesebb Egyesület elnökeként és a Dunakanyar Intézőbizottság Duna-balparti Területi Bizottság elnökeként sikerrel vezényelte le a Budapest-Szob Duna-balparti regionális kerékpárút megvalósítását és a dunakanyari idegenforgalom egyéb fejlesztéseit.
Civil tisztségei:
A Váci Alsóvárosi Egyházközség aktív tagja, korábban civil elnöke.
A Magyar Agrártudományi Egyesület tagja.
A Piarista Diákszövetség tagja.
A Brusznyai Árpád Alapítvány váci tagozatának elnöke.
A Váci Reménység Egyesület tiszteletbeli elnöke.
A Váci Nemzeti Kör elnöke.
A Nemzeti Fórum Egyesület váci elnöke.
A Váci Városvédők és Városszépítők Egyesületének elnökségi tagja.
Díjai:
Pro Diocesi Vaciensi-díj – a váci megyéspüspöktől
Pest Megyéért Emlékérem – Pest megye önkormányzatától
Aranykoszorús jelvény díj – Piarista Diákszövetségtől
Közép-Dunavidékért díj – Dunakanyar Intézőbizottságtól
Kálvária Emlékérem – Kálvária Alapítványtól
Antibolsevista Emlékdíj – A Nemzeti Antibolsevista Blokktól (NSZK)
Pro Urbe díj – Vác Város Önkormányzatától
Magyar Arany Érdemkereszt
Forrás: https://www.dunakanyarregio.hu/2021/08/30/moys-csaba-a-vaci-nemzeti-kor-elnoke-a-magyar-arany-erdemkereszt-dijban-reszesult/

https://www.facebook.com/photo/?fbid=569859598772912&set=a.193056643119878

A mai Mozgáskorlátozottak Közép-Magyarországi Regionális Egyesület elődje 1979-ben alakult meg, Rokkantak Váci Egyesülete néven, 33 fővel. Dr. Chikán Csaba lelkes és kitartó munkájának köszönhetően a megye több városában alakultak mozgássérült csoportok és az ő küldötteik megalakították 1981. október 1-jén a Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesületét.
Vác Város Önkormányzata 1998-ban egy nagyméretű, de leromlott állapotú iskolaépületet adott Egyesületünk tulajdonába, azzal a megállapodással, hogy az épületet felújítjuk. Így jöhetett létre évek hosszú munkájával az Önálló Élet Központjaként a váci Diadalív Lakóotthon 2002-ben, ahol 14 fő súlyos mozgássérült éli a mindennapjait.

Az intézet épületében 1948-ig a Hadiárvák M. Kir. Állami Bőripariskolája működött.
A II. világháború idején az 1942/43-as tanévtől az iskola megint a hadiárvák intézete lett. 1944 decemberére az iskolát kiürítették, az épület berendezése, felszerelése a háborús események következtében használhatatlanná vált. Az épület rövid ideig kórházi célokat szolgált, majd a háború után kísérletek történtek a bőripari szakiskola újjászervezésére. 1949. január elsejével indul a szakmunkásképzés öntőipari iskola létesítésével. Király Endre Vácott 1948-tól az intézet szaktanára és főmérnöke. Nevéhez fűződik az öntőipari szakiskola létesítése, tantervének összeállítása és kivitelezése. (Az iskola későbbi névadója.)
Fekete Pál igazgató az iparügyi miniszternek szóló jelentésében 17 tanuló foglalkoztatásáról beszél. Az öntőipari iskola először az Iparügyi majd a Nehézipari Minisztérium irányítása alá tartozott.
1949-től Állami Öntőipariskola, 1949–1950-ben „Kilián György” Állami Öntőipariskola. A Nehézipari Minisztérium az iskolát 1950. január 1-én a munkaerő tartalékok hivatala részére adta át. 1950–1951-ben MTH 15. sz. Tanműhely, 1951–1952-ben MTH 3. sz. Ipari Tanulóintézet, 1952-től MTH 204. sz. Ipari Tanulóintézet.
1955-től az intézet szakmunkásképzési profilja szélesedik. 1956/57-től a váci nagyüzemek számára is képeznek szakmunkásokat (Magyar Hajó és Darugyár, Híradástechnikai Anyagok Gyára, Nagymarosi Gépgyár és közlekedési vállalatok, kisiparosok.) 1960-tól szinte valamennyi váci és környékbeli vállalat részére képeztek szakmunkásokat. A szakmák száma megszaporoott. 1960-tól érettségizettek számára is lehetőség nyílt szakma elsajtítására. Az 1969-es MÜM rendelet értelmében megkezdődőtt az intézetben a tagozatos tanulóképzés. Az 1969/70-es tanévben 966 tanulóból “A” tagozatos 908, “B” tagozatos 35 és “C” tagozatos 23 tanuló volt. A következő években fokozatosan nőtt a “B” tagozatos tanulók száma, megszűnt a sok szakma oktatása. A 70-es években már csak 16 szakmában folyt a képzés.

1976. október elsején Imre György került az intézmény élére. 1992-ig vezette az iskolát.
      1988-tól megkezdte az iskola szakközépiskolává való átalakítását kísérletképpen egy osztállyal (gépjárművezető és karbantartó szakterületen). Bővült az iskola ún. műszaki épülete négy tanteremmel valamint tetőtér-beépítési lehetőséggel.1993-tól Szaniszló Róbert az iskola igazgatója. 1994-től a tantestület és az iskolavezetés, valamint a diákság egyetértésével az intézmény neve megváltozott Király Endre Szakközépiskola és Szakmunkásképző-re.
      Neve 2020-ban: Váci SZC Király Endre Technikum és Szakképző iskola

1932-ben a Salzmann and Co. svájci cég Budapesten a XIII. ker., Klapka u. 11. sz. alatt rendezte be első üzemét Magyarországon. 1938-ban épült fel a váci üzem, amely a fonalgyártás teljes vertikumát felölelte. A telket a város adta térítés nélkül. Az államosítás után a Finompamutfonó és Cérnázógyár (FICE) váci gyárába telepítették a budapesti üzemet is. 1963-ban a gyárat a Pamutfonóipari Vállalathoz csatolták. A Pamutfonóipari Vállalat 1989-ben jogutód nélkül megszűnt, a váci gyárat a Mestermunka Kft (Masterpiece Ltd.) vette át.

Az üzem 1950-ig Váci Vágóhíd és Jéggyár Vállalat címen szerepelt. 1951-től vette fel a Váci Húsipari Vállalat nevet. 1962. május 10-én átvette a Gödöllő község kezelésében levő vágóhidat. 1963–1964-ben a Ceglédi Húsipari Vállalat, a Nógrád megyei Húsipari Vállalatot, a Váci Húsipari Vállalatot egyesítették és megalakították a Pest–Nógrád megyei Húsipari Vállalatot. 1968-ban újabb összevonásra került sor. A Pest–Nógrád megyei Állatforgalmi Vállalat (székhely: Budapest) és a Pest–Nógrád megyei Húsipari Vállalat egyesítésével létrehozták a Pest–Nógrád megyei Állatforgalmi és HúsipariVállalatot, budapesti székhellyel, s ennek egyik gyára lett a váci üzem. 1968 végétől szerepel a vállalat mai nevén.

Vác legmagasabb műszaki színvonalon működő nyomdája a Dercsényi Dezső által alapított Pestvidéki Nyomda volt. 1907-ben hozta létre nyomdavállalatát, mely a város és a régió legjelentősebb nyomdaüzemévé nőtte ki magát. A nyomda 8-12 munkást foglalkoztatott, akik 1 szedőgépet, 2 gyorssajtót és 2 nagyobb, teljes ívnagyságú nyomógépet használtak. Széles körű tevékenységet fejtett ki, számos újság, könyv és jó ízléssel készült, díszes aprónyomtatvány került ki a nyomdagépek alól. Itt készült a Mayer Sándortól átvett, s a két világháború közötti időszak legjelentősebb váci újságja, a Váci Hírlap is.

Vácott a deákvári térségben 1915-től működött elemi népiskola, hosszú ideig bérlakásban, egy tanítóval. Ezt az iskolát tekintik a mai Petőfi Sándor Általános Iskola elődjének. 1919-ben Wolkóber János tanár úr kérvényezte a két tanítóval működő állami elemi népiskola szervezését, ezt tekintik az iskola alapítási évének.

A török fennhatóság alól Vác 1686-ban szabadult fel végleg, ekkorra épületállománya teljesen romokban hevert, állandó lakossága nem volt, földjei parlagon. Az újjáépítő munkát azonnal megkezdték, de hadi események (Rákóczi szabadságharc), valamint természeti katasztrófák évtizedekig hátráltatták azt. Az 1731-es tűzvészt követően - melyben az akkor 229 belvárosi házból 198 leégett - kezdődtek meg a nagy püspöki építkezések. A XVIII. század második felére, az 1770-es évekre alakult ki a zömmel középkori alapokra épített barokk város.
A város újranépesülése részben a püspökök szervezett telepítő munkájának, részben spontán beköltözéseknek köszönhető. Az újjáépítést és a gazdaság talpra állítását célul kitűző püspök-földesurak különböző kedvezményekkel - ingyenes házhely, építőanyag, adókedvezmények - igyekeztek idecsalogatni a kizárólag katolikus telepeseket. A betelepülők zöme - a visszatelepülő magyarok mellett - német nyelvterületről érkezett, de csehek, morvák, szlovákok, szerbek, horvátok, sőt franciák és olaszok is jöttek. Ez a heterogén eredetű lakosság a XVIII. század végére vált öntudatos váci polgárrá. Fejlődésnek indult a mezőgazdaság - különösen a szőlőtermesztés - és a kézművesipar is.
A korra jellemző vallási békétlenség a városszerkezet alakulására is hatással volt. A török idők alatt protestáns hitre áttért lakosságot igyekeztek visszatéríteni a katolikus vallásra. A püspöki székvárosban 1712-ben Kollonich püspök megtiltotta a nem katolikusok szabad vallásgyakorlását. A reformátusok ezért a várostól északra fekvő területre költöztek, ahol Kisvác néven jobbágyfalut alapítottak, ami külön élt és működött 1769-ig.
Sajátos újabb kettősség a korabeli város felosztása a Püspökség és a Káptalan birtokjoga szerint. Megegyezés alapján a Káptalan - mint önálló testület - Vác földesúri jövedelmeinek 1/8 részét kapta volna, de perre került sor, mivel a püspöki uradalom nem fizette ezeket a jövedelmeket. A per a város tényleges felosztásával fejeződött be, a Káptalan az elmaradt összeg fejében megkapta a város és határa 1/8-ad részét. Ettől kezdve Káptalan-Vác külön közigazgatási egységet alkotott, külön tanáccsal, pecséttel, önálló céhszervezetekkel. Vác ikerváros lett, s a két mezőváros - Káptalan-Vác és Püspök-Vác - csak a közös ügyeket tárgyalva alkotott közös bizottságot.