Mostrando 256 resultados

Registro de autoridad
Imagen

Szent Imre Római Katolikus Elemi Iskola

  • Entidad colectiva
  • 1892 - 1948

A diadalív mellett álló régi iskola helyén 1892-ben épült fel az új, nyolc tantermes épület, melyben párhuzamosan négy leány- és négy fiúosztály működött. Az iskolát 1930-ban Szent Imréről nevezték el.

Vác Város Sportcsarnoka

  • Entidad colectiva

A városi sportcsarnokot 1996 januárjában adták át. A létesítmény fő feladatai közé tartozik két középiskola testnevelés óráihoz, illetve a városi sportegyesületek edzéseihez, mérkőzéseihez a helyszín biztosítása. Emellett kulturális és céges rendezvények, szalagavatók, bálok, és nemzetközi kézilabda mérkőzések megrendezésére is
kiválóan alkalmas az építmény.
A nézőtéri szektorok befogadóképessége 320 fő (4 szektor/80 fő), a szektorok mögötti folyosón állóhelyek befogadó képessége 300 fő, míg a küzdőtéren egyszerre 500 fő tartózkodhat. Mindösszesen egy időben a sportcsarnok maximális befogadó képessége 1120 fő.
A küzdőtér talaja sportparketta, melyet kulturális rendezvények alkalmával, a rendezvény jellegének megfelelően szőnyeggel és/vagy linóleummal borítunk. Mérete 44x24 méter, de szükség esetén függönyökkel három egyenlő részre osztható. A létesítményben rendelkezésre áll egy 60nm-es tornaszoba, egy 60 nm-es konditerem egy 60nm-es VIP-terem, 12 öltöző, egy bírói öltöző és egyéb kiszolgáló helyiségek.

Brusznyai Árpád dr. - Brusznyai Árpádné Honti Ilona

  • Familia
  • 1924 - 1958 és 1930 - 2004

Brusznyai Árpád 1924. június 27-én született, édesapja csendőr volt. A fiú tehetsége már fiatal korában kitűnt. A tanulásban, és a sportéletben is jeleskedett ezért a középiskolás éveiben ösztöndíjban részesült. 1947-ben ösztöndíjasként Bécsben folytatta tanulmányait, és 1949-ben megszerezte diplomáját, és a görög–magyar történelem szakos tanári oklevelet.
1949–50-ben Budapesten dolgozott tanársegédként a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem görög filológiai intézetében. Apját bebörtönözték, római katolikus pap bátyját, Józsefet internálták, őt magát pedig elbocsátották az egyetemről. 1950-től a váci székesegyház kántora lett. Ebben a városban ismerkedett össze Ilonával, aki később felesége lett, és soha nem hagyta el.
Az 1956-os forradalom idején Veszprémben dolgozott. Fiatal tanítványait forradalmi csoportba szervezte, de soha nem engedte őket fegyveres harc közelébe, hogy életüket megóvja. Határozott fellépése révén több, a városi felkelők által elfogott helybéli ÁVH-s és gyűlölt pártember menekült meg a lincseléstől, és került a forradalmi hatóság „rendes” őrizetébe, bírósági eljárásra várva. Ennek ellenére Brusznyait a megtorlás során egy koncepciós perben (Brusznyai-per) a népi demokratikus államrend erőszakos megdöntésére irányuló fegyveres összeesküvés szervezésével és népellenes bűncselekmények elkövetésével vádolták meg. A Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa – a mellette szóló bizonyítékokat figyelembe véve – előbb „csak” életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az „enyhe” ítélettel elégedetlen Pap János, az MSZMP helyi vezetője azonban személyesen közbelépett, ennek nyomán Brusznyait a Legfelsőbb Bíróság Tanácsa kötél általi halálra ítélte. Megmentése érdekében több ismert magyar értelmiségi, köztük Kodály Zoltán is közbenjárt a Kádár-kormányzatnál, de sikertelenül. Brusznyait 1958. január 9-én kivégezték, testét jeltelen sírba temették.
Az 1989–90-es rendszerváltás során Brusznyai Árpádot és mártír társait rehabilitálták, és tisztességgel újratemették.

Honti Ilona 1930. február 28-án született Budapesten. A vegyészlaboráns képesítést szerzett fiatal nő az 1950-es évek elején egy édesapja által szervezett sakkparti révén ismerkedett meg Brusznyai Árpáddal, akit családi háttere miatt elbocsátották az Eötvös Loránd Tudományegyetem görög filológiai intézetéből. 1953. június 20-án összeházasodtak, és Veszprémbe költöztek. A férj a Lovassy László Gimnáziumban tanított, miközben Honti a Nehézvegyipari Kutatóintézetben vállalt állást. 1954-ben megszületett lányuk, Margit.
A huszonnyolc éves korában megözvegyült Honti Ilonát barátok, kollégák és rokonok segítették. A váci siketnéma-intézetben dolgozott tovább, élelmezésvezetőként, ám szívbetegsége miatt ötvenegy éves korában leszázalékolták. Ezután házvezetői állásokat vállalt falusi plébániákon. Az özvegy hosszadalmas jogi harcot folytatott: a hatóságok csak a rendszerváltás után engedélyezték férje sírjának azonosítását, és ekkor történt meg a hivatalos rehabilitáció is. Honti Ilona 2004. július 16-án hunyt el Vácott.

I. Géza Király Közgazdasági Szakközépiskola

  • Entidad colectiva
  • 1948 -

Elődje a Karolina R. K. Kereskedelmi Leányközépiskola. Az államosítás után 1948-tól Közgazdasági Gimnázium, 1952-től Közgazdasági Középiskola. 1954-től az iskola neve Állami Közgazdasági Technikum, az intézmény keretein belül működött a Gépíró és Gyorsíró Iskola (1952-től), valamint a Dolgozók Közgazdasági Technikuma levelező, illetve esti tagozatként (1951-től). 1964-től Közgazdasági Szakközépiskola, Gép- és Gyorsíró Iskola, 1987-től Friss István Közgazdasági Szakközépiskola,
1990-től felvették az I. Géza Király Közgazdasági Szakközépiskola nevet. Időszakosan kihelyezett tagozatai is működtek Kiskunlacházán, Nagykőrösön és Százhalombattán.
A fenntartó a Pest Megyei Tanács V. B. volt, 1980-tól átvette a Vác Városi Tanács V. B., illetve Vác Város Önkormányzata volt. 2004. augusztus 1-jétől a Karacs Teréz Kollégiumot tagintézményként beolvasztották az iskolába, a neve ezután: I. Géza Király Közgazdasági Szakközépiskola és Karacs Teréz Kollégium lett. A kollégium 2011-ben megszűnt.

Halász István

  • Persona
  • 1930 - 1991

Halász István 1930. december 11-én született Veszprémvarsányban, négygyermekes családban. Édesapja kovács volt. A veszprémi polgári elvégzése után a péti Nitrogénművekben, majd a Várpalotai Szénbányáknál dolgozott. 1950-ben katonatisztként került Tatabányára, itt is nősült meg, helyi lányt vett el, ezért telepedett le Tatabányán. Két évvel később leszerelt a Néphadseregtől, és a Tatabányai Szénbányáknál helyezkedett el. Előbb vájár-, majd lőmestervizsgát tett, később az aknászképző technikum elvégzése után aknászként dolgozott a VIII-as aknaüzemben. A munkásőrség alapító, 1957-es tagja. Hamarosan rajparancsokká, majd 1963-ban századparancsnokká nevezték ki.
Halász István 1965. január 13-tól volt a tatabányai Tóth Bucsoki munkásőr zászlóalj parancsnoka, egészen 1985. február 28-ig. Ő volt a leghosszabb ideig a tatabányai munkásőr egység parancsnoka, az ő vezetése alatt kapta az egység a legtöbb elismerését is (beleértve 1977-ben a Vörös Csillag Érdemrendet is).
Halász István 1991 tavaszán hunyt el Tatabányán. Tatabányán is van eltemetve, a síkvölgyi temetőben.
A rövid életrajzot összeállította:
Dr. B. Stenge Csaba
Tatabánya, 2021. február 3.

Mokri Pál

  • Persona
  • 1923.06. 01. -

1966.07.01 - 1975.10.10. - MSZMP Komárom Megyei Bizottsága titkára
1975.07.01 - 1980.07.01. - MSZMP Komárom Megyei Bizottsága első titkára
Nyugállományba vonult: 1983.
Kitüntetés:
1983: Szocialista Magyarországért Érdemrend

Hajós Alfréd Úttörőház, Vác

  • Entidad colectiva
  • 1954 - 1991

A Váci Úttörő Technikai Állomás 1954-ben jött létre az Ilona utca 3. szám alatti volt villaépületben. Célja a váci fiatalok politechnikai képzésének segítése volt, melynek érdekében különféle technikai szakköröket indítottak. Hajós Alfréd nevét 1958-ban vette fel az intézmény. Szakkörei közül kiemelkedett az országban elsőként létrejött Búvár Kund Víziúttörő Csapat (1965-től Glóbus Dunai Flottilla), mely nagyszabású vízitúrákat szervezett. 1966 és 1971 között működött a nagyvilág iránt érdeklődő gyermekeket tömörítő Glóbus Club. Tagjai kiterjedt kapcsolatokat építettek ki más országok úttörőivel. Az úttörőház gondot fordított az úttörővezetők képzésére is. 1977-ben a régi művelődési ház épületébe (ma Dr. Csányi László krt. 58.) költöztek, csak a vízi úttörők bázisa maradt a Duna-parti épületben. Az úttörőház működtette a városháza pincéjében 1988 júniusától a középiskolások szabadidejének kulturált eltöltését célzó Diáktanyát. A hely elsősorban „ifjúsági presszóként” üzemelt, azonban tudományos ismeretterjesztő előadásoknak, koncerteknek, diszkóknak is helyet adott. 1989-től az úttörőház a Hajós Alfréd Ifjúsági Centrum nevet vette fel. 1991. március 1-jén összevonták a Madách Imre Művelődési Központtal.

Vác Város

  • Entidad colectiva
  • 1872 - 1919

A 1850-es évek derekán a városegyesítés kérdése újból napirendre került. A jobb gazdasági helyzetben lévő Káptalan-Vác ellenkezésének dacára 1859. május 1-én, az egyesítést jóváhagyó 2922/1859. sz. megyehatósági rendelet nyomán született meg Vác. A város közjogi helyzetét az 1871:18. tc. alapján rendezték. 1872-ben az immár egyesített Vác mezővárosból rendezett tanácsú várossá alakult át.
Az önkormányzatot a szovjet mintára kialakított tanácsrendszer szüntette meg. A Magyar Népköztársaság alkotmányának (1949: XX. tv.) hatályba lépésekor (1949. augusztus 20.) a tanácsok csak papíron léteztek. Ténylegesen csak a tanácstörvény (1950: I. tv.) hatályba lépése után alakultak meg.

Bánki Donát Ipari Szakközépiskola

  • Entidad colectiva
  • 1965 - 2005

Az iskola története 1965 szeptemberben kezdődött, amikor a tatabányai Árpád Gimnáziumban egy autószerelő osztállyal megindult a szakközépiskolai képzés. A következő tanévben (1966/67) már önálló intézményként - Ipari Szakközépiskola és Gimnázium néven - új épületben, Újvárosban, az akkori Felszabadulás téren (ma Fő tér) kezdtük el. A hét gimnáziumi és az autószerelő osztály mellett megindult az esztergályos, lakatos és mechanikai műszerész képzés. Az 1967/68-as tanévben bővült az intézmény profilja, megkezdték tanulmányaikat az első kereskedelmi szakközépiskolások. Így a tantestület arculata, összetétele is színesebb lett, új szakemberek felvételét tette szükségessé. Az utolsó gimnáziumi évfolyam 1969-ben érettségizett, ekkor megváltozott az iskola elnevezése is, 1976-ig Ipari és Kereskedelmi Szakközépiskola néven ismerték a városban, a megyében.
Ebben az évben (1976) a szakképzés szempontjából egységesebb lett az iskola, mert tatabánya új középiskolával gazdagodott: megnyitotta kapuit a Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző intézet. Nevünk újra változott, Gépészeti és Közlekedésgépészeti Szakközépiskola (GKSZ) lettünk Az 1977-es év tavasza fontos fordulópont volt az intézmény életében, ekkor költöztünk a dózsakerti új létesítménybe, jelenlegi iskolánkba. Itt - a korábbi körülményekhez viszonyítva - elsősorban a szakmai gyakorlati és elméleti képzés feltételei váltak korszerűbbé. Az iskola beépített alapterülete 5800 m2. Az oktatás 14 tanteremben, 4 előadóban, 4 laborban és 7 tanműhelyben folyt. Egyre gazdagodó könyvtárunk már kinőtte a számára kialakított helyiséget. Kedvezőek viszont a sportolási lehetőségek, a tornatermen kívül a szabadtéri pályák (kézi-, kosár-, tenisz és focipálya) is teret adnak a rendszeres testedzésnek.

  1. december 13. jelentős dátum iskolánk történetében, mert bensőséges, tartalmas ünnepség keretében ekkor vettük fel megyénk szülöttjének, a mérnökfeltalálónak, Bánki Donátnak a nevét, s lettünk Bánki Donát Ipari Szakközépiskola (BDISZ). Azóta minden évben hagyományos diáknapon emlékezünk meg az eseményről, a Bánki-nap derűs színfoltja a diákéletnek. Az 1985-től műszaki szakközépiskolák részére kiadott tantervek alapján tanítottunk 4+1-es rendszerben. A képzés lényege, hogy a negyedik év végén tanulóink érettségi és szakmunkásvizsgát tesznek, majd a megfelelő eredményt elérőknek lehetőségük van a következő tanévben nappali tagozaton megszerezni a technikusi képesítést. 1989 őszén indítottuk az első gépszerelő és karbantartó osztályt, 1990-ben a gépjárműtechnikai szakon is megkezdődött ez a képzési forma valamint egy új szakkal gazdagodtunk, a gépjárműüzemi szak szintén ehhez a rendszerhez igazodik. Így ekkor iskolánkban már 19 osztályban folyt az oktatás.
    Tatabánya Megyei Jogú Város Képviselőtestülete 2005. augusztus 1-i hatállyal összevonta a Péch Antal Műszaki Szakképző Iskola és Gimnáziumot a Bánki Donát Ipari Szakközépisko-lával. A közös iskolában így két telephelyen folyik azóta az oktató-nevelő munka.
    A tagintézmény 2017.09.01-től Tatabányai SZC Bánki Donát – Péch Antal Szakgimnáziuma néven működik tovább.

Gánti Tibor dr.

  • Persona
  • 1933. szeptember 10 - 2009. április 24.

Gánti Tibor 1933-ban született Vácott. Édesapja órásmester volt. A Naszályon tett diákkori kirándulásai egy életre megszerettették vele a természetet. Később is szívesen vonult vissza a Dunakanyarba. Középiskolai tanulmányait Vácott végezte, de az utolsó évben Budapestre került. Ott is érettségizett, majd a budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki karán szerzett diplomát. Több munkahely után (pl. a váci Forte Fotokémiai Kutató) ledoktorált élelmiszer-kémiai témában. Ezt követően ipari mikrobiológia témakörben szerzett kandidátusi fokozatot. A Magyar Biológiai Társaság főtitkára (1978-1986), a Természet Világa főszerkesztője (1980-1990). 1980-ban védte meg nagydoktori disszertációját az elméleti biológia területén. Címzetes egyetemi tanárként 1981-óta akadémiai kutató volt az ELTE Genetikai, illetve Növényrendszertani Tanszékén (1981-1999). Kutatómunkáját az MTA Ökológiai Modellező Csoportjának tudományos tanácsadójaként végezte. 1987. és 2002. között a Váci Múzeum Egyesület elnöke. 2003-tól a Collegium Budapest munkatársa volt. 2009-ben hunyt el Nagymaroson.
Egyetemi tanulmányok és tudományos fokozatok:
Dipl. Chem. Eng. Technical University, Budapest, 1958
Dr. techn. Technical University, Budapest, l962
Candidate of biol. Sci. Hungarian Academy of Sciences, l974
Honorary docent: Eötvös University, Budapest, 1974
Doctor of biol. Sci. Hungarian Academy of Sciences, 1980
Honorary professor: Eötvös University, Budapest, 1982
Munkahelyi pozíciók:
1951-1952 Laboratory assistant. Bacteriological Laboratory, Factory of Canned Food, Dunakeszi.
1953-1954 Laboratory assistant. Photochemical Research Institute, Vác.
1958-1965 Head, Yeast Laboratory, Yeast Factory, Budapest
1965-1974 Head, Biochemical Department. REANAL Factory of Laboratory Chemicals, Budapest
1974-1999 Scientific Consultant, Ecological and Modelling Research Group of Hung. Acad. Sci., Budapest
1992-2000 Director, Cogitator deposit company, Nagymaros
Tanári pozíciók:
1968-1972 Guest lecturer of industrial biochemistry, Eötvös University, Budapest
1974-1976 Guest lecturer of the theoretical biology, University of Gödöllô
1975-1979 Guest lecturer of the theoretical biology, József Attila University, Szeged
1978-1999 Guest professor of the theoretical biology, Eötvös University, Budapest
Egyéb pozíciók:
1968-1973 Member, Presidency of the Hungarian Biochemical Society
1978-1986 General Secretary, Hungarian Biological Society
1980-1988 Member, Presidency of the Hungarian Astronautic Society
1986-1992 President, Environmental Council of the Federation of Scientific and Technical Societies of Hungary
1980-1992 Member, Presidency of the Federation of Scientific and Technical Societies of Hungary
1980-1990 Chief editor of Természet Világa (a Hungarian journal, similar to the Scientific American)
2000-2001 Fellow of Collegium Budapest (Institute for Advanced Study)
Díjak, elismerések:
1982 Herman Otto díj
1986 MTESz díj
1989 Pro Natura medál

Resultados 61 a 80 de 256