A művelődési házban1957. november 23-án megalakult a Mathejka (Matheika) Matejka János Irodalmi Kör, Tihanyi Ernő vezetésével. Ez 1964-ben szűnt meg. 1967-ben Móricz Valéria újra megszervezte a kört, mely a pártházban, a Szakmaközi Bizottság (SZMT) keretein belül működött. A kör formális vezetője Gádorosi Ferenc volt, de valójában Gyombolai Mártoné volt a vezető szerep. Nevük kezdetben csak Irodalmi Kör volt, Radnóti Miklós nevét csak később vették fel. A régi írókör tagjai mellett fiatalok is csatlakoztak.
A két generáció nem értette meg egymást, rendszeresek voltak a nézeteltérések; így az idősebbek – Gyombolai kivételével – fokozatosan elmaradtak. 1968 augusztusában el kellett hagyniuk a pártházat, és a Fegyveres Erők Klubjába (FEK) költöztek. Ekkortól Gyombolai mellett a fiatal, lázadó szellemiségű Szádovszky András vált a kör szellemi vezetőjévé. Több helyen (pl. Nagymaroson, Erdőkertesen, Nyíregyházán, Mátészalkán) tartottak felolvasóesteket, és különböző ünnepségekre is készítettek irodalmi műsorokat. 1969-ben megszervezték a Fiatal Amatőr Írók Országos Fesztiválját, mérsékelt sikerrel. Ennek apropóján az Ifjúsági Magazinban is megjelent egy válogatás a kör tagjainak verseiből.
Az akkori hatalom nem nézte jó szemmel működésüket, így megfelelő támogatás és megjelenési lehetőség híján a kör működése lassan elhalt. Tagjai 1967-től (Mészáros Emma közlése szerint):
Az idősebb generáció: Gádorosi Ferenc, Gyombolai Márton, Maróth Géza, Mészáros Gyula, Móricz Valéria.
A fiatalabb generáció: Bálint András (Göd), Branizsa Annamária, Burgermeister János (B. Vári János néven alkotott), Csankó Lajos, Dániel Kornél, Hekli János (Nógrádi János néven alkotott, fiatalon öngyilkos lett), Iglói Sarolta, Kocsis György, Péter Pál, Péter Péter, Szádovszky András (Sződliget), Székelyhidi Ferenc (Fényi Ferenc néven alkotott), Varga Ambrus Zoltán.

"Van ezen városban egy társulat is, mellyről már szükségkép’ említést kell tennünk, nemcsak a’ vácziak’ érdekében, hanem általános hazai szempontból is. Azon társulat a "lámpa-társaság" mint szokotton neveztetik. Társulat csak azért, mivel nehány ember öszeállt, hogy a’ közadakozások és bálokból ’stb bejövő pénzt Összeszedje; — de nem is társulat egyszersmind, mivel a’ közczélhoz pénzzel járulóknak legkisebb befolyást sem enged — és senkinek sem engedi meg, hogy, bármilly őszlet letételével is, társulatukba léphessen. — Ezen társulat ez évben is fog bálokat rendezni, mint rendezett néhány év óta mindig. De hogy a’ bejött pénz — valamint a tett segélyezések is, hová fordíttattak, hová lettek, erről mit sem tudhatni. — Mi nem akarunk ezen társulat, mint társulat ellen kikelni , mert ha valahol hazánkban, úgy a’ 13 ezer lakosú Váczvárosban az egyesületi széllem kifejlődése felette kívánatos. Hanem hazánkban és igy Váczvárosban is még ismeretlen, mi teszi minden socialis társulatnak legfőbb lényegét, mellv nélkül biztos jövőt egyike sem remélhet. Minden társulatnak t. i. a nyilvánosságot kell elvül kitűzni; és ezt az által létesítheti, ha részint tanácskozásait, intézkedéseit nyilvánosan, mindenkinek tudtával intézi; részint pedig cselekvéseiről, végzett dolgairól szigorú számot ad. így lehel várni azt, hogy működéseit a közrészvét kisérje, hogy gyanúsításoknak kitéve ne legyen; hogy számos részvevőkre találjon ; hogy czéljai kivitelére elegendő anyagi erőt gyüjthessen. E végett vannak Váczon is számos panaszok a "lámpa-társaság" ellenében, mert nem akar számolni több évi működéseiről nyilvánosan — és nem akarja a közönséget tanácskozásaiban részeltetni. Ezt pedig kell lennie, ha a nem legszebb gyanúkat magától eltéríteni kívánja, s ha kitűzött czéljának, t. i. a város- világosilásnak, terjedtebben megfelelni íivan. Mi pedig csak elegendő szellemi világot óhajtunk Vácz polgárainak, meliy nekik morális erőt nyújtson, számot kérhetni azoktól, kikre pénzeiket bízták. "
(Forrás: Pesti Hírlap, 1846. január 23.)

Az állami tisztviselők 1901. évi országos kongresszusán, mely a fizetésemelés érdekében való egységes eljárást szabályozta, elhatároztatott az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének a megalakítása is.
Az egyesület 1918. december 16-i közgyűlése határozatot fogadott el, a mely kimondja, hogy az állami tisztviselők országos egyesülete januárban közgyűlést hiv össze, a melynek egyetlen programpontja az egyesület feloszlatása.

A református egyház az 1570-es évektől működtetett alsó fokú iskolát, ami 1595-ben már jó nevű iskolája volt a hitközségnek. Az 1579-es váci csata során azonban megsemmisült az iskola, és újraindítását Bocskai István 1605-ös váci látogatása tette lehetővé, aki külön stallumot biztosított a működtetéséhez. A református diákok e középfokú kollégiumban tanulhattak, melynek egyik rektora Veresmarty István volt. Az iskolában valószínűleg tanítottak latin grammatikát és retorikát, a matematika alapelemeit, történelmet, földrajzot, ami később kiegészülhetett a filozófia és a teológia tanításával. Az iskola a Debreceni Kollégium partikulájaként működött. Az iskola nem volt hosszú életű. 1620-ban, amikor Vác visszakerült az oszmán uralom alá, megszűnt, tanárai Nagykőrösre, Ceglédre és Kecskemétre költöztek.
Az oszmán uralom után csak sokára oldódott meg a református gyermekek taníttatása. 1712 és 1724 között működött ugyan elemi iskola, de ezt a megyei közgyűlés bezáratta, és a református hitű gyerekek ezt követően olyan iskolába jártak, ahol katolikus tanítómester oktatta őket. Csak 1776-ban fogadhattak segédtanítót a katolikus ludi magister mellé, aki egy bérelt házban tanított. 1787- ben felállították az „elegyes", vegyes - katolikus és református - normális oskolát, és ellátták a legszükségesebb felszereléssel: padokkal, íróasztalokkal, táblákkal, fogasokkal és téntatartókkal. 1802-ben az egyházközség megvette a katolikus iskolaépületet. A lelkészlak mellett épült fel 1867-ben az új, ma is álló iskolaépület.
1948-ban államosították és a volt Felsővárosi róm. kat. Elemi Népiskolával közös igazgatás alá helyezték.

1930-ban a klebelsbergi népiskola építési akció keretében két tantermes iskola épült a Naszály lábánál.
1937-ben a gombási Tormás iskola még csinosabb lett: új szárnyat kapott, új tanteremmel. (Váci Hírlap, 1937. 09. 12.)
A 8 osztályos Gombási Általános Iskola felső tagozata 1963-ban, az alsó tagozata pedig 1968-ban olvadt be a deákvári Petőfi Sándor Általános Iskolába.
Az üresen maradt iskolaépületet Vác városa művésztelep céljára hasznosította. A gombási művésztelep műtermében hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak: Mizser Pál, Cs. Nagy András, Szűcs Miklós, Sáros András Miklós, Kosmás Roland, Bakos Ildikó, Blaskó János, és Markó Erzsébet festő-, grafikus- és szobrászművészek. A művésztelep 1984-ben végleg megszűnt, majd a város az épületet eladta.

1886-ban választották ketté a középvárosi leány-és fiúiskolát. A fiúiskola a szeminárium melletti (azzal később egybeépült) régi iskolaépületben működött, míg a leányiskola az akkor újonnan felépült Szent Miklós téri épületben. 1905-ben a székesegyház mellett felépült a Karolina leányiskola. A fiúiskola ekkor költözött a Szent Miklós térre.

Vezetője dr. Thur Ottóné volt.

A külkereskedelem lebonyolítása érdekében a Forte és a korábban a külkereskedelmet lebonyolító Chemolimpexnél négy, a fotópiaccal foglalkozó dolgozó létrehozta Chemofort Kft.-t, amely a Forte külkereskedelmi tevékenységének majdnem 100%-át bonyolította. Ez a vállalkozás a Chemolimpex Fotó Irodájának az önállósítását jelentette, s az üzletbe 8 millió forintos alaptőkével kezdtek.
A kft. segítségével a Forte a 90-es évek elején viszonylag sikeresen hajtotta végre a piacváltást, a KGST összeomlását követően is sikerült az exportot legalább szinten tartani. Elsősorban hazai gyártású fotócikkeket, színes filmeket és színes papírokat, feketefehér fotófilmeket, valamint speciális fekete-fehér nagyítópapírokat exportált a kft. a világ 59 országába.
Végelszámolással megszűnt: 2011.08.31.

Alakulás dátuma: 2000.11.27.
Vác Város Televizió Közhasznú Társaság "végelszámolás alatt" 2005.07.07. - 2006.10.04.
Végelszámolás befejezése: 2006.02.23.